Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-187

187. országos ülés február jelen kérvény beadatott, méltán megérdemli a t. ház pártfogását és a t. minister ur körültekintő gon­doskodását. (Helyeslés balfelől.) Mert jóllehet a szomszéd Gácsország megbízhatatlan rutén népével faj, nyelv és vallás által szoros összetartásra utal­tatnak és daczára az időnként felmerülő nemzetiségi izgatásoknak, mégis mindenkor,a legnehezebb nieg­próbáltások idejében istörhetetlen hűséggel ragasz­kodott a magyar állameszméhez (Éljenzés) és ('szinte szeretettel ragaszkodott a magyar nemzethez. Bebizonyította ezt a múlt századok küzdel­meiben, bebizonyította 1848-ban és fényes bizonyí­tékát adta a legutóbbi időkben is, midőn a nemze­tiségi izgatók közül a legkiválóbb ember, a ki Magyarországon az elnyomatás ideje alatt magas állami hivatalokat viselt és a ki ma is, mint volt udvari tanácsos, igen tetemes nyugdíjat élvez, a homonnai járás területén, Csertészen vásárolt bir­tokán telepedett meg— szemem előtt folyt a dolog, azért mondom el — (Halljuk! Halljuk! a hal- és szélső baloldalon) az ő nyughatatlan lelkének teljes erejét, minden igyekezetét aira fordította, hogy annak a vidéknek hagyományos jó szellemét meg­rontsa, különösen arra törekedett, hogy a vele egy valláson levő görög katholikus papokat a maga részére megnyerje s hogy valamint ő a saját családja köréből kiküszöbölte a magyar anyanyel­vet, oda törekedett, hogy ezek is kiküszöböljék a magyar anyanyelvet saját családjaik köréből, daczára annak, hogy a magyar földbirtokos osztály onnan, birtokváltozás vagy elköltözés folytán, de teljesen elpusztult, daczára annak, hogy a kormány figyelemmel sohasem volt ennek a népnek anyagi és szellemi előmenetele iránt: azért mégis minden igyekezete megtört a népnek és különösen csekély számú intelligentiájának hazaszeretetén és jóindu­latán. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső bal­oldalon.) Ez a nép; t. képviselőház, megérdemli azt, hogy figyelemmel legyen a t. ház erre és én igen kérem az igen t. minister urat, legyen igazságos első sorban magáért az igazságért, (Tetszés a bal­és szélső baloldalon) legyen igazságos, mert ez a nép azt megérdemli és legyen igazságos azért, mert a politikai előrelátás is azt tanácsolja. (Élénk helyes­lés a bal- és szélső bal-oldalon.) És én t. képviselőház, mert érdekében áll an­nak a vidéknek, annak a népnek tudni azt, hogy az igen t. minister urat elhatározására minő indo­kok birták, azért ragaszkodom t. barátom módo­sításához s kérem, legyen oly kegyes és terjeszsze be jelentését a t. háznak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Fabiny Teofil igazságügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az 1885. évi III. t.-cz. megállapította az igazságügyministerre nézve azt a kötelezettséget, hogy a birói szervezet beterjesztését eszközölje. Ennek folytán a törvény­28-án, szombaton. 1889. 45 hozás intézkedését lesz szerencsém rövid idő múlva ebben az irányban kérni. Eddig több hasonló ké­relem mindig ugy intéztetett el, hogy a birói vég­leges szervezet alkalmával fog ezekre tekintet lenni. Én ugy látom, hogy azon módosítvány, a melyet Szentkirályi Albert képviselő ur beterjesz­tett, nem tartalmaz egyebet, minthogy még ezen ülésszak alatt az igazságügyminister jelentést tegyen ez ügyben a t. háznak és vagy a maga körében intézkedjék a kérelem ügyében, vagy a háznak alkalmat adjon arra, hogy ez irányban nyilatkozzék. Nekem tehát semmi észrevételem nincs az ellen, hogy a kérvényi bizottság határozati javas­lata, Szentkirályi Albert képviselő ur módosít­ványával együtt fogadtassék el. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a kérvényi-bizottsághatározati j avaslata elfogadtatik,, Szentkirályi képviselő ur azon betoldásával együtt, hogy az igazságügyminister még ez ülésszak alatt jelentést terjeszszen elő. A 8. számú kérvény kimarad. Következik a 9. számú kérvény. Tibád Antal jegyző (olvassa): Szabó János és társai a vak zenészek erkölcsi támogatását és a közzene szabályozását kérik. Kállay Zoltán előadó: T. ház! A kér­vényi bizottság határozati javaslata a következő: „A netaláni szükséges intézkedések végett kiadatik a belügyministerium vezetésével megbízott ő Fel­sége személye körüli m. kir. mlnisternek". Elnök: A kérvényi bizottság határozati javas­lata elfogadtatik. Következik a 10. számú kérvény. Tibád Álltai jegyző (olvassa): „Sztojka Péter, nyugalmazott állami tanító nyugdíjának megállapításánál egész szolgálati idejének beszámí­tását kéri". Kállay Zoltán előadó: Folyamodó Erdély­ben, Erzsébetvárosban volt felekezeti tanító, ké­sőbb állami szolgálatba lépett és 12 évi állami szolgálat után nyugdíj áztatott. 0 ezen nyugdíjazást kifogásolja, hivatkozván arra, hogy a ratio edu­cationis, valamint az 1804-ben kiadott udvari ren­delet szerint a tanítói pályán eltöltött minden idő a nyugdíjba beszámittatik és hogy ezt a vallás- és közoktatásügyi minister megerősítette. Az 1879. évi vallás- és közoktatásügyi mi­nisteri rendelet szerint igenis a ratio educationis és az 1804-iki udvari rendelet hatálya fentartatoít, de csak ott, hol azok tényleg érvényben voltak és világosan ki van mondva, hogy azok hatálya csakis a szorosan vett Magyarországra terjed, nem pedig az erdélyi részekre is, hol azok hatályban soha sem voltak. Miután tehát a kérvényező kérvénye félreértésen vagy az illető törvény nem ismerésén alapul, a kérvényi bizottság abban a véleményben

Next

/
Thumbnails
Contents