Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-187

42 4SÍ- országos ülés február 28-án, szombaton. 1889. vagy legalább is ezen egy kérvény más alkalommal, esetleg külön napon tárgyaltassék. Tisza Kálmán ministerelnök : T. képviselőház! Azt hiszem, hogy a kérvényeket általában levenni a napirendről kár volna, valamint azt sem tartom lehetőnek, hogy most, midőn a ház annyira el van foglalva, egyes kérvény tárgyalására külön napot tűzzünk ki. (Helyeslés.) De az ellen, hogy az az egy kérvény ne ma tárgyaltassék, én részemről kifogást nem teszek. (Helyeslés.) Thaly Kálmán.' T. ház! Lehetne legszakszerűbben ezen kérvényt talán a közoktatásügyi ministerium költségvetésével együtt tárgyalni, miután úgyis odatartozik. Elnök I Ez iránt, azt hiszem, más alkalommal lehet majd határozni. (Helyeslés.) A kérvényt tehát most nem kívánja tárgyalni a t. ház. Most pedig méltóztassanak a sorjegyzékben foglalt többi kérvényekre nézve a bizottság jelentését meghallgatni. Tibád Antal jegyző (olvassa Békésmegye közönségének kérvényét, melyben a megyei tisztviselők kezelő- és szolgaszemélyzet, nem különben az útfélügye lök és útkaparók közmunka-mentességének fentartása iránt kérelmez), Kállay Zoltán, a kérvényi bizottság előadója: T. ház! Békésinegye.közönsége ezen kérvényében a közmunka-ügyek rendezését sürgeti s egyúttal a megyei tisztviselők, a kezelő- és szolgaszemélyzet, valamint az útfelügyelők és az útkaparók közmunka-mentességének fentartása iránt kérelmez. Minthogy időközben a közmunkaügy rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot a közlekedési minister ur már beterjesztette és az a t. ház határozata szerint külön bizottsághoz utasíttatott, a kérvényi bizottság véleménye odairánynl, hogy e kérvény ezen 2l-es bizottságnak lesz kiadandó. Kérem a határozati javaslat elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, akkor e kérvény a megválasztandó 21 tagú bizottságnak adatik ki. Tibád Antal jegyző (olvassa Liptó, Szabolcs, Esztergom, Bars és Szatmár megyék közönségének kérvényét a közigazgatási bíróság felállítása tárgyában.) Kállay Zoltán előadó: T. ház! Hason tárgyú kérvényekre nézve a t. ház ez ülésszak alatt 1,617. szám alatt hozott egy határozatot, melynél fogva a házszabályok 75. §-a alapján a kérvények a belügyministerium ideiglenes vezetésével megbízott ő Felsége személye körüli ministernek adandók ki. Elnöki A háznak régi határozata folytán e kérvények a belügyministerium ideiglenes vezetésével megbízott ő Felsége személye körüli ministérnek adatnak ki. Tibád Antal jegyző (olvassa Lehoczky András és érdektársainak kérvényét a Zemplénmegye szinnai járásban felállítandó kir. járásbíróság iránt). Kállay Zoltán előadó: T. ház! Kérvényezők kérelmüket következőleg indokolják: Zemplénmegye szinnai járásában, mely 49 községből áll és az utolsó népszámlálás szerint állítólag 21,800 lakossal bir, nincsen járásbiró és igy a lakosok kényszerülve vannak az 50—60 kilométernyire fekvő járásbíróság helyéreHomonnára bejárni, a mi az illető lakosoknak nem csekély megterheltetésével, idő- és pénzveszteségével jár. A kérvényi bizottság mérlegelvén az ezen kérvényben felhozott s általam előadott indokokat, a kérvényt, mint figyelemre méltót, a további intézkedés megtétele végett a m. kir. igazságügyministernek kiadatni javasolja. Ajánlom-e határozati javaslat elfogadását. Madarász József jegyző: Szentkirályi Albert! Szentkirályi Albert: T. ház! Miután én voltam olyan bátor ezen kérvényt a ház asztalára letenni, engedje meg a t. ház, hogy néhány felvilágosító szót én is egészen röviden szólhassak. Én a kérvényi bizottságnak jelentését és határozati javaslatát magamévá teszem és egyúttal köszönetemet és elismerésemet fejezem ki aziránt, hogy a t. bizottság fáradságot vett magának arra, hogy behatóan tárgyalja az ügyet és hogy e beható tárgyalás folytán hozta azután határozati javaslatát. Ha a t. ház e határozati javaslatot elfogadni méltóztatik, meg vagyok arról győződve, hogy a t. háznak annyi tekintélye van, hogy ennek nyoma lesz és hogy a t. igazságügyminister ur tekintetbe fogja venni azt az intést, a melyet ez által kap. Azonban engedje meg a t. ház, hogy egy lépéssel tovább menjek; mert azon közmondás szerint is: „bis dat, qui cito dat" és miután azok az emberek, a kik ezt kérvényezik, már régen várják azt, hogy kérelmüknek elég tétessék, én méltányolni tudom, hogy ugy gondolkoznak, mint az egyszeri czigány, ki ugy imádkozta a miatyánkot, hogy „ad meg mindennapi kenyerünket mindig." Pótlólag benyújtandó határozati javaslatomnak az a czélja, hogy azon intézkedés, a mely kéretik, minél hamarább eszközöltessék. Arra nézve, hogy ez mennyire szükséges, astatisticai adatokat a t. előadó ur már elősorolta és én csak azon járásnak helyzetét akarom feltüntetni, a mely Magyarország északkeleti határán van, egészen a határon, a hol leginkább ki van téve ellenséges üzelemnek, különösen pedig a panslavistieus befolyásoknak. Ha mi ezen járást, amely a maga szegénységében mindent elkövet, hogy Magyarországhoz való hűségét fentartsa és a magyar nyelv iránti érdeklődést még nagy áldozatok árán is bebizonyítsa, arról győzzük meg, hogy róla megfeledkezünk, akkor azon jóindulat, mely tényleg ott