Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-202

203- országos illés múre: ság magát ezen parlamentben védelmezni nem is képes, ne méltóztassék azt ily módon vádolni. (Helyeslés jobbfelöl.) Papp Elek: Én magam is hiszem, hogy az a törvényhatóság, a melyről szó van, téved a mi szempontunkból, de nem téved német szempontból. Erről többet szólni nem kívánok. Ezzel kapcsolatosan azonban felemlítek egy esetet, a mely a 30-as években a diétán történt. (Halljuk! Halljuk!) A pozsonyi diétán egy liberális gondolkozású férfiú indítványnyal lépett fel. Az indítvány najjokon keresztül tárgyaltatott és a liberális párt erősen is védelmezte. Napok multán feláll a personalis és meleg pártfogásába veszi a beadott javaslatot; mire az indítványozó egész megilletődéssel azt monda: Én ugyan indítványomban semmi rosszat nem fedeztem fel, de miután a personalis támogatja, kell benne valami rossznak lenni. Az indítványt tehát visszavonom. (Derültség bal- és szélső baloldalon.) Azt várom tehát a túloldalról is, hogy a szebeni törvényhatóság bizalmi nyilatkozata után ezt a 25. §-t és Gajári t. képviselőtársam határozati javaslatát ejtse el. Nem fogadóméi a szakaszt, nem fogadom el a Gajári-réle határozati javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnöki T. ház! Arra kell kérnem a t. képviselő urakat, hogy ha én valami figyelmeztetést teszek, ne méltóztassék ugyanazt még erősebben kifejezve ismételni; mert én nem azért figyelmeztettem a képviselő urat, a mit mondott, hanem a modorért, a melyben mondta. Bírálatot gyakorolhat itt akárki, de a modorban fekszik a bírálat súlya. (Helyeslés jobbfelol.) Dárdai Sándor jegyző: Hannibál József! Hannibal József: Tagadhatatlan, t. ház, hogy a véderő-törvényjavaslatnak jelen tárgyalás alatt lévő 25. §-a óriási izgalmat keltett országszerte, (Igaz! Ugy van! balfelöl) ezen tény elől elzárkózni nem lehet senkinek; egy képviselőnek pedig elzárkózni nem szabad. Én, ki ezelőtt 12 évig, mint vármegyei főjegyző szolgáltam a népet, birok érzékkel a nép óhajtásai és közvélemény iránt s azt minden alakjában tisztelem. Tisztelem azt, mert annak rugója, ezen négy szóban foglalható össze, melyeket Perczel Miklós t. képviselőtársam mondott az általános vita alkalmával tartott beszéde végén, hogy: „Ne bántsd a magyait! (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen jelszó alatt alakult meg e hon. ez lelkesítette őseinket csatáikban és a magyarság ellen indított támadás — intéztetett légyen az karddal, vagy gyilokkal —bosszulatlanul soha nem maradt. A magyarságnak ezen, úgyszólván önfentartási ösztönből eredő jelszava lelkesítette most is a tüntető csoportokat és én ennek örülni tudok. (Helyes lés balfelöl.) KÉPVII. NAPLÓ. 1887—92. ÍX. KÖTET. 385 Örülni tudok/mert legcsatfcanósabb czáfolata ez a túloldal által a kormány és az azt támogató párt ellen emelt azon vádnak, hogy megölték ä népben a nyelv, a haza és az alkotmány iránti tiszteletet és szeretetet. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) Kérdés azonban, hogy volt-e ok arra, hogy a közvélemény épen most nyilvánuljon és volt-e oka arra, hogy ezen nemzet épen most népgyűléseken, feliratokban és körmeuetekben kiáltott oda a világnak „ne bántsd a magyart!" Igenis volt, mert oda lett dobva a hamis jelszó, hogy a 25. §. irtóháborút indít a magyar nyelv ellen. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És, hogy azok, a kik most fiatalok, meg fogják érni azt, hogy unokáikkal már csak németül beszélhetnek. Én ezen eljárást igen veszélyesnek tartom. (Ugy van! jobbfelöl.) A félrevezetett közvélemény vitte a megváltót a keresztfára s nékem ezen eljárás önkénytelenül egy mesét juttat eszembe ; (Halljuk! Halljuk!) azt hiszem, ha a túloldalon meséltek, én is mesélhetek (Halljuk!) azon pásztorfiuról, a ki addig kiáltotta a farkast tréfából, hogy midőn aztán igazán megjött a farkas, senki sem jött segítségére. (Derültség a szélső balon. Felkiáltások : Jaj de szép mese! Még sohasem hallottuk !) Ne adja az ég, de tartok tőle, hogy jöhet oly idő, midőn azok, a kik most minduntalan farkast kiáltanak, örülhetnek, ha az Uray t. barátom által említett JJ.-igobert király kopói jönnek segítségükre. (Derültség jobbfelol.) Tudom. t. ház és tudjuk mindnyájan, hogy azon tüntető csoportokban (Egy hang a szélső balon: Nem voltak azok csoportok!) nagyon kevesen voltak, a. kik a 25-ik szakaszt elolvasták. (Derültség jobbfelol.) De suttogják még azt is, hogy voltak olyanok, a kik azt a 25-ik szakaszos feliratú zászlót csak azért követték, mert attól tartottak, hogy a kormány és e párt be akarja hozni a régi 25-öt. (Derültség jobbfelol. Felkiáltások a szélső balon: Még csak az hiányzik!) Ez pedig bizonyára érzékenyebben sújtotta volna őket, mint a kétéves egyévi szolgáját. Bizony, t. ház, ha ezen tüntető csoportok elolvasták volna a 25. §-t, meggyőződtek volna arról, a miről ezen házban mindenki meg van győződve, hogy az ép oly kevéssé tartalmaz nyelvi intézkedést, mint nem tartalmaz az 1868: XL. törvényczikk; hátramenést tehát nem jelezhet, sőt összevetve azt a Gaj ári t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslattal, határozott haladást jelent. (Ugy van!,jobbfelol.) Mert ha nem is törvényben, de rendeletben, utasításban megadja a magyar.nyelvnek mint államnyelvnek a tiszti vizsgán azon jogosultságot, a melylyel eddig ott nem birt. (Ugy van! jobbfelöl.) Nyelvsérelem tehát, t. ház, fenn nem forog és én Papp Elek t. képviselőtársam ellenében azt merem állítani, hogy igenis 49 nus 13 án, szerdán. 18s».