Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-202

386 202. országos ülés márczius 13-án, szerdán. 1889 az általunk javaslatba hozott intézkedések által a német nyelv a tiszti vizsgán vissza lesz terelve az őt megillető mederbe, egyszerű tantárgygyá degradáltatik, ép ugy, mint a szolgálati vagy gyakorlati utasítás és azon magyar fiú, a ki a német nyelvet a szolgálathoz mért szükségben nem tudja, csak ugy bukik, mint az a német fiú, a ki „Halb rechts" helyett „Kehrt Euch

K-ot eommandiroz. (Derültség.) Fenmarad azonban még egy másik kérdés és — ugy látom — e körül forog a vita; vájjon lehetett volna-e a magyar nyelvnek nagyobb biztosítékát elérni, azaz a magyar állameszmének praegnánsabb kifejezését eszközölni. Én e kérdés fölött sokáig vitatkozni nem akarok; nálamnál hivatottabb szónokok vitatták itt a nemzet és a felség jogait. Én mindkét nézetet szívesen hallgattam, mert szeretem a nemzetet, szeretem a királyt. (Tetszés jobb felöl) De ép azért, mert sem a nemzet jogait a király javára, sem a király jogait a nemzet javára megcsorbítva látni nem szeretném, mindaddig, a mig oly fejedelem ül a trónra, ki együtt érez népeivel, e kérdés bolygatását teljesen feleslegesnek tartom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Engedje meg mindazonáltal a t. ház, hogy e kérdésnél egy kissé megpihenhessek. (Felkiáltások balfelöl: Érdekes lesz !) Igen, érdekes lesz. (Derültség.) Sokszor hallottam a t. túloldalról hangoztatni az úgynevezett katonai Nagyományos szellemet és ebből kifolyólag annak szükségét, hogy a magyar nyelv törvény által biztosíttassák. Azok, a kik ezen Nagyományos szellem létezését vitatják, tapasztalati tényekre hivatkoztak. Az ellenkező bizonyítására én is tapasztalati tényeket akarok felhozni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A soproni 76. gyalogezrednél évekkel ezelőtt hadkiegészítő parancsnok volt Kralovitz ; a ki a hatóságokkal magyarul kezdett levelezni s a kinek eljárását követi jelenleg Hoffmann alezredes. És én ugy tudom, hogy az ország majdnem minden hadkiegészítő kerületében ezen eljárás divatozik. (Helyeslés a jobboldalon.) A nyelv nem teszi ki az embert; de én, a ki ismerem Kralovitz és Hoffmann jó urakat, biztosíthatom a t. túloldalt, hoery ők nem szeretett anyanyelvünk iránti szeretetből követik ezen eljárást; de tettük bizonyítja azt, hogy ezen Nagyományos szellem ma már nem szellem, csak Nagyomány. (Ellenmondósok a szélső baloldalon.) Eötvös Károly t. képviselőtársam ezelőtt négy nappal beszélt. Azonban ugy hiszem, ő is, de én is tulajdonítok beszédének annyi hatást, hogy azzal még negyednapon is lehessen foglalkozni. (Felkiáltások a szélső balon: Mindig!) És bár én nem érzem magamat elég erősnek, hogy Eötvös Károly t. képviselőtársammal vitatkozzam: mégis kénytelen vagyok beszédére némileg reflectáliri, mert ő volt az, a ki, mint egy spiritista idézte elibünk azon hála isten, rég elhunyt alakot, a kik azon úgynevezett katonai szellemet representálták; talán el fogja ismerni Eötvös t. képviselő ur azt, miként az általa hivatolt példák többnyire azon korszakhói valók, midőn méír a háborúk 30 évig-, 14 évig, egyáltalában hosszú ideig tartottak; és el fogja ismerni azt, hogy akkor az elvadult katonák nem kiméltek sem magyart, sem németet, sem csehet, nem ismerve sem hazát, sem királyt, sem császárt és ha aj elenlegi osztrák-magyar monarchia austriai részében akkor alkotmány, akkor országgyűlés lett volna, oda is oly sűrűn érkeztek volna panaszok, mint a hogy érkeztek a magyar országgyűléshez. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Honnan tudja?!) Én is olvastam valamit. De abból, t. ház, hogy az uralkodóháznak tagjai most is leginkább a katonai tudományokkal foglalkoznak, leginkább a katonai pályát követik, azt következtetni, hojíy ezen Nagyományos szellem még most is létezik, azt merész dolognak tartom, merésznek egyrészt azért — mire a t. elnök ur is szives volt rámutatni — hogy ezen állítás egyáltalán véve nem való ; mert tudjuk, hogy az uralkodóház minden tagja, de különösen azon tagok, a kik az uralkodásra legkevesebb reménynyel birnak, nemcsak a katonai tudományokban, de mindenféle államtudományokban, nyelvekben kellő kiképeztetést nyernek. Tudjuk, hogy a kik a trón mellett születtek, azok nem engedelmeskedni, azok parancsolni születtek. És most már mi marad egy olyan főherczegnek, minő pálya áll előtte? (Derültség abal- és szélső balon: Szegény főherczegek!) Én szerintem kettő, a hol parancsolni és pedig többeknek lehet parancsolni: az egyik a katonai, a másik az ellenzéki képviselői.. .(Felkiáltásokabal-és szélsőbalon: Nagyon jó! Zaj. Elnök csenget.) Thaly Kálmán: Ismételje meg, mert nem hallottam! Hannibál József: Azt mondtam, hogy egy főherczegnek, a ki parancsolni született, csak két állás marad, a melyben többeknek parancsolhat: az egyik a katonai, a másik az ellenzéki képviselői. (Zaj.) Mert az urak mindig mi velünk akarnak parancsolni. Vagy tán csak nem kívánja azt egy főherczegtől Eötvös t. képviselőtársam, hogy nála beálljon patvariára, vagy pedig, hogy egy másik Jónás Ödön barátomat szorítsa le a műegyetemen elfoglalt tanszékéről. Madách nagy költőnk azt mondja: „Sok az eszkimó, kevés a fóka" és ugy hiszem, hogy Eötvös t. képviselő ur is jobb szereti, hogyazsiros védelmeket ő viheti, mintha azokkal Albrecht főherczeget biznák meg. (Derültség.) Thaly Kálmán: Károly Tivadar orvos és gyógyít! Hannibál József: En szerintem tehát, t. kép-