Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-201

201. országos fllés márczius 12-én, kedden. 1889. 373 szivéhez van nőve. Az értelmiség zöme meleg rokonszenvvel kiséri az ellenzék törekvéseit, mert érzi és tudja, hogy e kérdésben az ellenzéknek igaza van. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) A 25. szakaszt nem fogadom el. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Számosam, üdvözlik a képviselőt.) Elnök: Ki következik ? Madarász József jegyző: Petrich Ferencz! Petrich Ferencz: T. képviselőház! Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt levő véderő-törvényjavaslat 25-dik §-ánál a már két héten túl folytatott érdekes, sőt történelmi nevezetességre emelkedett vita ahitt az itt tartott nagyszabású beszédek minden e tárgygyal összefüggő s magasabb színvonalon álló kérdést, már oly tükörvilágításba helyezték elibénk, hogy azok további párhuzamos vitatásába én bele nem bocsátkozom, — azon egyszerű oknál fogva — mert el vagyok és el lehetünk reá mindennap készülve, hogy minden tiszta igazságunk mellett is a többség által egyszerűen leszavaztatunk ; esetleg a nélkül, hogy megkisérlettük volna ezen veszedelmes szakaszt részletes módosítások által enyhíteni. Szükségesnek látom tehát szorosan a tárgyhoz ragaszkodva, a részletekbe belemenni s minden — megengedem igen fontos — kérdés vitatásától tartózkodva, jelen felszólalásom alkalmával én csakis három módosítást szándékozom a t. ház figyelmébe ajánlani, jelesen a törvényjavaslat 25-dik lapjának két utolsó és a 26-dik lapnak első bekezdéséhez; mielőtt azonban azokat beterjeszteném: engedje meg a t. ház, hogy előbb reá mutathassak az általam neheztelt tételek tarthatatlansága s káros következéseire s hogy indokolhassam az általam ajánlott módosításokat s levonhassam azok kedvező eredményét; s végre, hogy reá mutathassak azon visszás helyzetre, hogy mikép semmisíti meg a 25. §. a 19. §. egyedüli jótékony és humánus intézkedéseit. Mindenek előtt reá kell mutatnom a 19. §-ra, mely jogot ád arra, hogy minden ifjú, ki a középiskolákat eredménynyel végezte, 17 éves korától kezdve egy év alatt katonai kötelezettségét 25 éves koráig bármikor leszolgálhatja; s miután tagadhatatlan, hogy a szegényebb és középosztálynál a katonai kötelezettségtől minél előbbi megszabadulás már csak azon szempontból is legelőnyösebb, sőt mintegy életérdekké válik, mert igy éltök komolyabb korszakában, midőn már állást foglaltak, midőn elfoglalt életpályájukon különben is a kezdés nehézségeivel kell küzdeniök, nincsenek újabb egy- vagy esetleg két évi katonai szolgálat által életrendszerükből kizavarva s épen ez okból a gyermekeik érdekei felett őrködő atyák, ekkor még gyermekeik érdekében rendesen a 18—19 évi korszakban, a 19. §. jótékonyságát igénybe szokták venni. (Igaz! JJgy van! szélsöbalfelől.) De katonai szempontból — épen véderőnk fejlesztése érdekében — is kétségtelen az, hogy egy különben már kellő műveltséggel biró ifjú 18—19 éves korában sokkal hajlékonyabb, sokkal fogékonyabb a test- és fegyvergyakorlatok elsajátítására s sokkal türelmesebb a káplár-észjárás és esetleg üldözések zsebrerakásával, mint az utóbb már komolyabb s több önérzettel biró, idősebb korba eső ifjak; ha a 25. szakasz általam neheztelt bekezdései igy változatlan maradnak sa tiszti vizsga az egyéves önkéntességtől elválasztva nem lesz, nem engedheti meg egyetlen komolyan gom dolkodó atya sem fiának, hogy a bizonyos megbuktatásnak és 2 évi szolgálatnak áldozatául fia, 24 éves kora előtt, az egyévi szolgálattal összekötött tiszti vizsgának neki menjen s ez által gyermeke jövőjét megrontsa. (Helyeslés szélső balfelől.) Mert vájjon lehet-e azt képzelni, t. ház, hogy annak a vizsgáló-bizottságnak bármely tagja azt a katonatiszti bojtot, mire hivatásánál fogva kell. hogy kényes és féltékeny legyen, mire még a főhadur is oly féltékeny, hogy mondom, azt egy fejletlen ifjúra — ha elméletileg bármily képzett is — reá ruházza? hisz egy 18—20 éves ifjú még szellemileg, jellemileg fejletlen, de testre sem bir sem kifejlett erővel, sem tekintólylyel, sőt gyakran még az úgynevezett kamasz-években a szánalomig idomtalan ; vájjon ki képzeli, vagy kívánhatja azt, hogy az a vizsgáló-bizottság, melynek nagy része különben sem viseltetik iíjaink iránt valami nagy előszeretettel, ily körülmények között, az ily gyermek-ifjakat a tiszti vizsgán meg ne buktassa? s két évi sanyargatás után és — ha a fejlettebb kort be nem várják — egyszerűen a póttartalékhoz által ne tegye ? a 25. §. intézkedései tehát a 19. szakasz előnyeit teljesen megsemmisítik. Ha tehát azt akarjuk, hogy ifjainkra a 19. §. jótékony előnyei megmaradjanak, el kell választanunk a tiszti vizsgát az egyéves önkéntes szolgálattól, nem szabad — ha mint atyák és honatyák az embertelenség vádjába esni nem akarunk — ifjainkat előbb tiszti vizsgára erőltetnünk 24 éves koruknál, hadd tegye le az az ifjú a vizsgát akkor, midőn magát minden tekintetben a tiszti hivatásra elég erősnek és képesnek érzi, igy nem nyúlunk bele oly kíméletlenül a természetes életrendszerbe s csakis igy teszszük meg kötelességünket mint atyák és honatyák gyermekeink iránt, mert erőszakos intézkedéssel nem romboljuk szét jövőjüket; s igy teszszük meg kötelességünket a véderő szempontjából is, mert igy ujainknak a természet rendszere szerint fejlődésre időt engedve, minden művelt ifjúból egy erőteljes, használható, szolgálatképes tiszt válhatik. (Igaz•! ügy van! balfelől.) De van még egy igen fontos ok, még pedig