Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-201
374 201 ' országos ülés márczius 12-én, fcedden. 1889. épen katonai szempontból, szintén véderőnk érdekében, mely azt parancsolja, hogy ifjaink a tiszti vizsgát a test- és fegyvergyakorlattól elszakítva, 24 éves korukig külön tehessék le, mert mint az a t. honvédelmi minister ur indokolásából is kitűnik, véderőnk szempontjából a póttartalékosokhoz számfelett sok tisztre van szükség; na, már pedig azt hiszem, mindenki be fogja látni az általam már előadottak után, hogy ha ez a szakasz változatlan igy marad, legalább 4—5 évig, a tisztek létszáma határozottan csappanni fog, tehát most, midőn a tisztek szaporodására volna szükségünk, annak ép az ellenkezője fog bekövetkezni. Ellenben ha a tiszti vizsga a 24 éves korig állapittatik meg, az esetben az azokra az ifjakra is vissza fog hatni, kik már egy évi gyakorlati kötelezettségöket leszolgálták ugyan, de még 24 éves korukat el nem érték s én meg vagyok győződve, hogy ezen tekintélyes számot képező s már a póttartaléknál levő ifjak, ha most már anyanyelvükön tehetnék le a vizsgát, csapatosan fogják a törvény által nyújtott kedvezményt igénybe venni s épen ezen része a fiatalságnak fogja pótolni azon hiányt, a mely különben a törvény szigora miatt legalább 4—5 esztendeig előállhat. Ezek, t. ház, indokaim, melyek engem arra késztettek, hogy a 25. lapon létező két utóbbi bekezdés módosítását indítványozzam, (Helyeslés a szélső halon) a tiszti vizsgának letételét, az egyéves szolgálattól elkülönítve, azt a betöltött24. évig kiterjeszteni kérjem s mert igy egyfelől jövőre jól kifejlett tisztekre tarthatunk számot, a jelenben pedig a törvény keltét megelőző egyévi önkénteseknek is a tiszti vizsga letételére alkalom adatván, a most — adjad uram isten, de mindjárt — mutatkozó hiány is azon ifjak által lenne pótolva, kik a jelen javaslat mellett mint tisztek — véderőnk kárára — különben elvesznének. S igy kérem a jelzett két bekezdésbe a következő két egyszerű módosítást véderőnk, a culfcura szempontjából és ifjúságunk érdekében elfogadni: (Halljuk!) A törvényjavaslat 25-ik lapján létező két utolsó bekezdésben azon kifejezés helyett: „tényleges szolgálati év végén", valamint az utolsó bekezdésben: „tényleges szolgálati év letelte után" mindkét helyen teendő: „24 éves korukig". Hátra van még a harmadik, a törvényjavaslat 26. lapján az első bekezdésre vonatkozó módosításom indokolása. (Halljuk!) Ezt az egész bekezdést természetellenes, embertelen s ugy ifjúságunkra nézve sérelmes, mint véderó'nkre nézve káros következményeket megteremtő bekezdést egészen törölni s minden tekintetben a czélnak jobban megfelelő új szövegezéssel kérem pótolni. Mindenekelőtt bátor vagyok az új szövegezést megismertetni, hogy azután indokaimat érthetőbben kifejthessem (olvassa): A 26-ik lapon az első bekezdés kiNagyandó és helyébe teendő: „Azon egyévi önkéntesek, kik a tiszti vizsgát 24 éves korukig le nem teszik, a mennyiben ez már szolgálati idejüknél fogpa meg nem történt, a tartalékba helyeztetnek át és a mennyiben szükségesnek mutatkozik, altiszti kiképzés végett rendeleti utón az utána következő évben 8 heti gyakorlatra behívhatok". Eltekintve a második évi büntetéstől, melynek természetellenes czél nélküli volta már eléggé ki van mutatva, erőszakoltalak és természetellenesnek találom e bekezdésben a javaslat azon intentióját, hogy az minden emberből, ha akar, ha nem, ha képes, ha nem, minden áron minden ifjúból tisztet akar erőszakolni. Mert bár tudom azt, hogy az ember gyermek és ifjú korában sokoldalúságánál fogva többoldalúlag nevelhető, de, hogy azt mindenre lehessen tetszés vagy önkény szerint nevelni, azt velem el nem hitetheti senki. Ennek felvilágosítására legyen szabad a sok közül csak egy példát kiragadnom. Hiszen tudjuk, látjuk, hogy némelykor egy serdülő korában lévő ifjú búvárkodó észszel bir és nagy szorgalmat fejt ki. Ilyen fiatal emberben sokszor annyira kifejlődik a tudvágy, a kutató szellem, hogy az ily fiatal ember az emberiségnek boldogító]akint a tudomány valamely ágát évtizedekkel viheti előbbre s több hasznot tesz az emberiségnek, mint eey egész ármádia. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Es vájjon ki van jogosítva mintegy erőszakos prés által ezen ifjúból tisztet faragni és arra kényszeríteni őt, a mire legkisebb hajlama nincsen és belőle a legjobb esetben rossz, használhatatlan tisztet nevelni. De nincs is semmi értelme azon erőlködésnek, hogy minden müveit ifjút okvetlen tisztté lenni kényszerítsünk, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy lehet ugyan egy hadseregnek jól képzett tiszti kara, de ha az nincs összhangban az altiszti karral, annak a hadseregnek belszervezete beteg, gyönge s erősebb a hadsereg, habár a tisztikar általában nem kitűnő is, de van jól képzett, értelmes altiszti kara, mint ha annak ellenkezője van egy hadtestbe megöröködve. Én egy hadtestet nagyban igen hasonlónak találok az emberi test szervezetéhez, mert legyen az az ember bár mily óriási nagyságú, ha annak testében az izmok lazák, a véredényekben lusta vér alszik, laza és lusta marad az egész testszervezet, habár természetes józan ész vezeti is, de tehetetlenségében nem lesz képes erőt kifejteni; hisz az a tiszt, az már különálló felsőbb lénynek tekinti magát, a belső kapcsot, az összetartó szerveket az altisztek képezik s hogy ez igy van, legyen szabad ennek bebizonyítására oly történelmi eseményeket felhozni, melynek itt a ház kebelében is még hála istennek velem együtt több élő tanúja van jelen, értem az 1848. és 1849-iki önvédelmi harczot; ez okulásul annál inkább is legilleté-
