Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-201

201. országos ülés márczlus 12-én, kedden. 1889, 365 nyert ifjúság magának kényelmesebb existentiát szerezni képes volt, legyen szabad azokhoz a miket Ápponyi Albert t. képviselőtársain az ifjúság által magasabb képzettségben már meghozott és épen azért az egyéves önkéntesi intézmény által recompensálandó nagy áldozatként oly ékesszólóan felemlített, legyen szabad hozzátennem, hogy igen is a hivatolt milliónyi adózó polgár megtalálja a viszontszolgálatot az értelmes ifjúságnak magas képzettségű polgári állásában. Mert mit szolgál ez az ifjúság polgári állásában, szellemi ténykedésében egyebet, mint a nemzet közjavát. (Ugy van! a szélső 'balon.) A lelkész a honpolgárok kebelében építi meg a valláserkölcsi alapot, a mely alap a társadulomnak, nem különben magának az államnak rendíthetetlen alapját képezi. Az orvos szolgálja az egészségügyet, megmenti a honpolgárokat és hozzátartozóik egészségét, életét, az ügyvéd megmenti vagyonát az uzsorástól és méltóztassék elhinni, a ma napirenden levő illetéktelen adóharácsolások ellenében, megvédi minden jogtalan támadással szemben. Valóban szomorú dolog lenne, ha ezen magasztos nemzeti és állami missiók és functiók teljesítésében a magasabb szakképzettségű emberek helyett az ok- és szükség nélkül való hosszabb katonai szolgálat által anyagilag és erkölcsileg megrokkant kontárok lennének hivatva szerepelni. Mindezeknél fogva, t. ház, én az önkéntesi intézményt egy évre való felállításában és az intelligens ifjúság kiképzésére nézve elegendőnek tartom és azt más országok példája és a legszigorúbb igazság szerint is egy évnél hosszabb időn kiterjesztendőnek semmi szin és ürügy alatt nem tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Minthogy pedig a véderőbizottság jelentésében az" van mondva, hogy a véderőtörvényjavaslat legfontosabb czélja az — miután a hadsereg mai szervezete mellett, a mint mondja, okvetlenül beállhatna háború esetén a tiszthiány, mely a hazára nézve végzetessé válhatnék — czélja, mondom az, hogy a tisztképzés szempontjából az ifjak rákényszeríttessenek azon esetre, ha egy év alatt le nem teszik a vizsgát, a második évi szolgálattételre : hát, t. ház, eltekintve ezen bizottsági jelentés azon styláris fogyatékosságától, hogy ezen két szó „okvetlenül beállhatna" a helyes kifejezés szerint egymás mellett meg nem állhat és ennél fogva az indokolás hitelét is némileg kétségessé teszi]; eltekintve — mondom — ettől, megjegyzem, hogy ha csakugyan főczélja és indoka a törvényjavaslatnak, hogy az ifjúság tisztekké képeztessék, akkor ezen ezélnak az én nézetem szerint a törvényjavaslatban contemplált módozatok és eszközöknek szükségszertíleg más természetűeknek kellett volna lenniök. Ugyanis ki kellett volna mondani a törvényben, hogy a magyar ujoncz-jutalékból alakult hadsereg ifjai a tiszti vizsgát magyar nyelven tegyék le; de ha a t. hadügyi kormány ennek rögtön és egészben való foganatosítását lehetőnek nem tartva, az eddigi tényleges állapotokhoz mereven ragaszkodni szükségesnek látja, ki kellett volna mondani annyit e törvényben, hogy a magyar ifjak a tiszti vizsgán a csapatszolgálati vizsgán kivül minden egyéb tantárgyat magyar nyelventehessenekle.De ezt ki kellett volna mondani törvényben, nem pedig határozati javaslat alakjában, mert a határozati javaslatnak, ha mindjárt határozottá válnék is, szerintem csak árnyoldalai vannak; először levon a törvényhozás souverenitásából, a mennyiben a határozatnak nem lévén sanctiója és nem nyújtván a nemzetnek garantiát, a törvényhozás annak végre nem hajtása esetén kénytelen lenne azt a határozatot minden eonsequentiáival — a mit rossz magyarsággal blamage nak nevezünk — zsebre dugni. (Helyeslés és tetszés szélső balon.) T. ház! Mi lenne azután ennek következése, hogy ha ezen rendelkezé ek törvénynyé válnának. Ennek először is az lenne a következése, hogy a katonatiszt állás a magyar ifjúság előtt végkép elzáratnék; már pedig a nemzet, a mely védeieje fentartásához és ennek fejlesztéséhez saját önfentartásának koczkás-.tatása mellett is pénzzel és vagyonnal alig elviselhető mérvben adózik, c.^ak joggal követelhetné meg, hogy magasabb képzettségű ifjúsága a hadseregnél tisztességes hivatást teljesíthessen és tudományának megfele'ő tiszti állást foglalhasson el. Következése lenne másodszor az, hogy a katonatiszti állások csak vagyonos családok fiainak számára kizárólagos monopólium gyanánt lenne fentartva és a képzett, de szerényebb állású ifjaknak, t dományos képzettségük színvonalán alul álló úgynevezett komisz szolgálatot kellene teljesíteniük. Bocsánatot kérek, hogy ezen imparlamentáris szót voltam kénytelen használni, de ugy tudom, hogy ez a katonaságnál műszó. Következése lenne, t. ház, Magyarországon az én laicus, hozzávetőleges számításom szerint 1000—1200 ifjú jövőjének dugába dőlése, esetleges teljes elrombolása. És következése lenne végre azon veszély, a mely abban áll, hogy nem a mint természetszerűleg kellene lennie, hogy a nemzet nevelje hadseregét, még pedig hazafias, nemzeti szellemben, a mely hazafias szellem a hadsereget „pro aris et focis" vagyis a házi istenekért való küzdelemre lelkesítve, győzhetlenné tenné, u.egfordítva történnék, hogy a hadsereg avval a Nagyományos idegen szellemével annyira befolyásolhatná a nemzetet, hogy az nemzeti szellemében végkép megtörve, nyelvében megbénítva, ha lassan bár, de biztosan a gyászos enyészetnek esnék martalékul és hogy ez bekövetkeznék, azt vitatni nem, de megczáfolni még kevésbbé lehet. (Helyeslés a szélső balon.)