Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-201

364 201. orszíigos ülés mározlus 12-én, kedden. 1889. mint rendszeresített iskolája az ország védelméhez megkívántató harczképességnek és ezzel az értelmi erő és a képzettség azon foka állítandó és állítható párhuzamba, a mely az egyéves önkéntesi intézmény érvényesülésében és decretálásában leli helyes elnevezését és érvényesülését és nem lehet — mint azt a t. túloldali képviselők tették — helyesen és igazságosan az önkéntesi intézménynek két évre való meghosszabbítását a jogegyenlőség elveinek alapján a három évi katonai szolgálattal szoros összefüggésbe hozni. Kérdem t. ház, minő államkormányzati alkotmányos elv alapjára lehet fektetni azon kényszer rendszabályt, hogy valakinek tovább kelljen tanulnia azt, a mit értelmi fölényénél fogva rövidebb idő alatt is megtanulni képes ? Hiszen maga a t. honvédelmi minister ur, a kit pedig a szabadelvűség valami túlhajtott fokával vádolni nem lehet, azt is kinyilatkoztatta, hogy még a 3 éves hadköteles legénység is előbb hazabocsáttatik, mihelyt a harczképesség megkívántató mérvét elérte. Kérdem továbbá, hogyan lehet az igazsággal összeegyeztetni azt, hogy az intelligens ifjúságra a hadképzettség szempontjából teljesen elegendő egyévi katonai szolgálat után azon intelligens ifjúság, polgári pályafutásában, önképzésében, előmenetelében, kenyérkeresetében és boldogulásában, esetleg családképzési szándékában feltartóztassák és igy ez által az országnak és nemzetnek nagyfontosságú és magasztos érdekei és igényei háttérbe szoríttassanak. Azt hiszem, hogy ezt semmiféle államkormányzati bölcsesség meg nem engedheti. Ennél fogva ebből természetszerűleg következik az, hogy az állam tartozik a nemzet eulturális jogos és köteles igényeinek — mert ha a nemzet fennállani akar, akkor eulturális igényei kell hogy kötelesek legyenek — tartozik a nemzet közgazdasági érdekeinek és végre mindenek felett tartozik a nemzet létjoga alapfeltételének, az állami nyelvnek azzal, hogy ezen magasztos és nagyfontosságú igények és érdekek fejlődésükben fel ne tartóztassanak, hogy ne mondjam, a megsemmisülés veszélyének oda ne dobassanak a béke idején ok és szükség nélkül hosszabb katonai szolgálati kötelezettség által. Tartozik tehát az állam először a nemzet létjoga alapfeltételeinek, az állami nyelvnek azzal, hogjr a Magyarország ujonczjutalékából alakult hadsereg vezénynyelvéül a magyar államnyelv használhatása törvényileg decretáltassék, (Helyeslés balés szélső balfélöl) ugyanezen hadsereg vezérleténél pedig magyar tisztek alkalmaztassanak. Tartozik a nemzet és ifjúsága önérzetének azzal, a mi a hadsereg harczképességén felül annak egyszersmind győzelemképességét is egyedül képes fokozni. (Helyeslés bal- és szélső baloldalon.) Tartó zik a törvényhozás ezzel a magyar állam eszméjének, melyet önök, t. uraim, oly sokszor szeretnek hangoztatni, mert e nélkül jogosan nem kérkedhetnek az állameszme megvalósíthatásával, nem lévén állam, a melynek állami nyelven vezényelt hadserege nincs. (Tetszés bal- és szélső baloldalon.) De tartozik azon állami paritásnak is, a melyet az 1867 : XII. törvényezikkben önök decretáltak és tartozik végre az állam jól felfogott önfentartási érdekének, melynek ez által nemcsak lövöldöző gépei, hanem öntudatos és győzelemképes katonái is lesznek. Ennek megvalósítását nem gátolja a technicai szempont. Hisz fényes bizonyítékául szolgál ennek a honvédség minden kifogáson felül álló harczképessége, pedig ennek vezénynyelve és szelleme is magyar. A nyelvkérdésben a felségjogra vonatkozó hivatkozással szemben, azokon felül, a miket az ellenzék mindkét árnyalatának vezérférfia és igen sok kitűnő szónokai alkotmányunk genesiséből, traditionális szelleméből és számos tételes törvényeinkből oly megdönthetien igazsággal felsoroltak, legyen szabad ezzel szemben azon feltevésemnek kifejezést adnom, hogy a felség jogaira való hivatkozással a t. képviselő urak bölcsen hallgatnak vala, ha komolyan megfontolják annak minden consequentiáját. Mert alig hiszem, hogy azon esetre, a mi szintén nem lehetetlen, inert végre is „nilstabile subsole" ha, mondom, a monarchia dualisticus alapja nem a mai osztrák-magyar paritás elvén, hanem, a mi nem lehetetlen, szlávmagyar paritás elvén alapulna, akkor is — inon dom — alig hiszem, hogy mindkét állam hadseregének szláv vezényleti nyelvét közjogilag megengedhetőnek tartanák. Azonkívül tartozik az állam a nemzet eulturális igényeinek, közgazdasági érdekeinek s igy saját magának azzal, hogy azon intelligens ifjúság, mely e törvényjavaslatban contemplált szellemi qualificatiójánál fogva a katonai harczképességet egy év alatt elsajátítani képes, az legalább a béke idején ok nélkül hoszszabb katonai szolgálattal ne gyötörtessék. Ugyanazért nem fogadhatom el az egyévi önkéntesi intézmény elnevezését, mint a törvényjavaslatban nevezve van és mint sok képviselő ur a túloldalról azt nevezte kedvezménynek és igy a jogegyenlőséggel ellentétesnek ; mert, mint mondám, a jogegyenlőség abban érvényesül, hogy a haza védelmében mindenki egyformán helyt állani tartozik. Hanem tartom az egyévi önkéntesi intézményt az állam jól felfogott érdekei iránti elengedhetlen kötelességnek. És itt legyen szabad nekem azon viszontszolgálat kötelezettségekkel szemben, melyeket a túloldalról több képviselő ur, különösen pedig a t. ministerelnök és gróf Tisza Lajos ur, az intelligens ifjúságra azon megnehezítő módozatok mellett a kétévi önkéntesi intézményben kiróvni jónak látott, azon czélból és ürügy alatt, hogy az adózók millióinak adófillérein fentartott eulturális intézményekben magasabb képzettséget