Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-201
362 201. országos ülés márczins 12-én, kedden. 1889. volt a Dunántói is mint provintia, követeivel; a többiek vagy mint nemesség, vagy mint vármegyék követeikkel vettek részt, igy Trencsén és Nyitra is. Csak néhány körülzárt és ostrom alatt volt város, mint Pozsony, Gl-yőr, Komárom — a hol császári helyőrség volt — nem küldhetett követeket. Az ónodi országgyűlés tehát töredéknek egyáltalán nem nevezhető. Anglia és Hollandia is mint békeközvetítők, elismerték az ott egybegyűlteket eonfoederált statusnak, országos rendeknek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azok a magyar nemzet szövetségét képezték, nem egy pártot, nem töredéket. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, (Zaj) ne méltóztassék személyes kérdésben ily hosszú beszédet mondani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán: Bocsánatot kérek, de amaz állítás annyira nem felel meg a történelmi valónak, hogy erre felelnem kell, annyival inkább, mert reám vonatkozva mondotta a képviselő ur, meglehet, hogy csak ugy csúszott ki a száján. (Derültség.) De inkább össze engedném magamat vágatni darabokra, mintsem elfogadjam, hogy Ónodnál csak egy töredék gyűlésezett. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A Rákóczy-kornak ezen ügyei nekem olyanok, mint egy pártprogramm. Különben ezzel végeztem, t. ház. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A többire nem is akarok re'flectálni. Constatálom csak ismételve, hogy semmi választót sérteni nem akartam, (Helyeslés) a mint hogy sértő epithetonnal nem is éltem. Mondtam, hogy minket a magyar választók küldtek ide. Az államalkotó elem ebben az országban mégis csak a magyar. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Eemélem, ezt elismerik mindnyájan. (Helyeslés.) Felhívok mindenkit, méltóztassék a képviselők névsorát, a választókerületek térképét megnézni; 80 és egynéhányan ülünk itt a szélső balon s alig van-e pártnak egy-két vegyes-ajkú kerülete. A háznak ezt az oldalát tiszta magyar ajkú választók küldöttek ide. Ez tényleges valóság, a mit eldisputálni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalán.) Mi belőlünk a magyar ajkú választó-polgárok óhajtásai szólanak. Mi az államalkotó elem vágyát tolmácsoljuk/azoknak kérünk meghallgatást. Midőn tehát azt mondtam, hogy minket a magyarajkú választók küldtek ide, csak tényt constatáltam, de korántsem akartam ezzel viszályt elhinteni. Teljes tisztelettel vagyok a nemzetiségek iránt is. Reménylem, jövőre még inkább fognak ragaszkodni a magyar állameszméhez, mint a múltban tették. De méltóztassék megengedni, hogy állításomat fentartsann a mennyiben csak a történeti valóságot fejeztem ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Perczel Mór képviselő ur kíván szólani. Perczel Miklós: T. ház! (Halljuk <)Nagyon rövid leszek, t. ház, hisz ugy is először történik, hogy személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, általában véve az ilyen felszólalásokat meglehetős idővesztegetésnek is tartom. De miután at, államtitkár ur, ki nem nevezett ugyan meg, azt mondotta, hogy egy nagyon előrehaladott korú képviselő s azok közül,akik tegnap felszólaltak, én voltam az egyedüli nagyon előrehaladott korú képviselő, (Éljenzés balfelől) csakis magamra érthettem azt, a mi itt mondatott. (Egy liang jobbfelöl: Az nem sértés!) Nem ; sőt azt is elhiszem, hogy a t. államtitkár ur ebbe implicite nem értette bele azt, hogy a nagyon előrehaladott korral talán egy kis gyengeség, egy kis elmebeli fogyatkozás is együtt jár. De az államtitkár ur, t. ház, nem egészen hiven mondotta el azt, a mi történt; mert azt állította, hogy az elnök ur kijelentette, hogy az ilyen kifejezés nem egyeztethető meg a parlamenti illemmel, holott az elnök ur azt nem mondta, hanem csak azt jegyezte meg, hogy „az ilyen kifejezéssel ne méltóztassanak élni". (Helyeslés balfelöl.) De különben is bátor vagyok kérdezni, hogy a „durva kalapács", a „féktelen szenvedély", a „félrevezetés", az „izgatás" kifejezések olyan nagyon parlamentáris kifejezések-e? (Tetszés balfelöl.) Gróf Károlyi Gábor: Neki „extra-wurst" kell! Perczel Miklós: Pedig az államtitkár ur ezeket mind használta; s ha az államtitkár ur ezeket használta volna egyes képviselőkkel szemben, ha megnevezte volna a képviselő urakat, a kik ily kifejezésekkel éltek, akkor az én részemről talán azon kifejezések, a melyek beszédemben foglaltattak, jó részben ki is maradtak volna. Beőthy Ákos: A milyen a mosdó, olyan a törülköző! (Derültség jobbfélől.) Perczel Miklós: A t. államtitkár ur azonban generálisai és mivel én is azok közé tartoztam, a kik a törvényjavaslat és annak tárgyalás alatt levő szakaszai ellen szólottak, noha én hivatkozhatom arra, hogy egy sértő kifejezést egyáltalában nem használtam beszédemben: (Helyeslés balfelől) igen természetes, hogy én, legalább személyemre nézve, zokon vehettem azt, ha az államtitkár ur ily általános kifejezéseket reám is értett. Egyébiránt engedje meg az államtitkár ur, hogy mint előrehaladott korú ember, egy oly fiatal embernek, mint ő, egy kis tanácscsal szolgáljak. (Halljuk! Halljuk!) Egy angol közmondás azt tartja: „A szerénység a nőnek dísze, a férfinak pedig romlása". Én arra kérem az államtitkár | urat, ne kövesse ezen példabeszédet, mert ekkor I igen szép jeles tehetségével sokkal nagyobb hatást
