Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-201

SOI. országos ülés márczius 12 éu, kedden. 1889. ggj tettem. Én a vita hevében gyorsan közbekiáltva és pedig egy gúnyos megjegyzésre, a mely a túloldalról tétetett s melynek értelme az volt, hogy a mi pártunk nincs olyan nagy és hogy a túloldalon van az ország nagy része, azt mondtam, hogy minket magyar választók, nem pedig tótok és oláhok küldtek ide. Ebben sértő nincs, mert semmiféle epithetont nem használtam s mert én csak egyszerűen constatáltam egy tényt, a mely kétségbe nem vonható. Továbbá arra, a mit Tarnóczy Gusztáv t. képviselő ur idézett, mintha én azt mondtam volna, hogy önöket csak tótok és oláhok küldték ide; megjegyzem, hogy a „csak* szót nem mondtam, mert még az akkori heves vitában is megfontoltam, hogy e szót jogosan nem használhatnám. Ezért mondtam csak általában, hogy tót és oláh választók és ezért constatáltam minden sértő epitheton nélkül a tényt, a meglevő valóságot. Tehát gróf Pongrácz képviselő ur azon állítását, hogy sértettem volna, visszautasítom; én semmiféle ajkú választót sem akartam sérteni, ez eszem ágában sem volt. (Helyeslés balfdöl.) Továbbá azt állítá gróf Pongrácz képviselő ur, hogy „tótajkú polgártársaink a magyar állameszméhez mindig híven ragaszkodtak, a hazának mindig hü fiai voltak és a haza jó és rossz sorsában velünk osztoztak." (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Szívesen elismerem, hogy a magyar állameszméhez való ragaszkodás a tót elemben az újabb időben — hála istennek —nőtt, emelkedett. E felett tehát örömemet kell hangsúlyoznom, de hogy mindig igy lett volna, ezt, engedelmet kérek, nékem, ki egy kissé a történelemmel is foglalkozom, tagadnom kell, nem ugyan az összességre nézve, hanem tagadnom kell, hogy ne menjek messze időbe vissza, épen azon vidékek lakóinak többségére vonatkozólag — az akkori többséget értem — a mely vidékeket épen az előttem szólott t. képviselő ur és gróf Pongrácz képviselő ur képviselnek. Mert 1848—49-ben Brezova, Miava, Tnraluka, O-Tura, Szenicze, Verbó stb. tájairól állottak ki ellenünk fegyverrel a legtöbb Hurbanista, sőt maga a hírhedett Hurbán hlubokai pap is épen ezen vidékekről került ki. (ügy van! halfdol.) És róla, gondolom, sem grót Pongrácz, sem Tarnóczy képviselő urak nem fogják azt mondhatni, hogy valami nagyon rajongott volna a magyar állameszméért. Hisz tudjuk, hogy Húrban mily csökönösen ragaszkodott a panslavismushoz haláláig. Tudjuk, hogy azon szellemet igyekezett terjeszteni, a mely szellemmel, fájdalom, a pozsonyi evang. egyházkerületben még ma is oly sok baj van. Fájdalommal kell arról is megemlékeznem, hogy a pár év előtt tartott turócz-szentmártoni kiállításon a tót ajkú polgárai e hazának a KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. IX, KÖTET. magyar állameszmét még anynyira sem respectálták, hogy a catalogust magyarul 'is kinyomtatták volna s a kiállított tárgyakra magyar feliratokat is tettek volna. Ott, t ház, csakis csupa tót feliratok voltak láthatók, a mint ezt a lapok is sajnosán constatálták akkor. Ezeket kénytelen vagyok fájdalmas tüneteknek jelezni, ámbár örömmel ismerem el, hogy a tótságnak átlaga a nehéz időkben is hü volt a magyar állameszméhez. (Helyeslés balfelől.) Óhajtom, hogy mindig is ugy legyen. (Helyeslés halfdol.) Ez, t. ház, tényleges valóság és ezért gróf Pongrácz Károly képviselőtársamnak a mondottakban nincs igaza, (ügy van! a szélső báloldalon.) Hisz ismeri a t. képviselő ur is azon vidék viszonyait s talán a közelebbi múltját is. Azt, t. ház, a mit én mondottam, a vita hevében mondottam: de a benne rejlő igazságot fenn kell tartanom. (Helyeslés balfelől.) Tarnóczy t. képviselő ur elősorolván némely megyéket, azt állítá, hogy Nyitra, Trencsén, Turócz választói épen olyan jó magyar állampolgárok, mint ezen ország akármelyik tősgyökeres magyar vidékének lakói. (Halljuk! Halljuk!) Én nem vonom ezt kétségbe, sőt örülök rajta, ha ez igy van. Azonban tiltakoznom kell az ellen, hogy a t. képviselő ur Nyitrát, mint tót megyét említi, mert Nyitra nem tót, hanem vegyes ajkú. Nyitra alsó részétől, Ersek-Üjvártól kezdve föl Egerszegig, maga Nyitra városa is csak olyan magyar, mint akár csak Esztergom vagy Komárom és Nyitra megye alsó része a magyar állameszméhez mindig hiven ragaszkodott és azért harczolt is ; (Tetssés halfdol) sőt alig ontottak mások annyi vért a magyar állameszméért, mint épen az „újvári vitézek", kik országszerte hiresek valának. (ügy van! balfelöl.) Tehát Nyitrát a maga egészében nem sorolhatom a tót megyék közé. (Helyeslés halfelöl.) Turóczra nézve egy történeti hivatkozást tett az igen t. képviselő ur. Azt hiszem, ehhez talán némi competentiával szólhatok, mert hiszen azzal a korral, a Rákóczy-korral foglalkozva, töltöttem el életem legszebb idejét. Igen helyesen említette a t. képviselőin',hogy Turóczmegye pecsétjét összetörték, zászlóját széttépték és Turóczot a vármegyék sorából kitörülték 1707-ben az ónodi országgyűlésen. Hogy ez miért történt, azt elhallgatta, hogy tudniillik Turóczvármegye veszedelmes scissiót, szakadást akart hat vármegyében a magyar confoederatio ellen előidézni. Különben ez a történelem dolga. De a t. képviselő ur azt monda, hogy ama büntetést Turócz ellen csak egy párt, csak egy töredék cselekedte. Ezt nem fogadhatom el, ez ellen teljes történeti tudomásommal tiltakoznom kell. Ugyanis Ónodnál jelen volt a szorosan vett Magyarországnak több mint V* része. Erdély nem volt jelen, mert külön országgyűlést tartott. Jelen 46