Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-201

360 201. országos ülés márezius 12-én, keddeu. 18S!). érdeklődnék iránta és nagyon jogosnak tartom, hogy a hazának e házon kivüli lakossága véleményét közölhesse mindazonmegengedettmódokon, melyek egy szabad országhoz illők, melyek nálunk bőségben vannak meg. Hála Isten, meg van nálunk a sajtószabadság, meg van a gyülekezési szabadság; minden ember szabadon szólhat ez országban, meggyőződésem szerint szabadabban, mint bárhol másutt. De az már tökéletesen tiltott és soha meg nem engedhető dolog, hogy az e házon kivüli közönség bármi alakban anyagi pressiót akarjon reánk gyakorolni akkor, midőn mi itt, nem ritkán, kötelességszerűen teljesítünk sokszor nagyon keserű kötelességeket. (Igaz! Ugy van! jóbbfelől.) De midőn a kéjrriselőház majdnem eltorlaszolva volt a fiatalság által, sokszor fájdalmasan tekintettem ezen szegény fiatalságra, a mely lelkesülve, csakis a haza iránti szeretetből ragadtatja el magát és mások izgatásai folytán esetleg azon veszélynek lenne kitéve, hogy eltiportatik, esetleg agyon is lövetik. Már pedig, t. ház, ezen veszélynek ki volt téve, ki van téve és ki lenne téve mindannyiszor, valahányszor erőszakos módon akarna befolyni a törvényhozás működésére; mert meg nem engedhető dolog az, t. képviselőház, hogy az, a ki az országnak első tisztviselője, a ministerelnök ur — bármiként méltóztassanak egyikük-másikuk személye felől gondolkodni — e házban majdnem fogolyként legyen egy óráig és innen szabadon ne mehessen az utczára, haza, vagy ahova épen akar. Valamint minden egyes embernek joga van arra, hogy szabadságát korlátlanul használja, ugy minden államközegnek, államhivatalnoknak és különösen az állam első hivatalnokának joga és kötelessége követelni azt, hogy az ő állása respectáltassék. ellene semmiféle erőszak el ne követtethessék. (Helyeslésjóbbfelől.) Óvjuk meg, tisztelt képviselőház, a parlamentnek méltóságát hazánk érdekében. Volt idő, a midőn erre nem igen volt oly szükség, volt idő, t. ház, a midőn minden hatalom az Istentől eredettnek ismertetett el és min den csak az isteni parancsnak hódolt, akkor elég volt azon tekintély a rendnek fentartására. Midőn az Jiiban ez ingadozni kezdett, midőn az IsteDtől már félni nem akart az emberiség, jött az absolut hatalom, a mely azt, a mit isteni hatalomnak neveztek, emberi hatalommal pótolta. Ujabb időben az emberiség nem tudott ennek pótlására egyebet kigondolni, mint azt, hogy a nemzet választottjai összegyülekeznek s parlamentben gyakorolják a legfőbb állami hatalmat. Ha ezen hatalom, a mely a parlamentben összpontosul, ha azon tekintély, melyet minden áron fenn kell tartani, megingana, akkor ez a hazának végveszélyét jelentené. (Ugy van! jóbbfelől.) Mert ezt csak a romboló anarchia és azt valami idegen absolutismus követhetné. Ezért, t. ház, azzal fejezem be beszédemet, hogy mint ezen háznak egyik igénytelen tagja, a kinek szavára talán nem fognak hajlani, felkérjem önöket, hogy méltóztassanak meggondolni minden szót, a melyet itt kiejtenek s méltóztassanak arra ügyelni, hogy superlativusokat ne használjanak, mert az, a mi itt mondatik, nem mindenkor lesz akként megítélve, mint a hogy mi azt veszszük ; és hogy ha az itt kiejtett szavak itt nem is oly ártalmasak, a utczára, a sajtóba és a külföldre kivivé, azok többet ártanak künn, mint.a mennyi hasznot ettől még azok is várnak, a kik azt fölhevülésükben elkövetik. (Helyeslés jóbbfelől.) Azzal a kijelentéssel végzem tehát, t. ház, hogy a törvényjavaslatnak tárgyalás alatt lévő szakaszait elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Thaly Kálmán képviselő ur kivan személyes megtámadtatás folytán nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Méltóztassék megengedni, miután egyrészről gróf Pongrácz Károly t. képviselő ur, másrészről pedig ina t. képviselőtársam és barátom, Tarnóczy Gusztáv képviselő ur méltóztattak reflectálni a múlt ülések egyikén történt közbeszólásomra, hogy nekem alkalom adassék annál inkább, miután erre directe fel is szólíttattam, kimagyarázni magamat. (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) Ha, t. ház, egy kis közbeszólás — mely mindössze néhány szóból áll s a melynek természete az, hogy a vita hevében mondatván ki, a tárgyhoz csak mintegy odavág és a tételre csak röviden utal — itt a házban hosszasabban commentárokkal kisértetik, mint azt t. képviselőtársaim tették: én sem lehetek azon helyzetben, hogy válaszul egy vagy két szóval végezzek és ezért szives elnézését kérem ki a t. háznak arra, hogy ha nem is hosszassabban, de legalább annyira terjeszkedhessen! ki, hogy a mennyiben egyrészről Tarnóczy Gusztáv, másrészről pedig gr. Pongrácz Károly t. képviselőtársaim beszédemre vonatkozólag egyes állításokat tettek, ezekre nézve, múltkori szavaim értelmét kimagyarázzam. (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) Gróf Pongrácz Károly t. képviselőtársam tegnapi felszólalásának reám vonatkozó azon részét, melyre rerlectálnom kell, miután a kőnyomata példánya kezemben van, ebből lesz szerencsém felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy a t. képviselő ur nincs jelen; de jelen vannak azok, a kik hallották. Gróf Pongrácz Károly t. képviselő ur tehát először is azt mondotta, hogy: „Thaly Kálmán t. képviselőtársam szombaton sértő nyilatkozatot tett tót-ajkú választópolgárainkra." Ezt, t. ház, kereken tagadnom kell, mert én sértő nyilatkozatot sem magyar, sem tőt, sem oláh, sem semmiféle ajkú választóra vonatkozólag nem