Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-201
201. országos ülés márczius 13-én, kedden. 1S89. 350, nem volt kellően védképes, nem birt a védelem mindazon eszközeivel, melyek által talán a szerencsétlenségtől megmentetetí volna. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Midőn én körülnézek Európában, oly vészes fellegeket látok, amelyek valóban aggodalommal töltenek el és ha önök, t. képviselő urak iiggódnak a törvényjavaslat következményei miatt, ón aggódnám, ha esetleg ezen törvényjavaslat késleltetnék vagy nem lenne törvénynyé; én látom, hogy Európa legcivilisáltabb nemzetei, kik eddig mindig a szabadságos cultura élén állottak, annyira elvesztették jóformán elmebeli egyensúlyukat, hogy jobban gyűlölik egymást, mint szeretik önmagukat és hajlandók azért, hogy megbosszulják magukat az ellenfélen, saját jólétüket is koczkáztatni; látom másrészről, hogy hazánknak örökös ellensége fegyverkezik nyíltan és alattomban és igyekszik határainkat megközelíteni. Szükségesnek látom tehát, hogy ennek ellenében mi minden erőnket lehetőleg megfeszítsük, hogy midőn eljön a leszámolás órája, készen álljunk. Ha katona lennék, t. ház, akkor tüzetesebben szólhatnék e kérdéshez és talán más indokok hatnának reám, de mint nem katonára, mint a haza egyszerű munkására, csak az hat, hogy kivánom, hogy e haza minden veszedelem ellen meg leg3 7 en védve s ha tőlem e czímen áldozatokat kivannak — súlyosak legyenek bár, beismerem — soha ezen áldozattok alól magamat kivonni nem akarom és nem is tudom. Azt méltóztassanak elhinni, t. képviselő urak, hogy ha tőlem függne azon kérdésnek eldöntése, hogy ezen szakaszba belejöjjön az, hogy a magyar nyelv legyen a tiszti vizsganyelv, én, ki egész életemben még saját érdekem ellen is mindig a magyar nyelv, a magyar cultura érdekében működtem és éltem, bizonyára nem lennék ellene. Méltóztassanak elhinni, hogy ilyen érzetet én bennem sohasem fognak találni, mert ez lehetetlenség. (Egy hang balfelöl: Hisz ellene szavazott!) Én, t, ház, a magyar nyelvért áldozni mindig kész voltam és kész vagyok, de midőn ezt bárhol, bárnely téren behozni kivánom, mérlegelem ennek következményeit is; mérlegelem eszközeinket, erőinket és a meglevőt a remélhető többletért nem merem koezkáztatni, mert éltem azon időben is, midőn magyarul már beszélni sem volt szabad és most örömmel nézem a szép fejlődést és ezen pontnál rám azon benyomást teszi a javaslat, hogy tovább nem igen julhatunk, mintsem azon határozati javaslat, mely a házban Gajári által benyujtatott. Ha, t. ház, mi a benyújtott javaslatot elfogadjuk, ez kötelezettséget tartalmaz a ministeriumra ós minthogy ő Felsége jóváNagyásával tétetett, ő Felsége is meg fogja tartani. A ministernek pedig kötelessége leend ezt megtartani, a mi kötelességünk ellenőrizni azt, vájjon megtartátik-e vagy sem? Hogy a törvény szövegéhe jöjjön be, t. ház, ennek nézetem szerint van egy nehezen elhárítható akadálya. (Halljuk!) Ha ugyanis a törvény szövegébe akarnók ezt bevenni, ezen szöveget át kellene ismét küldeni a Lajtántúli országoknak, hogy ezek ugyanezt elfogadják, e felett ismét vitatkozniuk kellene. Beőthy Ákos: Semmi közünk hozzá! Tarnócíy Gusztáv: E törvény alapján semmi közünk hozzá, de a létező törvények alapján ezen ügyek egyenlő elvek szerint intézendők el. Beőthy Ákos: Ez Magyarországnak tisztán belügye. Semmi közünk hozzá! Tarnóczy Gusztáv : A t. képviselő' ur azt mondja, hogy semmi közünk hozzá, ők pedig azt mondják majd, hogy igenis van közünk hozzá. Ki itt a biró ? Beőthy Ákos: Állunk elibe! Tarnóczy Gusztáv : Ez egy oly Adta tárgyát képezné a két állam részei között, a melyet én, a mai viszonyok között előidézni ezélszerúnek nem tartok. (Helyeslés jobbfelöl.) Kézetem szerint veszélyes kísérlet. Ezzel. t. képviselőház, azt hiszem,befejezhetném annyival is inkább beszédemet, mivel indokolásomat röviden előadtam s mert a mellem is fáj és rekedt vagyok. Még csak két dolog van, melyet igen röviden meg kell érintenem. (Hűljük!) Az egyik, t. ház, magának a parlamentnek helyzete. Fájdalommal látom és tapasztalom, hogy mi itt majdnem ugy állunk egymással szemben, mint ellenségek. Mintha egymás ellen küzdeni, egymást itt legyőzni akarnók. Pedig a mi feladatunk,!, képviselő urak, nem lehet az, hogy egymást legyőzzük, hanem csak hogy meggyőzzük egymást. Igyekezzünk egymást lehetőleg meggyőzni, de legyőzni soha. (Igaz !TJgy van! jobbfelöl.) A kik a haza javát kívánják, sohasem fogják kívánni azt, hogy itt belviszály legyen, hogy mi itt ellenségként álljunk egymással szemközt. Nekünk, mint jó barátoknak, mint a haza érdekeért küzdő hazafiaknak, ha mindjárt ellenpártiak vagyunk is, csak egy eszménknek szabad lenni — s ez a haza java, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) ezért küzdhetünk minden meggyőződésünkkel, de azért sohase vigyük odáig a dolgot, hogy ellenségnek tekintsük azt, a ki esetleg más nézetnek, más meggyőződésnek hódolva, más módon hiszi a hazát boldogíthatni. (Helyeslés jobbfelöl.) A másik, a unt meg akartam említeni, t. ház, (Halljuk!) ez az utcza. (Halljuk!) Sokat hangoztatták ezt már itt e házban, legyen szabad tehát nekem is egydíét szóval ehhez hozzá szólani. (Halljuk!) Nagyon jogosnak tartom azt, hogy az ország közvéleménye érdeklődik az iránt, a mi e házban történik. Sőt nagyon sajnosnak találnám, ha nem
