Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-201

358 201. országos Blés miirfüins 12-én, fecdden. 1889. lenni, hogy egyik vagy másik nemzetiség a hazában nem ragaszkodik elég hűséggel e hazához, ennek természetes következménye az lenne, hogy azon népnek kérelmeit kevésbbé venné figyelembe mint másét. Pedig e né]} ártatlan abban, hogy nincs alkalma az állam nyelvét megtanulni, az államnak pedig nincs elég pénze magyar iskolákra. Többször történt itt a házban hivatkozás a történelemre minden oldalról — s igen helyesen ; én is kutatok a történelemben és abban én is látom a sok nemes és lelkesítő példáját a hazafiságnak, látom ugy az alföldön, mint a felföldön, látom azt az idegen nyelvű lakosság között is. Midőn a történelem lapjaiban búvárkodom, ott látom mindig, hogy akár Nyitra, akár Trenesén, akár Zólyom, Turócz, Árva vagy Liptó megyék, a hazafiságban nem akartak sohasem elmaradni e hazában és küzdöttek velünk együtt, sokszor nehezebb viszonyok közt, mint azok, a kik az alföldi jobb földet müveihetik; küzdöttek odafenn nehéz munkával, véres verejtékkel, midőn a hegyes bérczeket voltak kénytelenek szántani és termővé tenni, hogy ott megélhessenek és hogy a hazának szolgálhassanak. Midőn pedig a hazáért való áldozatkészségről volt szó, soha elmaradni nem akartak és mindig igyekeztek igazolni azt. hogy ők e hazának ép oly érdemes s hű fiai, mint akár a magyarok. Igaz, volt eset, hogy 1707-ben, midőn Turóczmegyének pecsétjét összetörték, zászlóit összetépték, ez az országgyűlésen történt, de a mi 200 évvel ezelőtt egyes párttöredékek által történt, az nem imputálható az összességnek s le<rkevésbbé volna helyes azt ma akarni imputálni. A kuruezok között is majdnem annyi tót küzdött, mint magyar. Ujabb időben látjuk, hogy csak egyesek azok, a kik néha, idegen rubelek vagy más eszközök által tántoríttatnak el e haza szeretetétől, de ezek száma nagyon kicsire apadt már és azon nem magyar ajkú lakosságnak legnagyobb része ma ép oly hévvel szereti e hazát és ép ugy ragaszkodik hozzá, mint azt mi teszszük ; (Helyeslés jobb felöl) s nincs rá eset, hogy elvitatni engedjük magunktól azt, hogy mi e hazának, akár azok, a kik képviselők vagyunk, akár azok, a kik otthon mint választó lakók maradtak, rosszabb hazafiak volnának másoknál. Ez eszméért s a hazáért készek vagyunk harczolni s ezért mindig megküzdeni és remélem, hogy Thaly Kálmán t. képviselőtársam is nem rossz értelemben, csak a vita hevében mondta és legközelebb ezt maga is ki fogja jelenteni. Nem akartam a napirenden levő tárgyban felszólalni, de midőn más incidensből fel kellett szólalnom és erre nekem jogot csak e javaslat 25. szakasza ád, lehetetlen, hogy erről néhány szóval meg ne emlékezzem. Távol van tőlem ily hangúlat mellett vitatni akarni a felségjogokat, mert ezt sem szükségesnek, sem czélszerűnek nem tartom, az reánk nézve csak káros lehetne. Mindenekelőtt csakis az előttem szólt Almásy t. képviselőtársam ama szavaira akarok reflectálni, hogy ő nem érti, mint lehet valakinek lelke, ily rossz szakaszt megszavazni. Nem hiszem, hogy volna valaki, a ki e szakaszért lelkesednék, mert hisz az újabb terheket foglal magában, már pedig terhekben nincs hiány. De mert valami teher, azért az még nem feltétlenül elvetendő, hanem mérlegelni kell, szükséges-e vagy sem. Soká töprenkedtem ezen és midőn az ellenzék szónokai oly ékesen fejezték ki nézetüket, már-már tétovázni kezdtem, megszavazzam-e vagy sem ? Mert beláttam, hogy igenis, nem csekély teherről van szó és mivel meggyőződésük heve nem maradhatott hatás nélkül nálam sem. Midőn valaki a képviselőházban valami mellett vagy ellen akar nyilatkozni, lelkiismeretesen meg kell fontolni, mi lesz vagy lehet eredménye annak, ha megszavazza, vagy mi annak, ha nem?Bizonynyal terhes azon ifjút, ki a tiszti vizsgát az első évben nem tudja letenni, második évre szorítani. Nekem is van fiam, aki nemsokára ugyanily helyzetbe juthat. Megfontoltam tehát, jót teszek-e neki vagy sem, ha e szakaszt elfogadom? És ekkor szembe állítottam e teherrel a kérdés másik oldalát is. Én katona nem vagyok. De midőn ez állam katonai hatóságai, midőn honvédelmi ministerünk kijelenti, hogy a haza védelmére több tiszt kell, mert különben tartalékosaink háború esetén veszélynek volnának kitéve, akkor éléin állt azon másik lehetőség: ha fiam besoroztatván, háborúba kerül és vagy ő nem lesz képes csapatát jól vezetni, vagy rosszul kiképzett tiszt vezetése folytán lesz veszélynek kitéve, ez sokkal súlyosabban terhelné lelkiismeretemet, mint az. ha egy évvel tovább szolgál; most midőn milliónyi seregek állanak szemben egymással a legkisebb tudatlanság, félreértés, fegyelmetlenség oly zavart idézhet elő, mely végzetes lehet a csatára, a hazára. (Helyeslés jobbfelöl.) Éltünk azon időkben, midőn a muszkakozákok itt jártak hazánkban és láttuk, hogy akkor mint esett el hazánk ifjúságának szine-virága, hogy kegyetlenkedtek itt; ott veszítettük el Petőfinket, ott számtalan hősünket; hogy tehát ily eshetőség újra elő ne állhasson, szükséges ez ellen fegyverkezve készen állnunk, hogy bennünket senki le ne győzhessen. E nemzet, t. ház, régóta a legvitézebbek közé számíttatott Európában, de mégis volt eset rá, hogy egy^szer-másszor egyesek hibája s többnyire belviszály folytán legyőzetett, mely veszély tehát a jövőre nézve is áll. Az én lelkiismeretem nem engedi, hogy én elvállaljam azt a felelősséget, a mely bennem azt az érzést kelthetné, hogy nem tudnék nyugodtan meghalni azon esetben, ha azt kellene gondolnom, hogy talán az én szavazatom is hozzájárult ahhoz, hogy ezen haza