Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-201
20!. országos ülés márczius 12-én, kedden. I8S9. 357 párt értekezlete ugy a 14-ik szakaszt, mint a 25. szakaszt, bár az egyik az alkotmány garantiáit kevesbíti, a másik pedig a fiatalság jövőjét támadja meg, kész megszavazni csak azért, hogy Tisza meg ne bukjék, méltán lázad fel. Igen, ennek az értekezletnek a határozata hozta izgatottságba az országot, mert méltóztassék elhinni, hogy nemcsak én, de sokan hittük és reméltük azt, hogy a szabadelvű párt értekezlete c szakaszokat nem fogja elfogadni, nem fogja magáévá tenni. Elvileg nem is tette magáévá, csak a személyt tette magáévá, azt akarta megmenteni. Ez lázított bennünket; mert azután azt gondoltuk, hogy ki az a Tisza ? Az, a ki a megyéket megsemmisítette, a ki oly főispánokat nevezett ki és tart fönn, a kik botrányokat tesznek, büntetlenül tiporják a jogokat; a ki a polgároknak legfőbb jogát, a szabad választási jogot megsemmisítette, a ki üldözi azon tisztviselőket, a kik az ellenzékkel tartanak, a ki azon tisztviselőket, kik vele tartanak, engedi garázdálkodni a polgárok felett; a ki az ellenzéki kerületekbe katonaságot visz, hogy a szavazni nem akarókat szavazásra bevitesse és a választási helyen az ellenzéki választókat katonasággal zárja el, hogy polgári jogaikat gyakorolhassák s a ki mindeze ket megkoronázta egy hamis mandátum behozatalával. Ilyen férfin mellett törnek lándzsát? Valójában csak az a párt szavazhat meg ilyen ezakaszt, a. mely ily erőszakoskodásokkal, vesztegetésekkel és csalásokkal van összetákolva. (Mozgás a jobboldalon. Ugy van! a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A parlamenti illemmel egyáltalában nem egyeztethető össze, hogy egyik párt a másikat ilynemű támadásokkal illesse. Hova vezetne ez, ha a pártok közt ez gyakorlattá válnék, ezt méltóztassanak a képviselő urak megítélni. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Itt mindenki köteles az ellennézetűek intentióit tisztelni és csak akkor fogunk a haza javára- működni, ha ez fogja a pártokat egymás irányában vezetni. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Á választásokról beszél!) Almásy Sándor: Én mindannak daczára, hogy ezigj 7 A r an, engedjék meg, hogy magamigazolására egy kormánypárti tag nyilatkozatára hivatkozzam, nevét nem mondom meg. (Halljuk! Hallyuk !) Ezt monda : „Tiszamegélhet nélkülem, de én meg nem élhetek Tisza nélkül!" Én nem állítom, hogy igy van, de ő mondotta. Én mindennek daczára — mondom — hiszem és remélem, hogy e szakasz törvényerőre nem fog emelkedni, mert van még azon a párton elég régi ember, a ki Deák Ferencz lobogója alatt volt és nem teheti, hogy elfogadja ezen szakaszt, van még a pártnak elég tagja, ki nem a Tisza kegyelméből lett megválasztva, (Felkiáltások a jobboldalon: Itt mindenki a nép bizalmából választatott meg! Derültség a bal- és szélső balon) van elég, a ki a nép bizalmából választatott és ezek az utolsó órában szivükre teszik kezüket, és nem fogják megszavazni e szakaszt. Azt mondta az államtitkár ur, hogy az utczára viszszük ki innen a dolgot. Hát ki viszi ki? Hiszen minden nagy esemény az utczára kerül. Én is hallottam sokszor, a mint mentem haza —a Józsefvárosban messze lakom — hallottam, hogy kiáltották az utczán: „Abczug Tisza!" Megmondom, mit tesz ez? Azt, hogy mint a gőzkazán, melyet túlságosan fűtöttek, réseket keres magának és figyelmezteti a fűtőt, hogy vigyázzon, mert szétreped, nyisson tehát rést, itt is ugy van. En is azt mondom annak a 126 többségnek, hogv a gyermekek figyelmeztetését, sípolását vegye figyelembe és ne fűtse tovább azt a kazánt, mert szét fog robbani és önöket el fogja seperni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a szakaszt. (Élénk helyeslés a szélső balolalon.) Tarnóczy Gusztáv: Ne méltóztassék a t. ház iránti figyelmetlenségnek venni, hogy ilyen rekedt hangon is felszólalok. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Általában nem volt kedvem ezen elkeseredett vitában felszólalni, de mégis kötelességemnek tartom ezt tenni, mert a szombati ülésben Eötvös Károly t. képviselő ur, maga, is bevallotta, hogy a vita hevében superlativusokat használt. Ezen superlativusok hatottak másra is és különösen a hozzá igen közel ülő Thaly Kálmán t. képviselő úrra, a ki ezen superlativumok által — remélni akarom, szintén a vita hevében — elragadtatva, olyasmit mondott, a mit nekem elhallgatnom nem szabad. Azt mondotta ugyanis, hogy ők magyarok által vannak választva, mi pedig, a kik megszavazzuk ezen javaslatot, csak tótok és oláhok által lettünk megválasztva. Ez ugyan már a t. házban felemlittetett, a ház igen t. elnöke is roszszaló szóra méltatta és más oldalról is felemlittetett, de én nem nyugodhatom meg ebben addig, mig a t. képviselő ur maga nem fogja helyreigazítani azon nyilatkozatot és nem fogja itt e ház előtt kijelenteni, hogy az a szándék, a mely ennek tulajdoníttatik, vagy legalább is tulajdonítható, azon nyilatkozatban benn lett volna, mivel meg vagyok győződve az ő hazafiságáról és hiszem, hogy nem akarta, nem kívánta azt, a mi ebből következhetik. Következhetik tudniillik az. hogy hazánknak nem magyar ajkú lakói azon hiedelembe jöhetnek, hogy a képviselőházban nem becsülteinek annyira, mint azok, a kik magyarul beszélnek; de esetleg ez még oda is vezethetne, hogy a hangulat csakugyan e szerint irányul és oda fejlődik, hogy e nép még némileg anyagi kárt is szenved; mert végre is alkotmányos életben mindenkinek van az államtól követelni, kérni valója, már pedig, hogy ha a ház olyan hangulatban találna
