Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-201

35G 2<)1- •rezágos ülés márczins 12-én, kedden. 1889. nek. (Derültség.) Ezt nem lehet nevetni, ezzel nem akarom dehonestálni a hadsereget, hanem az életben ez mindenütt ugy van. Az ügyvédnek is egészen más észjárása, van, mint más embernek. A katonának is más észjárása van, mint a polgár embernek. A katona az előtte levő embert nem mint embert tekinti, hanem mint anyagot czéljai kivitelére. Miután a minister ur nem világosított fel bennünket, hogy mik fogják képezni a vizsga tantárgyait — pedig ezt a háznak tudnia kellene — a vizsgáló-bizottság nem azon szempontból fogja tekinteni a jelöltet, hogy egyáltalában qualifieált-e, hanem szavakhoz köti magát, a nélkül, hogy e miatt igazságtalansággal lehetne vádolni. Ha tehát ily önkénynek tétetik ki a fiatalság existentiája, ha igy megsemmisíttetik a czél, mely miatt az önkéntes! intézményt behoztuk, hogy tudniillik hazánknak müveit polgárai legyenek, nem tudom, kinek lehet szive, lelke ahhoz, hogy e szakaszt megszavazza. A vizsga könnyítésére Grajári t. képviselőm* benyújtott egy határozati javaslatot, a mely csak egyre jó : hogy kimutassa, mily rosszak a 24. és 25.§-ok, Egyébre semmire sem jó, sot még rosszabb az eredeti javaslatnál is, mert a 24. és 25. §-okban leplezetten van csak a német nyelv. Néhány szabadelvű párti képviselő azt mondta nekem, hogy nincs benne a német nyelv. Hiába mondtam, hogy ha az illető kötelezve van németül vizsgát tenni, akkor benne van; nem akartak megérteni. Most Grajári' képviselő ur határozati javaslata folytán megérthetik. Ha mégis úgy történnék, hogy a többség e szakaszt megszavazná, akkor is kérem, hogy Gfajári képviselő ur határozati javallatát ne méltóztassék elfogadni, mert az szégyenletes a parlamentre nézve. A határozati javaslat utasítja a honvédelmi minister urat, hogy menjen Austriába és ott kunyorálja ki a kegyelmet, hogj^ magyarul lehessen a magyar önkénteseknek vizsgázni, ezt a megaláztatást a nemzet nem érdemli meg. Felhozták azt is, hogy e törvényjavaslat nem germanisál. Berzeviczy t. államtitkár ur gr. Apponyi Albert t. képviselő ur állítására, egy kérdéssel válaszolt, azt mondván, "hogy fejtse meg Apponyi képviselő ur, hogyan lehet az, hogy 1869—-1880-ig háromezer és egynéhány száz önkéntes tette le a vizsgát. Hát ez mily kárt tett a magyar culturának? Engedelmet kérek a képviselő úrtól, hogy lehet ily kérdéssel czáfolni akarni, a mikor még akkor a fiatalság nem volt kényszerhelyzetben, hogy a vizsgát letegye? Ez természetesen nem rontotta a magyar culturát semmikép. Azt, a mi a jövőben történik, nem lehet a múlt példájával igazolni, hanem logice lehet következtetni arra, hogy e szakasz a magyar culturának ártani fog. A magyar nemzet helyzeténél fogva a hazánkban élő idegen ajkú nemzetiségek, hogy necsak a terhekben, de a jótéteményekben is részesülhessenek, hogy hivatalokba bejuthassanak, szükséges, hogy az állam nyelvét megtanulják és igy nemcsak törvényhozási, de társadalmi úton is, minden elkövettetett, hogy a magyar nyelv terjedjen. Ez helyes, jogos és méltányos. Az idegen ajkúaknak mívelniök kell saját anyanyelvüket, magyarul kell tanulni ok, hogy az előnyökben részesülhessenek s most még rájuk akarjuk kényszeríteni a német nyelvet. Könnyű megbírálni, hogy mennyivel nehezebb két nyelvet elsajátítani, mint egyet és igy ez a törvényjavaslat egyik vagy másik nyelvnek hátrányára fog szolgálni. De sőt lehet, hogy mindkettőnek hátrányára, mert túlterheltség fog előállani. Határozottan lehet tehát állítani azt, hogy ez a magyar culturának haladását gátolni fogja s azért azt hiszem, hogy jó lelkiismerettel a törvényjavaslatot megszavazni nem lehet. Mielőtt beszédemet befejezném, engedje meg a t. ház, hogy Berzeviczy Albert t. államtitkár urnak egy észrevételére és arra, a mit ma mondott, egy megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Berzeviczy államtitkár ur azt mondotta, hogy a zajongás, erőszakolás és erős kalapácsütések, melyek őket az ellenzék részéről érték, a pártot még jobban összekalapácsolták, megaczélozták, hogy még szorosabban tartanak össze, mint eddig. Az államtitkár urn ak ez állítása nem egészen felel meg a valóságnak a tekintetben,hogy az összetartásakalapácsütéseknek eredménye volna, mert hiszen, midőn e törvényjavaslat közkézre került és a bizottság tárgyalásain keresztül ment, lehettek aggodalmak, de izgatásnak semmi nyoma sem volt. Az izgatottság akkor következett be, midőn a szabadelvű párt értekezletei megkezdődtek és azok köztudomásúvá lettek. Mik voltak a pártértekezletek eredményei és mit tanultunk belőlük ? Az első szónok mindjárt aggodalmát, nyugtalanságát fejezte ki és ez aggodalma nincsen eloszlatva, de hát a ministerelnök ur állását köti hozzá, inkább megszavazza, mint a ministerelnök ur menjen. Igy nyilatkozott a 14. és 25. szakaszra nézve. Az egész vita alatt csak gróf Tisza Lajos ajánlotta elfogadásra a 25. szakaszt, de ő is mily indokolással ? Gróf Tisza Lajos utalva arra, a mit a másodévi szolgálatra nézve az általános vitában mondott, megjegyzi, hogy ez oly kényszer lesz, mely csak igen kis részét fogja érinteni az önkénteseknek. Tehát csak abban a reményben szavazta meg, hogy kis részt fog érinteni. A legutolsó szónok pedig Körösi Sándor volt, a ki azt mondja, hogy ha a kormány e szakaszra is oly nagy súlyt fektet, mint a 14. szakaszra, akkor megszavazza azt. Midőn az ország azt látja, hogy a szabadelvű