Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-200

•200. országos ülés msirczius 11-én, hétfőn. 1889. 341 Én is azt hiszem, hogy művelt ifjaink bírnak annyi átlagos tehetséggel, hogy erre képesek. De ha áll a latin mondat: non omnia possumusomnes, lehetnek, sőt vannak gyakori esetek, midőn a kellő hivatottság hiányában a legtehetségesebb ifjúban nincsen meg erre a szükséges képesség. Én is és bizonyosan mindenki óhajtja, hogy ifjaink közül minél többen tegyék le a tiszti vizsgát. De ezt kötelezőleg kimondani, sőt azt egy második évi szolgálat büntetésének terhe alatt megkövetelni, a fennálló visszás katonai állapotok mellett, a legnagyobb igazságtalanság. (Ugy van! balfelöl) Nem akarom ismételni azokat, a miket az egy évi önkéntesekkel szemben dívó bánásmód felett elmondottak. (Sálijuk! Bálijuk!) Már ezek magukban is elegendően indokolják művelt ifjainknak idegenkedését a katonai szolgálattól. (Ugy van! balfélöl) Van ennek azonban egy nagyobb, még fontosabb oka. Az 1867 : XII. törvényczikk 14, szakasza értelmében ezen törvényjavaslatnak 62-ik szakasza is világosan kiköti, hogy a tartósan szabadságoltak, a tartalék tengervéd és a honvédség tényleges szolgálatban nem álló tisztjei és legénysége, továbbá a tényleges szolgálatban nem álló póttartalékosok, minden polgári viszonyaikra nézve, úgyszintén bűnvádi és rendőri ügyekben polgári törvények és hatóságok alatt állanak; mégis, mint azt a Herbert-eset és több hasonló esetek bizonyítják, a tartalékos tiszt szolgálaton kivül kiejtett szavaiért a katonai hatóság elébe idéztetik, katonai biróság elé állíttatik és rá büntetés szabatik ki. (Ugy van! halfelöl.) Hiszen ily állapotokkal szemben a művelt ifjú rosszabb helyzetben van, mint a közlegény vagy altiszt, mert ezt a szolgálaton kívüli tetteiért a katonai hatóság sohasem bolygatja. (Ugy van! balfelől.) Az önérzetes, szabadságért, törvényért lelkesedni képes ifjú érezhet-e tehát vágyat oly állásra, melyben sohasem biztos, hogy ott és akkor vonathatik kérdőre, oly oldalról sújtathatik büntetéssel, honnan azt rá kiszabni a törvény tiltja. (Helyeslés hal felöl.) A ministerelnök ur több izben igen naiv arczczal azt kérte az ellenzéktől, mutatná meg, hol foglaltatik a magyar nyelv tekintetében alkotmánysértés e törvényjavaslatban, mikor abban a nyelv meg sem említtetik. És ez igaz. Csakhogy ebből nem az következik, hogy ezentúl sincsen a nyelvre nézve semmi szükség az intézkedésre. Mert midőn az egyévi önkéntesekre kimondatik a vizsga letételének kötelezettsége, már csak czélszerííségi tekintetekből is szükség gondoskodni, hogy e vizsga sikeres letehetésének akadályai lehetőleg elhárittassanak. (Ugy van! balfelől) Gfajári és társai beadtak egy határozati javaslatot, mely szerintük teljesen alkalmas a tiszti vizsgák nyelvi kérdésénél felmerült aggodalmakat eloszlatni. Azonban mind ő, mind a véderőtörvényjavaslat előadója, mind pedig a ministerelnök ur oly közjogi commentárokat fűztek hozzá, melyek még azt a csekély értéket is lerontják, melyet az bir. (Ugy van! balfelől.) Nékem az a hitem, hogy épen az 1867: XII, törvényczikk alapján a nemzet teljes joggal követelheti az egész hadsereg kiegészítő részének, a magyar hadseregnek magyar jelleggel felruházását. (Helyeslés balfelől.) Midőn tehát a fokozatos átváltoztatás egyik igen szerény lépését meg akarjuk tenni, nem kegyelmet kérünk, hanem alkotmányos jogot követelünk, melyet megtagadni senkinek jogában nem áll. (Ugy van! balfelöl.) Ezt tehát a nemzet megalázása nélkül ugy suttyomban becsúsztatni nem engedhetjük. Ez csak akkor bírhat valóságos alkotmányos értékkel, hatörvénybe foglaltatik. (Helyeslés balfelöl.) De hát még alakilag sem felel meg a határozati forma a parlamenti gyakorlatnak. Igen szeretném, ha bárki mutatná elő egy oly határozatát a háznak, mely törvényes rendelkezést pótló elvi intézkedést tartalmaz. Bizton állítom, hogy ilyent sehol sem fog lelni. (Ugy van! balfelől Az egész tehát nem egyéb, mint egyike azon számtalan biztatásoknak é- hitegetéseknek, melyekkel szükség esetében sohasem fukarkodtak. (Ugy van! balfelől.) Megvallom, soha még a korona jogainak oly absolutisticus értelmezését nem hallottam, mint az, melyet Grajári képviselő és különösen a ministerelnök ur és az igazságügyminister ur is kifejtett. (Igás! Ugy van! balfelől.) Pedig épen ő tudja legjobban, hogy nincsen oly korona-jog, mely bizonyos kötelességekhez és feltételekhez kötve nem volna, nincsen olyan, melyet a fejedelem a felelős kormány ellenjegyzése nélkül gyakorolhatna. A ministerelnök ur felsorolt több esetet, melyekben a korona jogai kérdésessé szoktak tétetni, egyet azonban elfeledett és ez az állam érdeke. Hiszen ha a »Salus respublicae suprema lex", akkor nem lehet semmi, még a korona joga sem, a mit a közjó érdekében változtatni, sőt korlátozni nem volna szabad. (Ugy van! balfelöl.) Ilyet még Macchiavelli sem állított, mert ez valóságos megtagadása a józan ész torvényének. A ministerelnök ur jól tudja, hogy a 67-ki kiegyezést senki sem tartotta teljesnek. Maga Deák Ferencz kijelentette, hogy azt csak azért fogadta el, mert az akkori viszonyok között többet elérhetőnek nem hitt. De kijelentette azt is, hogy a nemzettől függ azt ugy fejleszteni, hogy a nemzet jogos követelményei egész mértékben érvényesüljenek. (Helyeslés balfelöl.) Teljesen alkotmányos alapon állnánk tehát még akkor is, ha magának a 67-iki XII. törvény-