Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-200

342 200. országos ülés márezins 11-én, hétfőn. 1889. ezikk 11. szakaszának módosítását követelnénk. (Helyeslés bálfelöl.) De hát nem megyünk ennyire, az, a mit ezúttal kívánunk, arra nem is vonatkozik, de igenis foly annak szelleméből. (Helyeslés balfelöl.) Hiába csűrik-csavarják a 67-iki XII. törvényczikk 11. §. értelmét, azt ugyan ki nem olvassák belőle, hogy a hadsereg vezény-nyelve csakis a német lehet. Sőt ha van az analógiának értéke, miután mind ebben, mind a törvény többi szakaszaiban a magyar hadseregről van szó, mindenesetre egyedüli logicus magyarázat az, hogy a vezénylet nyelve is a magyar legyen. (Helyeslés bálfelöl) A t. többség gyakran felzúdult, midőn ez oldalról némi kétkedéssel fogadták a meggyőződésükre való hivatkozásukat. De hát azt csak nem fogják tagadni, hogy épen a fenforgó kérdéseknél meggyőződésük csudálatosan hullámzott. Hegedüs Sándor képviselő ur múltkor elárulta, hogy a többség még az eredeti ministeri javaslat szerint is megszavazta volna a 14. szakaszt; akkor hát ez volt meggyőződése. Később a véderőbizottság módosítása lett meggyőződése, azután a ministerelnök ur által benyújtott módosítvány vált meggyőződésévé. A 25 ik szakasznál ismét e sorrendben változott a meggyőződés és csakis most jutott G aj ári és társai határozati javaslata segélyével a megállapodás révébe. Mindezek daczára megengedem, hogy önöket, t. képviselőtársaim, tisztességes, hazafias indokok késztetek, hogy Tisza Kálmánt tiiskén-bokron át kövessék. De engedjék meg nekem is, hogy azt a merev pártfegyelmet, mely önöket úgyszólván beleolvasztja Tisza Kálmánba, egészséges parlamenti tünetnek ne tartsam. (Élénk helyeslés balfelöl.) Lehet, hogy a t. többség nem bizik a nemzetnek, nem bizik saját erejében, szükségesnek tartja

;

engedni a szerintem képzelt kénytelenségnek. Ám kövessék meggyőződésüket, de ne akarják velünk elhitetni, hogy ez igy jól van; mert bizony ez igy nem jól van és ezt önök ép ugy tudják, mint mi. És még csak arra kérem a t. többséget, gondolja meg, hogy ezúttal nem csupán a 25. §., hanem maga a 67-iki kiegyezés áll a nemzet birálószéke előtt. Vigyázzanak, hogy a nemzet el ne veszítse hitét annak fejleszthetési képességében, mert akkor be fogna következni az alkotmány revisiójának kénytelensége, mely legalább is igen nagy rázkódtatásnak,sőt talán válságnak tenné ki a nemzetet. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezek után természetesen nem fogadom el a határozati javaslatok egyikét sem. Ezeknél többet érne még az is, ha a kormány határozottan megígérné itt a házban, hogy a tiszti vizsgáknál a magyar nyelv használata feltétlenül meg fog engedtetni. De miután én nem engedményeket j kérek, hanem jogot követelek, ezt pedig csak törvény biztosíthatja, elfogadom az ezen szakaszhoz beterjesztett különvéleményt. (Helyeslés bdfelöl.) Végre van még néhány megjegyzésem a túl-? oldalról elmondottak némelyikére. Jókai Mór képviselő ur, úgy látszik, elfeledte történelmünket, különben nem állíthatta volna, hogy küzdelmünk kezdetén 48-ban mindig megvertek bennünket. No hát, ez nem igaz; mert ellenkezőleg, épen küzdelmünk első szakában győzelem követte zászlónkat. Azt is kellene tudnia, hogy a később bekövetkezett vereségek sem voltak mindig és egészben a tisztek hiányára és a szervezés tökéletlen voltára vezethetők vissza. (Igás! Ugy van! bal- és szélső bal felöl.) Bizonyára jó, tapasztalt, képzett tisztek, a jó szervezés hiányát nagyon megéreztük. De hát az osztrák hadsereg birt kitűnő vitéz tisztikarral, jól volt szervezve, fegyelmezve, fel volt teljesen szerelve. Ha tehát csupán ilyen kellékek képeznék a hadsereg harcz- és diadalképességének egyedüli feltételét, egy mind végig tökéletlen szervezetű seregnek, minő a mienk volt 48-ban, mindig le kellett volna győzetnie. (Igaz! Ugy van! bal- és szélső balfelöl.) Tehát épen az, hogy csaknem mindig mi voltunk a győztesek, legfényesebben bizonyítja, hogy a nemzeti hazafias szellem és lelkesedés ép oly szükséges kelléke a harczképességnek, mint a jó szervezés és fegyelem. És épen Jókai Mórtól jogosan elvárhattuk volna, hogy ezen tagadhatlan történelmi eredményre figyelmeztesse a honvédelmi és esetleg a hadügyminister urakat, ő hiván fel, hogy számításuk keretébe ezt is vegyék fel. (Élénk helyeslés bal- és szélső balfelöl.) Ivánka Imre képviselő ur hivatkozott bunye vácz választói nyilatkozatára a 25. §. felett. Nem tudom, ismeri-e Szabadka városának történetét. Ha igen, akkor tudnia kell, hogy Szabadka, noha vegyes ajkú lakosokkal birt, az Alföldnek legmagyarabb városa volt mindig, mely az alkotmányszünetelés idejében első emelte fel tiltakozó szavát az elnyomás ellen. Tudnia kellene, hogy ottan soha a politikai pártok nemzetiség szerint nem sorakoztak és hogy ez csak akkor vette kezdetét, mikor a szabadelvű párt épen az ő megválasztására nem átallotta a nemzetiségi szenvedélyeket felkelteni. A szebadelvü korteskedés osztotta tehát ketté ezen derék város polgárait, annak érdeme, hogy most van Szabadkán pronuntiált bunyevácz párt, hol azelőtt csupán csak magyarok voltak. (Zajos helyeslés bal- és szélső balfelől.) Nincs tehát oka dicsekednie sem választói diadalával, semazon bizalminyilatkozattal, melylyel az ily eszközökkel szerzett többség megtisztelte. A vallás- és közoktatásügyi minister ur előzetes tudomásul felsorolta az egyévi önkénteseki nek nyújtandó kedvezményeket, illetőleg könnyí-