Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-200
200. országos ülés márezins 11-éu, hétfőn. 1889. 339 gyár ember a magyar csapatokat gyávasággal és hitszegéssel bélyegezte meg. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Senki sem említett gyávaságot! Halljuk ! Halljuk!) A ki azon zászlót, mely alá esküdött, elNagyja, hogy hadi foglyul ejtessék, az egy gyáva, hitvány ember és nem érdemli, hogy magyar anyától származott, (Mozgás és zaj szélső bololdalon. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A ki az újabb korban lefolyt hadjáratok történetét ismeri, tudni fogja, hogy mai napság hadi foglyok nagyobb számban ejtetnek el, mint az hajdanában történt. A francziáktól a bravourt eltagadni nem lehet és mégis bekövetkezett szerencsétlenségek folytán, hogy a hadseregegy része Sedánnál, másik része Metznél hadi fogolylyá lett. Ozmán, a hős hiríí vezér, kinek tettei a történet lapjaira arany betűkkel lesznek iktatva, végre kénytelen volt hadseregével együtt magát foglyul adni. Königgrätznél, daczára annak, hogy a főharczot megelőző ütközetekben a fegyvereket szerencse nem követte, az osztrák csapatok — akkor osztrák csapatok voltak, ma magyar-osztrákok vannak — szemben egy jobb tactieával és jobb fegyverekkel, reggeli 5 órától fogva egész délig a harezot győzedelmesen vívták és a porosz király magát hadseregével együtt már igen kellemetlen helyzetben látta, midőn a porosz koronaherczeg megjelenése a hadállás jobboldalában a hadi szerencsét a porosz zászlókhoz kötötte. (TJgy van! jobbfelöl.) A porosz koronaherczegnek ezen megjelenése által az osztrák hadi állás jobboldalában a hátráló vonal fenyegetve lőn s ez lett oka annak, hogy nagy számban ejtettek hadi foglyok. Ezek közt voltak németek, csehek, morvák, olaszok; horvátok és magyarok. Tehát azon állítás, hogy a magj^ar ember fegyverét elhányta volna, hogy fogságba jusson, a valóságnak meg nem felel. (Helyeslés. Mozgás a szélső baloldalon.) Részemről kötelességnek tartom, azon csapat érdekében, a melynek soraiban e véres napokat átéltem, még rövid ideig a t. ház figyelmét igénybe venni; (Halljuk! Halljuk!) a 68-ik gyalogezrednek, mely magát Szolnokon egészíti ki, tehát törzsgyökeres magyar ezred, soraiban voltam szerencsés szolgálni. Dandárparancsnokunk József főherczeg volt; mondhatom, hogy az az ezred a legnagyobb báTörsággal és vitézséggel harczolt. (Éljenzés a jobbos baloldalon.) Ezen ezred 950 közembert és 27 tisztet veszített halottakban és sebesültekben, ezredese gróf Bissingen Ernő, a ki szintén magyar ember volt, köztük volt. Es ennek daczára, ez az ezred az esti órákban még oly karban vala, hogy József főherczeg ő fensége, a ki ez alatt a szintén megsebesült gróf Festetich altábornagytól a 4-ik hadtest parancsnokságát átvette, épen ezt az ezredet bízhatta megahidon való átkelés biztosítására. Az ezred esti 9 órakor, mint a legutolsó csapat lépte át Elba vizét. Nem érdemleuém meg, hogy valaha katona voltam és még valaha azzá lehessek, hogy ha ily vádat vissza nem utasítnék azon vitéz férfiak nevében és érdekében, a kik itt magukat nem védelmezhetik. (Élénk helyeslés a jobb- ésbal1 oldalon.) Áttérnék most azon szomorú közbekiáltásra, hogy az ezentúl is igy lesz. Uraim ! Alkotmányos koronás királyunknak, afőhadurnak trónjáért minden magyar ember élni, halni kész (Élénk helyeslés. (TJgy van! a jobb- és baloldalon) és mégis emelkedik hang a képviselőházban, mely azt mondja, hog}^ ha az nem történik, a mit ő kivan, ő a jövőben is ily tanokat fog a hadseregben hirdetni. Annak az uri embernek —nem tudom, hogy ki volt-—emlékezetébe hozom Eötvös Józsefnek magasztos szavait: „Istennél van bocsánat és bűnért irgalmazás. Csak egyet nem bocsát meg: a hazaárulást." (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Elnök: Ki következik? Nagy István jegyző : Perczel Miklós! Perczel Miklós: Meg fog bocsátani az előttem szmt t. képviselőtársam, ha nem egészen tapintatosnak kell jeleznem felszólalását. (Élénk helyeslés. TJgy van! a szélső baloldalon.) Mert ha a közbekiáltásokból, melyek itt a vita hevében történnek, oly nagy következtetéseket lehetne levonni, mint azt ő tette, akkor az ily következtetéseknek vége-hossza nem volna. (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) De különben is nem tanácsos az ily kérdéseket felvetni, mert az ilyenek azután igen gyűlöletes hasonlításokra késztetnék azokat, a kik a múltból talán egészen más reminiscentiákkal bírnak, mint a t. képviselő ur. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt csak nem fogja tőlünk követelni, hogy azokat a katonákat, a kik 1848-ban elNagyták zászlóikat és a mi zászlónkhoz szegődtek. Gróf Pongrácz Károly : Nem mondtam l Perczel Miklós: Gyávák vagy szökevényeknek tekintsük, mert tagadhatlanul tették azt határozott parancs ellenére . . . Gróf Károlyi Gábor: Kényszeresküt tettek! Perczel Miklós : Hozzánk szegődtek azért, mert hazafiúi kötelességérzetük nagyobb volt, mint a fegyelem, mely akkor hazájuk ellenei közé sorozta. De rendes állapotok rendes viszonyok közt, mikor az országnak van alkotmánya, mikor van koronázott alkotmányos fejedelem, akkor ilyen tanokat hirdetni nem szabad. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én sem tudom, ki volt az a képviselő, a ki ilyen közbeszólást használt, de azt hiszem, maga sem igy értelmezte. (Ugy van! Élénk éljenzés a hal- és szélső baloldalon ) Ezen rövid kitérés után, méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek beszédemre. (Halljuk! 4;Í*
