Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

322 199- országos ülés márczius 9-én, szombaton 1889. Mely terhes nékünk, a midőn idegen nemzetből származott kadétok alig vágynak egynéhány hónapig a regementeknél, sem hadi kötelességüket nem tudják, sem szülötte nyelvünket, (Felkiáltások szélső balfelől: Epén ugy, mint n.ost!) mely a magyar regemenieket lelkesíti, nem értik, mégis főtisztségekre igen rövid idő alatt emeltetnek, (Félkiáltások szélső bal felöl: Ugy, mint « ost!) ellenben felséges hazánknak nemes magzati kadétságra s altisztségre is nehezebben juthatnak, főtisztségre pedig számos esztendőbeli hosszú szenvedések és hív szolgalatjuk után épen ritkán mehetnek. (Felki Itások szélső balfelől: Épen ugy, mint most!) Által látni, mily terhes légyen a szolgálat, a midőn a tiszt a közemberrel nem tud szólani, vagy ha valamennyire a magyar nyelvre kapván, azt ütve-vétve töri s beszéli is, de azért mégis magának elég bizodalmat nem szerezhet; a honnan is az olyan, ha szinlésképen is magát magyarnak mondja, mégis közönségesen a nemzetnek természet szerint való gyűlölése és a magyarnak titkos üldözése szive alatt elfedezve fekszik." (Zajos fel kiáltások szélső balfelől: Epén ugy, mint most!) Ezen petitióban — bocsánatot kérek, hogy elmondom a történetét — harmadik helyen azt kérik a Gräwen-ezred tisztjei, hogy : „Az ország tisztképző-intézeteket állítson, hogy a németujhelyi német ifjaktól szabaduljon a magyar katonaság." (Félkiáltások a szélső balfelől: Épen ugy, mint most!) S negyedik helyen kérik a magyar vezényletet e szavakkal: „Nem kevéssel mozdítná az is elő a hadi szolgálatot, ha a közönséges szolgálat rendé és parancsolás magyar nyelven folytattatnék, mert valamint a német nyelvnek értelme, tanulása és megfogása hazánk kedves magzatinál nehezen megy végbe, ugy ebből származik, hogy a fegy veri gyakoroltatásban elkövetett legkisebb hibáért édes vérünk s hazánkfiai testükben keményen nemcsak tagoltatnak, de sokszor még azon felül az idegen tisztek által nemünk alacsonyítására szolgáló illetlen nevekkel ártatlanul is szidalmaztatnak (Felkiáltások szélső balfelől: Épen ugy, mint most!) és elannyira már üldöztetnek, hogy számos hazafiaink szívbéli báuatjukban regementünktől elszökvén, szülötte hazájuknak örökös elNagyására vetemedtenek vala; (Felkiáltások szélső balfelöl: Épen ugy, mint most!) azonkívül is pedig háború-időben ugy is csak igen rövid lehet az ujonan szedett katonának taníttatása, a ki azon idegen nydvnek minden szavát mivel oly hamar meg nem értheti, ugy is az ellenség előtt való ütközetben szükséges nékie mindent a hazai nyelvre fordítani." (Felkiáltások szélső balfelől : Epén ugy, mint most!) És legyen tanú a honvédelmi minister ur annak a szegény ifjúnak, a kit a németnyelv nem tudása miatt a 60-as években annyit tagoltak, mikor Solferinónál és Königrätznél ellenség előtt állott, azt mondta tisztje: „Mátyár hősök". Akkor magyarul beszéltek és magyarul akarták lelkesíteni sa Rákóczy zenének hangjainál akarták tűzbe vinni őket, mert hazulról avval az utasítással ment a magyar ifjú oda, ha németté akarnak tenni s szolgává hazádat, a mint látod az ellenséget, hányd el a fegyvered. (Felkiáltások a szélső bálfelöl: Jövőre is igy lesz! Mozgás jobbfelöl.) Gróf Károlyi Gábor: Németek nem leszünk ! (Zaj.) Eötvös Károly: Asbóth t. képviselőtársamnak tartozom egy felvilágosítással, a melyet csupán csak egy egyszerű kérdésnek szerény alakjában intézek hozzá. 0 ugyanis azt mondotta — a mi nagyon összevág a honvédelmi ministernek azon reminiscentiájával, hogy mi magyarok voltunk kénytelenek a Habsburgokat a trónra emelni — hogy mi egyszer már behoztuk ide a muszkát. (Egy hang a szélső balfelől: Mi hoztuk be!) Nem, t. képviselő ur, nem mi hoztuk be, hanem behozták Magyarország ellenei. Hanem méltóztassék azt az egyet megfontolni, hogy a magyar felkelést 1849-ben 250 ezer orosz segélyével verték le (Igaz!Ugy van! a szélső balfelől) & hogy ha az a 250 ezer nem ellenünk, hanem a mi segítségünkre jött volna be az országba, hogy állana akkor a német vezényszó kérdése? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tovább e téren nem akarok maradni. (Zaj és mozgás jobbfelöl.) Ezt a kérvényt aláirtak bizonyos Herberteknek is ősei, (Derültség balfelöl) aláirtak Festetlen György, mint Oberstlieutenant Laozkovich Jánob és ÁrchiPál svadronyos kapitányok, Vincze János és Tisman István főhadnagyok. Festetich György, a Georgikon alapítója, a mágnási karnak, a melyben oly sok gyászos emlékű név van, egyik legfelségesebb alakja. (Halljuk! Halljuk!) Mikor az országgyűlés elé jutott e kérvény annak rendje és módja szerint, Laczkovichot rögtön a profoshoz küldték, Festetichet Bécsbe citálták és ott megárestálták, a többi tiszteket pedig üldözték ugy, hogy az országgyűlésnek egész tekintélyét kellett közbevetni, hogy ezeknek bántódása ne legyen, mert Barco generális — nem volt magyar, csak a neve volt olyan — azt mondta, hogy gróf Festetich és társai a tüntető bizottságnál jártak. (Nagy derültség.) Pedig nem ott voltak, hanem az országgyűlésnek egy kérvényben, a mely ekként volt czímezve: „Felséges hazánknak tekintetes Karai és Rendéi". Látnák, csak most a többséget, bizonyára nem mondanák azt, hogy felséges hazánk! (Igaz! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Fellépésüknek megvolt az eredménye. Nézze meg a t. honvédelmi minister ur az 1790-iki törvényhozást. Ezen országgyűlésen a nemzet jogait),