Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-199
199. országos illés márezíos 9-én, szombaton. 1889. 32a alkotmányát és nemzetiségünket is biztosító fontos törvények hozattak. (Ugy van! bálfelől.) Nézze meg azon országgyűlés jegyzőkönyveit és tanácskozási naplóját és meg fogja látni, hogy gróf Festetich Györgynek és társainak fellépése mennyire elősegítette a nemzeti nemes öntudatnak méltóságos felébredését. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Azt mondja a t. honvédelmi minister ur, hogy hisz a magyar gárda is német vezényszóval élt és mégis annak kebelében támadtak azok, a kik a magyar literaturának megalapítását keresztülvitték. Igaz és ezért nem csüggedünk mi, százszorta lássuk bár Tisza Kálmán urat, ezerszerte nagyobb többséggel is, mint most. Azon ifjakat, Bessenyei Györgyöt, Barcsay Ábrahámot, Kisfaludy Sándort, kik a gárdánál szolgáltak, báró Orczy Lőrinczet, ki épen a Gräwen-ezrednél szolgált, mint kapitány — de Gräwen előtt — báró Orczyt, Gvadányi Józsefet és Kisfaludy Károlyt, a kik a magyar nemzet öntudatát a magyar nyelv irodalmában megvalósították, a német nyelv kényszerítő behozatala késztette a nagy és hazafias kötelesség teljesítésére. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ott voltak a hadseregben ezen kitűnő nevű és irodalomtörténetünknek jeles alakjai s miután látták azt, a mit az udvar, a Hofkriegsrath akar, látták, hogy hova akarják juttatni a középosztályt, a magyar nemességet, látták, hogy németté és koldussá akarj"ák tenni: a német vezénynyelv alatt jutott eszükbe, az, hogy ők mégis magyarok és hogy nékik ezen nemzet iránti kötelességüket teljesíteni kell. (Ugy van! balfelöl.) Oly szikra és tűz lobbant ott fel, a mely végre is megezáfolta azt, hogy az osztrák uralomnak Magyarországot elnémetesítő rendszere sikert arathasson, (Igás! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Ezek voltak a kezdő hősök, a kik a tüzet szították, a mikor az még kicsiny volt. (Élénk tetszés a bal- és szélső halmi.) Még az a törekvés is, a mely önök által ellenünk tör, a nemzet egész középosztályának intelligens fiait akarj aa Soldatenkinderek önkényére és a német nyelv kényszerére bizni, (Ugy van! a bal- és szélső balon) még ez is elvégre, erősíteni fogja a magyarságot, mert a nemzeti reactio nemesebb és erősebb lesz Magyarországon, mint volt valaha. (Ugy van! a bal- és szélső balon.) Nevezhetik önök ezt tüntető bizottságnak vagy bárminek, de a magyarság megerősödése fog e harczból kikerülni Tiszával, Tisza nélkül vagy Tisza ellenében. (Élénk helyeslés a bál- és szélső balon.) Polónyi Géza: Bizonyára ellenére, mert vele nem lehet. (Nagy zaj .jobbfelöl.) Eötvös Károly: Önök törvényben nem akarják elismerni a magyar nyelv jogát, hanem határozati javaslatban el akarják ismerni. Ez is egyike a György Endre-féle hires logicáknak: a felségjoghoz nem szabad nyúlni törvényben, de szabad határozatban. Egyébiránt e momentumra nem reflectálok, mert erre Gullner t. képviselőtársam kitűnően megfelelt. Csak a honvédelmi minister urat akarom egy kissé a „Corpus juris"-ra oktatni, hogy tudja, mit érnek ilyen határozati javaslatok. Az 1715-iki országgyűlés hozta be az állandó hadsereget. Ez koronázó országgyűlés volt. Kezdetén, mikor a deputätio Bécsbe ment, ő Felsége III. Károly is lejött az országgyűlésre, de megkoronáztatása után harmad vagy negyed napra visszament Bécsbe, de Nagyott egy meghatalmazott commissariust — nem Tisza Kálmánt — az országgyűlés vezetésére és bezárására: Abensbergi gr. Traun Ottó Honort, ki akkor igen nagy osztrák méltóság volt. A kormányt képviselték a mindjárt megválasztott Erdődy gróf, Pálfy Miklós nádorispán, csábrági gróf Koháry István országbíró és gróf Pálffy Miklós horvát-szlavónországi bán. Meglehetős tekintélyes férfiak voltak ; körülbelül volt annyi tekintélyük, mint most az igazságügyministernek, kereskedelmi ministernek, vagy akár a ministerelnök urnak is. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az a Heister Siegfried-féle katonai abusus egész rendszer volt akkor az országban, kivált a határvidékeken; az ország nem akarta tűrni a katonai visszaéléseket és folyton sürgette Ő Felségét, vessen azoknak véget. Akkor abensbergi gróf Traun, a nádorispán, az országbíró és a bán egy határozati javaslatot fogadtattak el. (Nagy derültség a bal- és szélső balon. Halljuk!) egy akkori Gajári Ödön által benyújtva, mely szórói-szóra így hangzik: „Sua Majestas— a sanctissimát bele sem tették — militaris disciplinae observantiam seriis mandatis et edíctis suis clementer ordinaturam resolvit." Mert az országbíró s a nádorispán panaszára királyi mandátumokat, edictumokat eleget adtak ki a Heisterek ellen, de „serius" mandátumokat soha, most tehát e négy nagy ember megígérte, hogy ő Felsége komoly mandátumokkal és serius rendeletekkel kegyelmesen elrendelni méltóztatott, hogy a katonai diseiplina végre-valahára vétessék komolyan. E határozati javaslat, mint határozat az országos rendek által elfogadtatott és várták, mi lesz a következménye. Nos hát vegye elő a t. honvédelmi minister ur a legközelebbi 1723—25-iki országgyűlés deeretumait, nézze meg az 1729: IV-ik, 1741: XXX-ik, 1751: XXX-ik, 1764: XXXVI. és XXXVII. törvényczikkeket, akár bocsátottak ki serium mandátumot és edictumot, akár nem, a katonai visszaélések csak ugy tenyésztek az egész országban, mint addig (Felkiáltások szélső balfelöl: Mint most!) és a Gajári-féle határozati javaslat 1715-ben csak annyit ért, mint a mennyit ér most. A katonai visszaélések csakis akkor szűntek meg, mikor az 41*
