Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

199. országos ülés mär< nának tanácsot adnak, mondják meg a koronának azt, hogy a dynastia tagjait ne neveljék káplároknak, hanem neveljék polgári foglalkozásokra, kenyérkeresetre, neveljék hazafiaknak. (Zajos he lyeslés a szélső haloldalon. Mozgás jobbfélől. Felkiáltások: Fiskálisoknak!) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék azt mondani, hogy a dynastia tagjai közt senki sem volna, kinek a polgári foglalkozások iránt érzéke van. Méltóztassék a magyar irodalomban körültekinteni, legközelebb láttuk, hogy épen trónörökösünk, a kinek elhunytát ma is fájlaljuk és gyászoljuk, magyar művet adott kiéa annak szerkesztősége élén maga is munkálkodott. {Helyeslés, ügy van! jobbfélől.) Tehát a t. képviselő urnak ebbeli állítása semmi alappal nem bir. (Élénk helyeslés. XJgy van! jobbfelöl. Id Ikiáltások: Ott van József föherczeg is!) Eötvös Károly: Elismerem, t. ház, hogy a vita hevében talán superlativust használtam és hogy néhány igen tiszteletreméltó, de igen kevés kivétel csakugyan van; de állításomat és annak minden következményét fentartom (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon) és önöknek, kik a ministeri padokon ülnek és a kik a ministeri padok mögött, ülnek, önöknek a democratia elleni vétkezés vádját sohasem hallgattam meg, meg se hallgatom mindaddig, mig ez iránt kötelességüket nem teljesítik. (Élénk- helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Áttérek az úgynevezett nyelvkérdésre. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Törekedni fogok lehetőleg rövid lenni. (Halljuk ! Halljak ! a szélső baloldalon.) Azt mondta a t. honvédelmi minister ur, hogy a mohácsi csata óta, a mióta a magyar nemzet a török rémuralom ellen a Habsburgok szövetségét szükségesnek tartotta s azért a Habsburgokat emelte a magyar királyi trónra, a vezény-nyelv többnyire német volt. Én nem igy tudom ezt, t. minister ur, hanem ugy, hogy 1715-től kezdve, mikor az állandó hadsereg felállíttatott, egészen az 1770-es évekig, a magyar stabilis ezredekben, a vezény-nyelv kizárólag a magyar volt, a horvát ezredekben a horvát. Ezt én igy tudom. Majd azt is megmondom, honnan tudom. 1715 előtt pedig, hogy Dobó Eger váránál, Zrinyi Szigetvárnál és Zrínyi a költő a Dráva körül vívott csatákat a német vezény-nyelvvel vívták volna ki, ezt a t. minister ur a Corpus Jurisból még nem mutatta ki, nem is fogja kimutathatni. (Ugy van! a sgélső baloldalon.) Az a lingua peregrina akkor csakugyan nem volt még olyan általános, hanem hogy mikor jött az be a magyar ezredekbe, lesz szerencsém erre nézve néhány adatot felhozni. Az összes ezredek történetét én természetesen nem ismerhetem ugy, mint a t. honvédelmi minister ur és Berzeviczy Albert t, államtitkár ur, ÜÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IX. KÖTET. 321 hanem itt van például a 4-ik huszárezred. A 4-ik huszárezred 1734-ben állíttatott fel, mint ezt a t. honvédelmi minister ur jól tudja. 1773-ig magyar ezredtulajdonosai voltak, a zászló és vezénynyelv magyar volt. 1773-ban kinevezték ezen ezred tulajdonosává báró Gréwen Márton altábornagyot. Ez volt 1773 ban. Megjegyzem, hogy akkor már dicső emlékezetű királyunk Mária Terézia az államügyekkel keveset foglalkozott, akkor már leginkább a jó erkölcsök fentartásával vesződött és házasságok kötésével; (Di-rültséti) az államügyekbe való beavatkozást átengedte fenséges fiának, a később II. József név alatt uralkodó német császárnak. Gräwen ezredtulajdonos, 1775-ben 24 magyar tiszt mellőzésével 24 német tisztet nevezett ki és vitt be az ezredbe. Ettől kezdve csempészték ebbe a huszárezredbe a német nyelvet. Megjegyzem, hogy 1764-ben volt az utolsó országgyűlés, azóta országgyűlés 26 évig nem tartatott. Ezen 26 évi alkotmányellenes kormánvzat használtatott fel arra, hogy a német szó a magyar ezredekbe becsempésztessék. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen alkotmányellenes kormányzatban eltöltött 26 év használtatott fel arra, hogy a magyar ezredek inficiáltassanak német tisztekkel. Ziskay Antal t. képviselőtársam ebből akar azután közjogot csinálni. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az 1790-iki országgyűlés összeülvén, a mostani negyedik huszár ezred, ismétlem, akkori Gräwen nevet viselő huszár-ezred tisztjei kérvényt adtak be az országgyűléshez, melyet lesz szerencsém felolvasni. A corpus jurishoz tartozik, illő ismerni. (Halljuk! Halljuk!) Kérik ebben az országgyűlést első sorban, hogy béke idején a magyar ezredek az országba hozassanak, az idegenek pedig kivitessenek. Másodszor kérik, hogy az ezredekbe magyarok neveztessenek ki tisztekké és ezen kérelmöket ekként indokolják. Felolvasón! ezt azért is, hogy a t, honvédelmi minister urat meggyőzzem arról, hogy az a pecsétes levél, melyre egykor azt mondták őseink, hogy nincsen benne semmi virtus, akkor is olyan volt, mint most; a tiszti kar hangulata is csak az volt, a mi most. A kérvényt a következőkkel indokolták; „Eletünk feláldozásával és sok esztendőbeli szolgálatunk fáradságával szerzett érdemeinknek jutalmát az idegen nemzetbéliek tőlünk érdemetlen elragadják és fotisztségekre majdnem mind csak idegenek helyheztetnek élőnkbe. Igen szomorú szívbéli teljes kedvetlenséggel csak az 1775-ik esztendőben is szemlélnünk kelletett, a midőn országunk nemes hazafiainak káros hátráltatásával és megvetésével ezen nemes regementben egyszerre 24 és utóbb is egynehány idegen nemzetbeli főtisztek behozattatván, élőnkbe tétettek. (Felkiáltások szélső balfdől: É,,en mint most!) — 41 iiisO-éii, szombaton. 18S9.