Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

199. országos ülés uArczlus 8-én, szombaton. 1889. 315 különösen az 1821-iki országgyűléstől fogva — az országgyűlési tanácskozások tetemes részét képezték azok a viták, melyek arra nézve merültek fel, hogy valamely jog a törvény vagy pedig a szokás által erősíttetik-e vagy nem; nemzetünk legelső publicistái, legdicsőségesebb törvényhozói foglalkoztak ezen kérdésekkel. Mindezen viták folyamán 1825-től 1848-ig és még tovább a 60-as években, 1861-ben, 1865-ben, 1868-ban az országgyűlésen is elismerték — a mit remélem, az igazságügyminister ur is elismer — hogy a szokás közjogi és alkotmányjogi erejének meghatározásánál a Verbőczy-féle felfogás közjogilag ma is uralkodó Magyarországon. Verbőczy azt mondja prológusának 10-ik czíménél: „Consuetudo sic definienda videtur: est jtis quoddam, moribns illius introductum, qui autoritate publica legem condere potest", a mi magyarul azt teszi, hogy a szokást csak az a hatalom hozhatja be érvényesen, a mely törvény hozására is jogosítva van. Alkotmányunk történetében nagy fontossága van e kérdésnek. Heister, gondolom Sigberth gróf •— egyébiránt Thaly Kálmán t. barátom jól ismeri •— Thaly Kálmán: Igen, Heister Sigberth! Eötvös Károly : Heister Sigberth gróf volt valamikor a győri vár commandánsa és ez a Heister — nem is oly rég volt az, hiszen hasonló tábornokokat az osztrák aerában személyesen is ismertünk — mint győri commandans katonaságának egy új országot teremtett s új magánjogot, különös, exclusiv közjogot, külön korcsmáitatást, melyet igazi tulajdonosuk tói elconfiscált, külön mészárszéket, melyet szintén a tulajdonosuktól elconfiscált, külön törvényszéket, hová, ha a megcitáltak meg nem jelentek, vasra verték a polgárembereket ugy, mint a nemeseket s szolgáltatott igazságot vassal, bottal, ólommai és lőporral. Thaly Kálmán: És karóval! Eötvös Károly: És karóval is. Midőn pedig az ő emberei katonai visszaéléseket követtek el, az ország bíróságainak nem engedelmeskedett s midőn az ország bíróságai az országbírónál, a nádornál közbenjártak s a közbenjárást a királynál kieszközölték: Heister mindig erősebb volt, mint az ország minden bírósága. És nemcsak Győr város commandánsa, de a temesvári s Magyarországon egyéb más vár commandansai is a múlt század elejétől annak végéig statust in statu képeztek, külön magán- és közjoggal s büntető hatalommal. Ez igenis állandó gyakorlat volt nálunk, a milyent Ziskay Antal t képviselőtársam említ. De azt kérdem, a magyar államjognak jogforrását képezhetné-e ez? (Derültség és tetszés a Ml- és szélső baloldalon.) Nem! Es miért? Azért, mert a magyar alkotmány szerint Heister gróf törvény hozására elismert hatalomnak nem tekintetett. (Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Midőn tehát itt e házban oly államférfiúi felfogás, mint Ziskayé (Derültség a bal- és szélső baloldalon) nyilvánul, hogy azért, mert valamely tény gyakorlatban volt, már az annálfogva a magyar közjogban jogosult tény: nem lehet elég erősen e felfogást visszautasítani és megbélyegezni; (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) mert hámi ezt elfogadjuk, akkor, fájdalom, a Magyarország területén századokon át honos visszaélésekből kellene a magyar alkotmányt kimagyarázni, a mi nem lenne más, mint Magyarország elnyomatása. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De tovább, többek közt azt mondja az a jó régen alvó s most felébresztett Verbőczy, hogy: consuetudo sít rationabilis, a mi azt teszi, meg is magyarázza szerencsére — mert ha ezt nem tenné és Ziskay Antal magyarázata volna szükséges, (Derültség a bal- és szel ő baloldalon.) vagy az igazságügy minister uré, akkor nagyon rosszul járnánk avval a Verbőczyvel — a mi tehát azt teszi, hogy „non sit contra jus naturale, non sit contra jus gentis és non sit contra jus positivum" ; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) tehát ne ellenkezzék a természetjoggal s ne legyen benne olylogica, mint György Endre t. képviselő ur felfogása, hogy a magyar művelt ifjúnak, mert magyarul művelődött, tehát németül kelljen vizsgáznia; (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon) és ne ellenkezzék a nemzet jogával — a jus gentium kifejezés van ott alkalmazva, de az igazságügyniinister ur jól tudja, hogy az egész múlt század végéig gens alatt a Corpus Juris a magyar nemzetet érti és e szó : natio, nationalis későbbi keletű — és ne ellenkezzék a jus positivummal se. Tegnap sokat foglalkozott György Endre t. képviselőtársam avval az 1867: XII. t.-czikkel, de hogy abban mi a nemzet joga, azt elfelejtette megmondani. A nemzet joga az, t. ház, legyen azon törvény ezikk jó vagy rossz, hogy a dualismust, Magyarország és Austria közt a paritást felállította. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. ház, kétségbevonhatlanul nemzeti jog, ha csak ezen túl nem vonják majd kétségbe; eddig nem tették. Ha pedig ez kétségtelen, akkor azon hadsereg tekintetében, a mely végre is közös, a mely a dualismuson és ezen törvényen alapszik, a nemzet joga mégis csak az, hogy annak magyar részében a magyar nyelv és cultura legyen irányadó, a mi talán sem Verbőczy segélyével, sem pedig a. nélkül kétségbe nem vonható. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha ezzel tisztábajöviink, akkor reménylem, Ziskay t. képviselőtársain, az igazságügyminister ur és a honvédelmi minister ur, a kit különben sem szeretek ezen könyvekkel foglalkozva látni, mert ezzel öszintef.ége, egyenessége és katonai uyersesége csak veszít. (Derültség a bal- és szélső balon) és a kitől elvárom, hogy ha már félre kell magyarázni a törvényeket, bizzaazt 40*