Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

316 199. országos ülés márezins 9-én, szombaton. ISSS9. olyan ügyvédekre, mint Ziskay, vagy az igazságügyminister ur, (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon) remélem, többé ily fentartott jogról és ilynemű szokásjogról a házban beszélni nem fognak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Es ha ezzel tisztába jöttünk, t. ház, akkor tartozom a honvédelmi minister urnak azzal, hogy a Corpus Jurisból bizonyos öolgokra figyelmeztessem őt, a melyekre rossz praeceptora nem figyelmeztette, (Derültség balfelöl) a melyeket pedig, neki mint a magyar honvédelem ministerének most már, a vita mai állapotában ismernie kellene. (Helyeslés a bal- és szélső balon.) A honvédelmi minister ur, az igazságügy minister ur, sőt még Ziskay t. képviselőtársam is kénytelen elismerni, hogy a magyar nemzet a felségjogok megállapításán kivül és túl is biztosította magának a véderő-rendszer megállapításának, a hadsereg időnkénti kiegészítésének, az újonczok megajánlásának, az ujonczmegajánlás feltételei megállapításának jogát, a katonaság békelétszámának elhelyezési jogát, a szállásolás körüli teendőket, a felszerelést, élelmezést és a többit. De még miket biztosított magának ezeken kivül ? (Halljuk! Halljuk!) Itt, t. ház, egy csudálatos vita és hermeneutiea fejlődött ki a fölött, hogy mit lehet a legfőbb vezérlet, vezénylet és belszervezet alatt érteni? (Halljuk.! Halljuk!) A pusztán elméleti és grammaticai magyarázatokba nem bocsátkozom, hanem fordulok ahhoz a jó Corpus Jurishoz, a melyet maga a honvédelmi minister ur is, ugyan csak a széke alól előrántva, jogforrásnak ismert el. (Derültség a bal- és szélső balon.) A t. honvédelmi minister urnak tudnia kell, hogy a tisztek kinevezésének joga mikép gyakorlandó és hogy a magyar ezredekben tisztekké magyarok nevezendők ki, mert ezt az 1741 : LXIII. t.-cz. világosan elrendeli. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) A t. honvédelmi minister urnak tudnia kellett volna, de nem tudta . . . Thaly Kálmán: Azt mondja, hogy elavult! Eötvös Károly: Hogy elavult-e vagy sem, azt majd megmondom, (Halljuk! Halljuk!) At. minister urnak tudnia kellett volna, de nem tudja, hogy az 1741 : LXIII. t.-cz. szerint az ezredekben a jelvényeknek is magyaroknak kell lenni. A<st mondotta a t. honvédelmi minister ur február 14-én, hogy: „a jelvények megváltoztatása alaptörvényeinkkel meg nem egyezik, azért azt a magam részéről nem fogadhatom el". (Halljuk! Halljuk!) Ezt a t. minister ur Thaly Kálmán t. képviselőtársamnak felelte. De kérdem a t. minister urat, említsen egy alaptörvényt, vagy akár milyen törvényt, a mely szerint a sereg jelvénye német és fekete-sárga lehetne? Felhozom én az 1741 : LXIII. törvényezikket, a mely határozottan elrendeli a magyar jelvényt. De azt mondhatná valaki, ez elavult törvény. E törvény igenis az insurrectio szervezéséről intézkedik — Beksics képviselőtársam ugy is kikeresné, hogy igy van — de azért az országgyűlés valahányszor ujonczot szavazott meg, mindig kijelentette, hogy ezt az 1741 : LXIII. t.-czikkben foglalt feltételek alatt és óvásokkal teszi. Ez megvan az 1791 : LXVL, 1796 : II., 1800 : XII., sőt részben az 1840 : II. t.-czikkben is. Hát midőn a honvédelmi minister ur azt mondja, hogy a magyar jelvény behozatala alaptörvényekbe ütköznék : épen az ellenkezőjét mondja az igazságnak — nem szándékosan, hanem csak azért, mert nem ismeri a Corpus Jurist. Hogy a felszerelés, ellátás dolgát a nemzet magának tartotta fenn, feladatává, jogává, kötelességévé fogadta el, arról száz meg száz törvény intézkedik a Corpus Jurisban. Hogy a magyar katonaság öltözete ne Morvában, Sziléziában készíttessék, hanem itthon, azt is elrendeli az 1764 : XXVI. t.-cz. Tovább megyek; hogy a magyar ezredek tulajdonosai magyarok legyenek és ne idegenek és jött-mentek, azt is meghatározza a corpus juris. Nem mondom, hogy kizárólag magyaroknak kell lenniök, mert őseink mindig megNagyták ő Felségének azt a jogot, hogy saját rokonait, szövetséges fejedelmeket, barátait kinevezhesse ezredtulajdonosokká. De a törvény azt mondja, hogy arra, hogy magyar legyen az ezredtulajdonos, „praeferens ratio habeatur". Ezt mondja az 1792 :XCII. t.-cz. Igaz, hogy a múlt században az ezredtulajdonos hatásköre nagyobb volt, mint ma. De ebből csak György Endre logikájával következtethető az, hogy most már ne fektessünk rá semmi súlyt. S hogy állunk ma e tekintetben? Nem hallottam még erről statistikát, hát előállók vele magam. 47 sorgyalogezred van most Magyarországon. Ezek közül a következőknek van magyar tulajdonosa: egynek Sokcsevics, kettőnek Jellasicsok, egynek Filippovics és egynek báró Fejérváry. (Egy hung a szélső balon: Fejérvárics!) a többi 42 ezred tulajdonosa, mind idegen. A honfiuk közül ott van Sokcsevics, Jellasics, Filippovics és Fejérváry. A társaság jó. (Nagy derültség a szélső balon.) A társaság általános és katonai szempontból jó, ezt már nem tréfából, nem gúnyból, hanem komolyan mondom. De pusztán a magyar nemzet és magyar hazafiság szempontjából a társaság csakugyan nem jó. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) De én nagyon csodálkozom, hogy ha már ez a társaság igy van, miért nem látom én ott a magyar ezredek tulajdonosai közt a Tisza nevet, a Visi nevet, (Derültség a bal- és a szélső balfelöl) a Beksics nevet! (Derültség a bal- és szélső balfelöl Felkiáltások: Pulszky!) Ha már Sokcsevics, Filippovics képviselik ott a magyar nemzetet és a cor-