Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

lí)f> orszíteros ülés inárezius 9-én, szombaton. 1SS9. 313 magyart. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) György Endre képviselő ur államférfiúi felfogásának ez a logicája tökéletesen ugyanaz, mint azé a szerencsétlen istenverte újonczé, a ki elgondolta magában uagy búbánatában, hogy hátha a legközelebbi sorozásnál katona lesz, hátha aztán háború lesz, hátha a háborúból csata lesz, hátha a csatában sebet kap, tehát e sok aggály elkerülésére felakasztotta magát. (Zajos derültség és tetszés a hal- és szélső baloldalon) T. képviselőház ! A vita folyamán nem egy oldalról szóba hozták a mi tisztes emlékezetű Corpus Jurisunkat és az abban foglalt nem egy törvényt és nem egy törvénymagyarázatot, sőt a magyarázás módját is. Mindenekelőtt megelégedésemet fejezem ki azért, hogy az igen t. honvédelmi minister ur a Corpus Juris és az annak megértésére szükséges segédtudományok tanulmányozására adta fejét (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon) és mindenesetre elnéző leszek iránta, tekintettel arra, hogy kezdő tanfolyamot kapott (Derültség a bál- és szélső baloldalon) és hogy még az egyéves önkéntességet sem töltötte ki annak szolgálatában. (Derültség a szélső baloldalon.) Előzetesen mégis meg kell jegyeznem, mert c^ak most jut eszembe, hogy akkor, a mikor az Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam által idézett Deák Ferenezczel szemben a honvédelmi minister ur egy másik Deák Ferenczet idézett, helytelenül járt el; mert Deák Ferencznek azon szavai, melyeket gróf Apponyi idézett, Deák Ferencznek saját, authenticus szavai; ellenben azok, melyeket báró Fejérváry honvédelmi minister ur idézett, Deák Ferencz szavainak csak egy kivonatát képezik, a mely Deák ellenőrzése nélkül, az akkori eensura mellett készíttetett az országgyűlés naplóiból. Csak mellesleg jegyzem ezt meg, hogy egy tekintély ellen önönmagát felhasználni csak annak saját szavaival lehet, nem pedig a mások által kicorrigált szavaival, (Helyeslés balfelől.) A törvénymagyarázatra és általában a Corpus Jurisból idézett törvényekre, valamint azok magyarázatára nem fektetem a legfőbb súlyt; mert tudom, hogy mai napság, fájdalom, már nem az elméletinek tartott régibb törvények értelme döntő a törvények magyarázatánál, hanem a mindennapi körülmények, szükségek és azok felfogása. De miután Magyarország kormányának két tagja, a honvédelmi és az igazságügyi minister urak régi törvényekre hivatkoztak, lehetetlen — erkölcsileg lehetetlen — hogy ha azon hivatkozásban valóságos hiba és tévedés van, hogy a parlament részéről az a hiba és tévedés ki ne corrigáltassék. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt furcsán ttínik fel nekem az az úgynevezett fentartott jog, a jus reservatum, a mely itt a ministerelnök úrtól kiindulva, a többKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IX. KÖTET. ség összes szónokain keresztül itt folyton emlegeti etett s a mely szót még az ellenzék némely szónoka is ajkára vette. Megjegyzem, hogy a mi alkotmányunk úgynevezett királyi fentartott jogot nem ismer. Valahol és valamikor azt tanultam, hogy e szavak: jura reservata a canon-jogból eredtek, onnan, hogy a római pápa bizonj^os jogokat fentartott magának azokkal szemben, a melyeket államoknak, királyoknak, egyházaknak, földesuraknak, patronusoknak stb. gyakorolni megengedett, ugy okoskodván, hogy minden hatalom az övé és minden hatalom, a mely az övé, Istentől van, ő azonban némelyeket ezekből elosztogat, némelyeket pedig magának fentart, a melyeket a tudomány és jogtörténet jura reservata-nak nevez. S ugy tanultam — már azután gyakorlatból is — hogy meghunyászkodó, szolgálatkész mini sterek. jogtudósok, jogcommentatorok stb. a canon-jognak ezen kifejezését — a mely hogy helyes-e vagy nem, arról nem vitatkozom — átvitték az államéletre is és a királyi hatalmat is oly istentől adott különös hatalomnak magyarázták, a milyennek a római pápáét magyarázták a barátok és a királyi jogra is alkalmazták a, jus reservatum kifejezést. Ziskay Antal t. képvisető ur különösen szeretett e szóval vagdalózni. Thaly Kálmán: A barátok képviselője! (Derültség a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: Pedig ő itt számot adott arról, hogy miket olvasott ő át és miket forgatott ő fel a felségjogoknak és Magyarország jogszokásának és törvényes gyakorlásának megismerésére. Ha igazán mindazokat áttanulmányozta volna, a miket emlegetett, biztosan rájött volna, hogy a magyar alkotmányjog, annak egész története folyamán át az Isten kegyelméből való felségjogokat és jura reservata-t nem ismeri, (ügy van! szélső balfelől.) Régen volt, t. ház. még akkor dicső emlékezetű V. Ferdinánd uralkodott, midőn legelőször kezembe került az én egyházamban akkor divatban lévő egyházi könyv, zsoltár, melyen ott volt ö Felségének és a censnrának engedélye, öreg nagybetűkkel ekkép felirva: „NosFerdimindus V., divina favente clementia imperátor Austriae, rex Hungáriáé, Hyerosolimae stb." Gyermek voltam, kíváncsi voltam, hogy ez mit jelent. A „Ferdinandus"-t értettem. Az V-t szintén; de ezt a három szót: „divina favente clementia" nem értettem. Volt egy öreg literátus barátom, aki nagy műveltséget sajátított el, a többi közt a classica litteraturában, de a Grirondiak történetében is. Megkérdeztem tőle, mit jelent e három szó: „divina favente clementia", mire ő azt felelte : ez a három szó azt jelenti: szurony, tömlöoz,akasztófa (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Minthogy nem tudtam latinul, elfogadtam, hogy azt teszi, de nem értettem az egész dolgot. Később a latin nyelv elemei40