Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

308 199. országos ülés márczius 9-én, szombaton, 1889. tollal és tintával folytatott háború, mig a háború semmi egyéb, mint a politikának fegyveres folytatása. (Helyeslés a hal- és szélső balon.) És itt mindenek előtt meg kell jegyeznem azt, hogy a lehető legrosszabb eljárás — legalább annak bizonyult be mindig — az, ha a hadsereget kettős czélra akarják felhasználni, ha a hadsereget békében egy, az illető nemzetek előtt ellenszenves, sőt gyűlöletes politikának megvalósítására akarják felhasználni és fel akarják használni háborúban az ellenségnek megverésére. Nincs az a hadsereg, mely képes lenne e két feladatteljesítésére s nem is kell a példákért messze menni. Ilyen helyzetben volt az osztrák hadsereg, midőn olyan politikát akartak a hadsereg segélyével megvalósítani, mely az olasz nép előtt ellenszenves, sőt gyűlöletes volt. S mi volt ennek következménye? Ennek következése az volt, hogy a t. osztrák tábornok urak politikus hadseregükkel együtt kivonultak Olaszországból. S mit látunk NémeTörszágban? NémeTörszágban is eszközül akarták a hadsereget felhasználni s vele oly politikát akartak megvalósítani, mely a német nemzet előtt ellenszenves és gyűlöletes volt. S mi történt? A tábornok urak kiszorul tak NémeTörszágból politikus hadseregükkel együtt. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Már most nagyon megszűkült az experimentatióknak tere s nem maradt más hátra, mint ez a szegény Magyarország. Nem akarom ebből a conelusiót levonni, hanem csak egyet akarok megjegyezni, tudniillik azt, hogy ismét ott vagyunk, a hol régebben voltunk, ismét azon hibát látjuk, hogy oly politikát akarnak a hadsereggel megvalósítani, mely a magyar nemzet előtt ellenszenves, mondhatnám gyűlöletes. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Mi rejlik ezen véderő-javaslatban és az ezzel összekötött eultusministeri rendeletben. Ezekben t. ház, politikai gondolat rejlik, a mely most még csak a hadseregre terjed ki, de a melyet onnan lassanként ki lehet az egész országra terjeszteni, mert erre van idő s mert azok, a kik igy gondok koznak, várhatnak, a mint azt sokszor nyíltan kijelentették. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) A politikai gondolat pedig nem más, t. ház, mint a Eeichseinheit, a Eeichssprache és a Reichsherrscher mit tibsoluter Macht, a mi feltalálható a közös hadseregben és ez idő szerint egyedül ott. (ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen politika megvalósítása ellen háborodik fel Magyarország közvéleménye. Addig, a mig Magyarország és a magyar nemzet az iránt biztonságban nem lehet, addig alkotmányos szabadságai meg nem lesznek óva, mig ez a politikai gondolat az állami szervezet bármely ágában fennáll: ez nagy szerencsétlenség és én attól félek, hogy elérkeztünk egy hosszri, százados dráma" utolsó felvonásához, mert azok után, a miket tapasztaltunk, ahhoz reménységünk nem lehet, hogy a, korona tanácsadói azon utat, a melyen eddig haladtak és ezentúl haladui akarnak, megváltoztassák. Ez pedig Magyarország vesztével fog végződni (ügy van! balfelől) s ha ez az ország elveszett, ez a dynastiára a legnagyobb veszedelmet fogja okozni, (ügy van! a szélső baloldalon.) Csakis a magyar nemzeti érdek az, t. ház, a mi feltétlen solidaritásban van a dynastiával és még sem Nagyják el a korona tanácsosai azon utat, a melyen haladtak, kézcsókolva hízelegvén rögeszméknek, (ügy van! a szélső baloldalon) melyek illusorius voltát száz és száz esztendei tapasztalat bizonyítja, (ügy van! a szélső balon.) Ok sohasem fogják megtanulni azt, hogy azon perczben, a melyben sikerülni fog itt a magyar nemzeti eszmét, a magyar állameszmét megsemmisíteni, meg fog szűnni a loyalitás a Habsburgdynastia iránt azon a területen, a melyet a magyar állam elfoglal ; mert solidaritásban a különféle érdekek közül a dynastiával egy sincs, mint épen a magyar. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) Ha Anstriában az osztrák, Magyarországon pedig a magyar politika léptettetik életbe és ha ezen két nagy érdek nem kevertetik össze az absolutismusban és centralisatióban, hanem egymás mellé helyeztetik: akkor ezeknek kölcsönhatásba hozatalával meg lesz teremtve azon erő, a mely minden viharnak ellenáll, (ügy van! a szélső baloldalon.) De Nagyjuk ezt a szomorú képet, hisz a jövő meg fogja mutatni, mi fog történni s térjünk át a gyakorlati kérdésekre, a mi a politikára nézve az, hogy vájjon helyes, czélszerű és okos politika-e az. a melyet a kormány ezen törvényjavaslattal követ, hogy ezt a nemzetre akarja, erőszakolni ? Tény az, hogy az egész nemzetben e törvényjavaslat ellen nagy a felháborodás és az elkeseredés. Ezt, t. ház, kétségbe vonni nem lehet; mert bizonyítják azon feliratok, mondhatnám folyamodványok, a melyek a nemzet különböző részeiből a kormánypárti képviselőkhöz intéztetnek ; meggyőzhetnek a fölmerült jelenségek mindenkit, a kilátni akar, hogy ez ellenszenv valóságos és nagyon mélyre ható. Hát nem volna-e helyesebb politika a kormány részéről, ha tekintetbe véve azt a nagy morális veszélyt, mely egy elégedetlen nemzet által az ő kebléből alakított hadseregre háramlik, ha nem is teljesíte; é a nemzet aspiratióit mind, de teljesítené legalább annyiban, a mennyiben az 1867: XII. t.-cz. megköveteli. E helyett a kormány erőszakolja e törvényt; már pedig az erőszak, ha nem is mindig erőszakot, de mindenesetre ellenállást szül. Nem akarok gondolni erőszakos ellenállásra, de én a passiv ellenállást is elegendőnek tartom arra, hogy a legmélyebb befolyást gyakorolja a hadsereg moralitására. E befolyást az osztrák felsőbb katonai körök már tapasztalták s az annál inkább fokozódik, mennél több a hadseregben az elégedetlen elem. Mondhatják, hogy e