Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-198

l!»s országos ülés márezins s..<in, pénteken. 1*SH. 301 A ministerelnök urnak e cinismusa az, a mely őt oly görcsösen tartja azon székben s bármiféle botlásokat is kövessen el, nem akar ál­lásáról leköszönni. De kérdem azt, vájjon azok, a kik e parlamentben s kint a koronánál támogatják s befolyásos szavaikat latba vetik mellette és őt minden körülmények közt fenn akarják tartani ministerelnöki székében, jó szolgálatot tesznek-e a nemzetnek és a hazának és a szabadelvű­pártnak. Szerény meggyőződésem szerint azon facto­rok ezt csak azért teszik, mert a mérsékelt ellen­zéknek, melynek én nem vagyok tagja — tehát érdekből nem beszélek — vezére iránt személyes ellenszenvvel és családi gyűlölettel viseltetnek. E nemzet 1867. óta, a mikor a kiegyezés a nemzet és korona közt megtörtént, a korona iránt a legnagyobb loyalitással viseltetett s minden al­kalommal, igaz, hogy megvitatva a kérdéseket, de a legnagyobb készséggel megszavazta azon ösz­szegeket, melyek a hadsereg részére kívántattak. Van-e Európában egyetlen egy uralkodó is, a ki elmondhatná azt, hogy államának bármelyik zugában lehajthatná fejét a nélkül, hogy test­őrökkel őriztesse életét s kinek életét a haza minden polgára igyekezik megvédeni s annak biztossága felett őrködni. Szükség volt-e tehát arra, hogy a javaslat e házba behozassák? Szükség volt-e e szeretetet, e bizalmat megingatni. (ügy van! balfelöl.) Nem bennünket ér a felelősség, hanem azokat, kik ily javaslatokat hoztak be, a kik a magyar állam nyelvét, mely bennünket Isten és ember előtt megillet, le akarják sülyesz­teni a nemzetiségek nyelvére. Hisz ha van hon­védségünk s annak magyar a vezénynyelve, miért ne lehetne a tiszti vizsgát magyar nyelven letenni, eltekintve a szolgálati nyelvtől? Én tehát ismét­lem, minden bajért, melyért a felelősséget a túl­oldal reánk hárítja, rájuk visszahárítok s kijelen­tem, hogy e szakaszt, mely hazánk közjogát és a nemzet méltóságát séiti, el nem fogadom. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Elnök: György Endre kivan személyes meg­támadtatás czímén szót emelni. (Zaj. Mozgás.) Kérek csendet! György Endre: Ugron t. képviselő ur azt mondta, hogy tőlem önálló nézeteket hallott, de önálló szavazatot soha. Egyúttal azt mondta, Hor­váth Gyula t. képviselőtársamra vonatkozólag, hogy ellenzéki idegei nem bírják meg a gyors nézetváltozást. Bátor vagyok erre nézve csak három tényt felhozni. A tiszavidéki vasút tárgyában a kormány ellen szavaztam, midőn ő a kormány­párton ült. Szavaztam az ipartörvény ellen, midőn ő a mérsékelt ellenzéken ült és szavaztam a vám­tarifa ellen, midőn ő már a szélbalon ült. (Nagy derültség és tetszés jobbfélöl.) Varasdy Károly: T. ház! Ugron Ákos t. képviselőtársam azt állította, hogy midó'n én teg­nap e házban felszólaltam, nem választókerületem érdekeit, hanem a magam érdekeit képviseltem. Visszautasítom azt az állítást, hogy midőn itt a házban egy országos képviselő felszólal, saját érdekében szólal fel. Midőn, mint országos kép­viselő felszólalok, nem lehetek hivatva sem a nép­gyűlések, sem a körmenetek, sem a tüntetések közvéleményét képviselni, hanem a nemzet érde­keit. (Helyeslés jolbfelóí.) Horváth Gyula: T. ház! Most értesülök arról — György Endre képviselőtársam felszóla­lásából magyarázom ezt ki — hogy a t. képviselő ur engemet nézetváltozással vádolt. Ha ezt meg­tette, én is szót fogok kérni személyes kérdésben. (Ellenmondások, a bal- és szélső balról.) Ha nem tette — mint itt hallom — akkor nincs szavam. Ugron Ákos: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Zaj.) György Endre t. kép­viselő ur engem azon előadásra, melyben szemé­lyét érintettem, gyors politikai nézetváltoztatással vádolt. En büszkén ismerem be és elfogadom t. képviselőtársamnak azon nyilatkozatát, hogy né­zetemet változtattam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nézetemet változtattam 1878-ban, midőn Bosz­niát és Herczegovinát occupálták; változtattam pedig azért, mert a t. ministerelnök, midőn el­mentünk a választásra, azt mondotta kérdéseinkre a szabadelvű párti clubban, a mikor Asbóth János t. képviselő ur nem ottan, (a jobboldalra mutat) hanem ezen az oldalon (a baloldalra mutat) ült, hogy nem czélja a monarchiának sem délen, sem délkeleten határait kiterjeszteni. Ennek nieg­felelőleg mondtam el programmomat választóim előtt és midőn azt láttam, hogy a ministerelnök ur ennek ellenkezőjét cselekedte, igenis, hazafiúi kötelességet teljesítettem, hogy a pártból kilép­tem. (Élénk helyeslés a szélső balfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Hazugság volt! Nem volt napra­forgó, mint sokan!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak ilyeneket közbe kiáltani; hiszen az ilyenek még tisztességes társaságba sem illenek, nem hogy a képviselőházba. (Élénk helyeslés jobb­felöl : Zaj a bal- és a szélső baloldalon.) Ugron Ákos: Midőn a szabadelvű pártból kiléptem — a mit indokolni akkor szerencsém volt s a mit akkor a párt elnökének is megküldtem — valameddig a függetlenségi pártba be nem léptem, egy pártnak tagjai közé sem tartoztam, hanem pártonkívüli állást foglaltam el. (ügy van! a szélső baloldalon.) Asbóth János: Azt mondta, hogy conser­vativ, így kerültünk össze! (Zaj.) Ugron Ákos: Asbóth képviselő ur annyit mondott és irt már Össze, hogy jobb lesz, ha nem hivatkozik arra, a mit mondott és a mit irt. (Igaz! ügy van! bal felöl.)

Next

/
Thumbnails
Contents