Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-198
3Q2 lítS. országos ülés már< Varasdyt. képviselő ur beszédjéből azt látom, hogy előadásomat nem értette meg; mert én azt mondottam, hogy ha olyan viszonyok között, midőn a megye egyhangú határozattal felirt e javaslat 25. §-a ellen és befolyásos kormánypárti emberek által összehívott népgyűlés tiltakozott az ellen, mégis oly hevesen kiteszi magát e 25. §. érdekében, minden érdeket képviselhet, még talán a maga érdekét is, de választókerületét nem képviseli. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj.) Kívánom, hogy a t. képviselő úrban, mint speciális vasmegyei coílégámban ne csalódjam s ne kelljen meggyőződnöm arról, hogy a mit mondott, az nem ugy áll. Horváth Gyula t. képviselő ur ellen csak azt mondottam, hogy én nem értem okoskodásának fonalát és nagyon csodálkozom, hogy akkor, midőn azt mondotta, hogy nagy ingerültség van az országban a kétéves szolgálati idő miatt és a miatt, hogy a tiszti vizsga magyar nyelven le nem tehető, hanem csak német nyelven, sőt tovább megy és azon óhaját fejezi ki, hogy a magyar nyelven való vizsgázhatás a törvénybe iktattassák, mondom, csodálom, hogy ugyanakkor azon eonclusióra jut, hogy elfogadja G aj ári képviselő ur határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Horváth Gyula: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy e kérdéssel egyszer mindenkorra végezzek. (Helyeslés jobbfelől. Halljuk !) Midőn e kérdésben a t. ház előtt nyilatkoztam, hivatkoztam arra, hogy mielőtt ez a törvényjavaslat tárgyalás alá került és mielőtt még a bizottság tárgyalta, már akkor mondottam azt, hogy sokkal üdvösebbnek, helyesebbnek tartottam volna, ha a szóban levő intézkedés a törvényben mondatik ki; sőt egy évvel ezelőtt azt is mondtam a t. honvédelmi minister urnak, hogy nézetem szerint jobb volna, ha a második évi szolgálat elejtetnék és kértem őt erre, hogy ha lehetséges. De ugyanekkor mindenkivel szemben azt mondtam, hogy én határozati javaslatban, ha nem is épen a törvénynyel egyforma, de minden esetre megnyugtató ga7Áus 8-án, pénteken. 1SS9. rantiát látnék s ezt a t. ház előtt és minden magánbeszélgetésben is mindenkor ismételtem. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Eljárásomat, t. ház, lehet talán elitélni; de akkor méltóztattak volna azt az ítéletet nem mostanra halasztani, hanem méltóztatott volna eljárásomat elitélni vagy megróni akkor, mikor először nyilatkoztam nyilvánosan, a ház előtt; (Helyeslés a jobboldalon) de most azért, mert ugyanazt mondom el ismét, a mit először mondottam, az a vád, hogy nézeteimet megváltoztattam, méltán nem illethet engem. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a bal- és szélső baloldalon ) Ezt kötelességem egyszermindenkorra megmondani. Mióta ezen ház tagja vagyok, én mindig I objectiv voltam és nem hiszem, hogy jogosan haszj nálható fegyver volna velem szemben, ki életemben soha senkit nem gyanúsítottam, a gyanúsítás fegyvere. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Nagy István jegyző : Szentkirályi Albert! (Felkiáltéisok a bal- és szélső baloldalon: Holnap! Jobbfelől: Ma! Halljuk!) Szentkirályi Albert: T. ház! Az idő nagyon előre haladván s minthogy hosszasabban óhajtok nyilatkozni, kérem, méltóztassanak megengedni, hogy beszédemet holnap tarthassam meg. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Azt hiszem, t. ház, méltóztatik megengedni, hogy a képviselő ur holnap mondhassa el beszédét. (Helyeslés.) Most még méltóztassék megengedni, hogy Szilágyi István képviselő ur, mint az összeférhet1 enségi bizottság tagja, letegye az esküt. (Helyeslés.) Szathmáry György jegyző (olvassa az eskümintát. Áz elnök és a ház tagjai felállnak. Szilágyi István leteszi az esküt). Elnök: T. ház! Azt hiszem, most már méltóztatik a tanácskozás folytatását a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre halasztani. (Helyeslés.) Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 42 perezhor.)
