Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-198
300 198, országos ülés márczins 8-án pénteken, 1889. midőn bennünket avval a kegyes utasítással küldött el, hogy menjünk a Dunapartra és tüntessünk az akkor uralkodó Deák-párt ellen, hogy lássa a várból ő Felsége, Urunk, királyunk, hogy a nemzet nagy többsége nem a Deák-párt mellett van, hane i! mellettünk tart. Ha azt a t. ministerelnök ur még ezután is tagadná, nekem is vannak classicus tanúim. . . . Orbán Balázs: Itt vagyok én! Ugron Ákos : . . . a kik készek tanúskodni. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy midőn a korona a nemzet jogát respectálja, a koronának az 1867 : XII. t. czikkben megadott jogának — t. i. a szolgálati idő és a nyelv meghatározása jogának — megszorítását, mint magyar ember, még ha nem ülnék is ezen a helyen, ellenezném. Én erre közbeszólottam és azt mondottam : Nem igy beszélt 1868-ban Ivánkával együtt. A ministerelnök ur 1868-ban ezeket mondotta (olvassa) : „Sok tekintetben sok pontjára nézve közjogi szempontból sérelmesnek tartja, mert látva, hogy az 1867-ikXII. t.-cz. megváltoztatásának ideje nem érkezett el, mit Isten adjon mielőbb, a most idézett törvényszempontjából tekintem a javaslatot. Sérelmes, mert nem Magyarország véderejéről szándékoltatik törvény alkottatni, hanem egy közös törvény alkotásáról van szó, 10 évre kötelezőleg egy közös törvény szándékoltatik alkottatni nemcsak, de mindezek még a 10 év elteltével is közös egyetértő törvényhozás tárgyául jelöltetnek ki." De tovább megy indokolásában és ez igen fontos: „Sérelmes, a mennyiben a közös hadügyministert, ezen ama — 1867. — törvényben nem is említett közeget törvényesíteni szándékozik nemcsak, de annak hatáskörét azon körön túl, mely ó' Felsége alkotmányosan gyakorlandó jogai számára jelöltetett ki ama törvényben, még messze tűlterjeszti. Messze túlterjeszti a közös hadügyminister hatáskörét azon jogkörön, midőn a 21. szakaszban arra, hogy hazánknak minő intézetei legyenek a főgymnasiumok és íőreáltanodákkal egyenrangúak, mily szegény tanulók legyenek az egyévi szolgálat jótéteményeiben részesítendők, ezen közös hadügyministernek Magyarország belügyeire befolyást enged." Nem is említem a többit, a miket még mondott, pl. hogy „sérelmes, mert a törvényjavaslat a magyar hadsereget — melyet az 1867 : XII. törvényczikk említ — szóval sem említi". Továbbá, „bajos ebben egyebet látni, mint annyit emlegetett önállóságunk igen keserves illustratióját". Továbbá, „összes birodalom törvénybe beiktatni, saját hazánk állami léte ellen véghetetlen hibának, hogy ne mondjam, bűnnek tartom". Már akkor tiltakozott a t. ministerelnök ur a törvényhozás azon intentiója ellen, hogy ő Felség-ének felségjogait messze túlterjeszti az 1867: XII. törvényczikkben jelzett j'ogokon. De kérdem, t. ház, egy parlamentaris országban, a milyennek Magyarországot is el kell ismerni, gyakorolhat-e a korona ministeri ellenjegyzés nélkül egyetlen egy felségjogot is, mely eminenter magát a koronát illeti. Ha ministeri ellenjegyzés nélkül gyakorolhatja ezen jogát, akkor a korona személye a képviselőház vitájának tárgyát képezhetné ; ezt pedig egy parlamentben, ha alkotmányosan akar eljárni, eltűrni nem lehet, hogy a korona személye a vitába bevonassák, (ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Azt mondja a ministerelnök ur beszédében, hogy midőn a véderő iránti intézkedéseket húzzuk ki hosszú időre, nem fog-e az által a bizalom elveszni, nem az iránt, hogy akarjuk-e a szövetséget, hanem hogy érdemesek vagyunk-e rá. Ez, t. ház, nem egyéb, mint az ellenzéknek insinuatiója a koronánál és kifelé a külföldön. E mesterséget űzik a kormánypárt hivatalos közegei ebben az országban és e mesterséget űzik kint a külföldön a kormány által subventionált lapok. (Egy hang balfelöl: Körösi Sándor írja azokat!) Azt mondja a ministerelnök ur, ugyanabban a beszédében, hogy „attól függ a szövetség, hogy ne csak legyünk, hanem tudják is, hogy erősek vagyunk ; erre pedig itt lent az országban a béke, a jó harmónia minden factor közt okvetlenül első feltétek" Igaza van a t. ministerelnök urnak, de ez országban a jóharmonia, egyetértértés az ország minden factora közt nem fog lenni, mig a ministerelnök ur azon a széken, a melynek tekintélyét annyira eljátszotta, ott ül. (Helyeslés bal- és szélső balfelöl.) Ha a t. ministerelnök ur nem ragaszkodnék oly görcsösen ministerel nöki állásához, gróf Apponyi Albert képviselőtársamnak a múlt hó 25-én tartott beszéde után, midőn jelezte, hogy milyen kormány s milyen nézetek mellett ő és pártja szívesen támogatják azon nézeteket — melyek az önök nézeteivel nem ellenkeznek — akkor a t. ministerelnök urnak nézetem szerint, ha a hazafiságnak csak egy mákszemnyije volna keblében, azon helyről el kellett volna távoznia s alkalmat kellett volna nyújtania a közjogi alapon álló pártnak, hogy egyesüljenek, hogy ez országban egészséges pártviszonyok fejlődjenek ki s hogy ez országban csak két párt legyen, azoké, a kik a közjogi alapon állanak s azoké, a kik nem állanak a közjogi alapon. Ministerelnök ur gróf Apponyi t. képviselőtársam beszédére azután a legnagyobb cinismussal válaszolt s azt mondta, hogy ő arra, midőn a cabinetkérdést felvétel te, nem gondolt, hogy ki lesz utána ministerelnök, mert a nemzet bizodalma senkit sem jelölt ki.
