Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-198
198. országos ülés máreuins 8-án, pénteken. 1889. 285 (Helyeslés balfelöl.) Hisz, t. ház, akkor, a mikor az egyharmadnál jóval kevesebben teszik le a tiszti vizsgát, épen azoknak, kik a paedagogia élén állnak, kötelességük volna vizsgálni, hogy mi oka annak, hogy a magyar ifjak közül 100-ból csak 27 volt képes a tiszti vizsgát letenni, 73 pedig nem. (Élénk helyeslés bdlfelöl.) Mondotta a t. államtitkár ur azt, hogy a tiszti vizsgánál a német nyelv tudásának követeléséből származik az agitatio. Ez ismét elferdítése a tényeknek, (ügy van ! balfelől.) Mondotta továbbá azt, hogy mi a német nyelv ellen agitálunk s most már ismét a német nyelv tanulását szeretnők az ifjak tetszésére vagy nem tetszésére bizni s azt mondja, hogy mi itt ez oldalon az utánunk jövő generatiótól egész komolyan megköveteljük, hogy csakugyan hazafiasán szegüljön ellen a német nyelv tanulásának. Kérdem, t. ház, szabad-e a vitának harmadik hetében, a mikor minden szónok, ki a ház ezen oldaláról felszólalt, hangsúlyozta, hogy nem találkozik közülünk senki, a ki azon törekvést, hogy valaki a német nyelvet elsajátítsa, megakadályozni akarná, hanem akárhányan a ház ezen oldaláról kiemelték, hogy igenis óhajtandó és szükséges, hogy ifjaink a német nyelvet elsajátítsák: kérdem, szabad-e a t. államtitkár urnak líjból és újból azon ráfogással élni, hogy mi agitálunk a német nyelv tanulása ellen s hogy mi azt akarjuk, hogy a német nyelvet a mi ifjaink ne tanulják meg. (Tetszés balfelől) Engedje meg a t. államtitkár ur, hogy egyet megjegyezzek és ez az, hogy vannak dolgok, a miket egyik-másik megtehet, de a miket ki oly állásban van, mint az államtitkár ur, nem tehet meg. (ügy van! balfelöl.) Következett azután a t. államtitkár ur beszédének nagyon fontos része, melyben az ellen védekezik, hogy a kormány germanisál és itt azután hosszú sorozatában az érveléseknek kimutatta azt, hogy ime mennyire magyarosodunk: én legalább soha ezt a tényt — mert ez tény — kétségbe nem vontam. Tehát mióta az újabb alkotmányosáéra fennáll, hazánk a magyarosodás terén jelentékeny, dicséretes és örvendetes haladást tett. Hiszen a ki ezt tagadni merné, az a tényekkel, a mindennapi tapasztalással jönne ellenkezésbe; a ki azt merné állítani, hogy Magyarország az újabb alkotmányos aera alatt nem tett jelentékeny haladást a magyarosodás terén, az kétségbe vonná az iskolának, a törvényhozásnak, a társadalomnak hatását, mely minderre közremunkált. E felett tehát nincs vita közöttünk; de hogy az a haladás, mely tényleg constatálható, elégséges-e, vagy nem, ez lehet vita tárgya. Tehát nem lehet azt mondani, gondolom, nem is mondta erről az oldalról senki sem, én legalább soha sem mondtam, hogy a magyarosodás terén nem történt jelentékeny haladás. De megint nem ez a kérdés. A t. államtitkár ur megint másról beszél, mint a hol a kérdésnek súlypontja van. Mert mi nem tagadjuk azt, hogy a magyarosodás terén nagy haladás van; hanem hogy félünk, hogy e javaslattal az a haladás is, a mi a magyarosodás terén eléretett, koczkáztatva van. (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azután mondott a t. államtitkár ur, hogy nyomatékot adjon felszólalásának, egy kifejezést, a melyet erről az oldalról csakugyan mi is helyeseltünk. Azt mondta ugyanis, hogy: „Ennek a nemzetnek elnémetesítésére ma csak egy eszelős ember vállalkozhatnék", (ügy van! ügy van! a jobb- és baloldalról.) En is azt mondom, t. ház: Ugy van! de legyen szabad erre annyit felelnem: fiat applicatio. (Derültség és' helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A t. államtitkár ur azután azt mondta: „Ha a t. ellenzéknek szélsőségekben tetszelgő elemei azzal a féktelen agitatióval, melyet folytattak — Ugy van ! a jobboldalon— azzal aterorismussal, melylyel itt mindennemű ellenvéleményt elfojtani igyekeznek és azzal a tacticával, mely minden parlamenti vereség után az utczára apellál. — Ugy van! Zajoshelyeslés jobbfelől. Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon — Ha ezekkel — mondom — sokat ártottak is a valódi parlamentarismus és valódi alkotmányosságérdekeinek: — Egy hangbaloldalon : És a megvett mandátumnak! — két szolgálatot, melyet tettek, lehetetlen önöktől elvitatni. — Halljuk! Halljuk! —- Az egyik az, hogy a durva kalapácsütésekkel, melyekkel azt a kormányt és többséget összetörni igyekeztek : megszilárdították annak összetartozását. — Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső balfelől — megszilárdították annakellenállási erejét. A második az, hogy önök ez alkalommal megmutatták magukat a nemzet előtt igazimivoltukban—Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon — most már mindenki lát-hatja, hogy milyen ..." stb. Legyen szabad erre, t. ház, kettőt megjegyeznem. Engedje meg nekem az államtitkár ur, hogy én kétkedjem abban, hogy a párt összetartozásáról, tömörüléséről ő neki beszélni, megfeleljen a szerénység követelményeinek, a ki, mint államtitkár, annak a kormánynak, melyet az a párt támogatni hivatva van, kétségkívül egyik tagja. (Helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Hivatalnoka!) Ha, t. ház, felállottak volna — a mint ezt más alkalommal tették — Hegedüs Sándor képviselő ur vagy mások és tenni fogják ezentúl is, a túloldalon a ház tagjai közül — ha felállottak volna azok, a kik szorosan vett szolgálati viszonyban a kormányDyal nem állanak, ezt érteném, helyeselném és semmi szavam nincs ellene.(ügy van! ügy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Itt sem mondom ;
