Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-198

286 198. országos ülés márezins S-án, pénteken. 1889. hogy az államtitkár urnak ehhez nincs joga, joga van, mert minden képviselő szólhat s azzal nem mondott olyat, a mi a házszabályokba ütközik, de apellálok jobb érzékére, finomabb érzékére, szabad-e ilyet mondani annak, a kinek a párt támogatására szüksége van és nem illőbb dolog-e ezt átengedni a párt tagjainak, (ügy van! ügy van! a bal- és szélső bah

1 dalon.) Thaly Kálmán: Megmondta Göthe, hogy „Nur die Lumpen sind bescheiden". (Derültség balfelöl) Glllner Gyula: A másik, a mit a t. államtitkár ur mondott, az, hogy az a haszna mégis megvan annak a vitának, hogy mi — már tudniillik mi ezen az oldalon ülők — a magunk mivoltában mutattuk be magunkat a nemzet előtt. Hát, t. ház, erre nekünk szükségünk nem volt. Minket ismert az ország, ismert a közvélemény eddig is. Keni mi vagyunk ezen oldalon azok, a kik mást beszélnek itt és mást beszélnek a folyosón, (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) nem mi vagyunk, a kik máskép szavazunk itt és máskép beszélünk a képviselő-választásoknál, (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) nem mi vagyunk azok, a kik elégedetlenül súgunk-búgunk s midőn szavazásra kerül a dolog, akkor megszavazunk mindent —- minket ismer az ország. (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) De igenis megtettük a nemzetnek és az országnak azt a szolgálatot, hogy a túloldalt ismeri már most az egész ország, (ügy van! ügy van! a balés szélső baloldalon.) Most már tudja az ország és a közvélemény, hogy milyen értéket tulajdonítson azon szavaknak és ígéreteknek, melyek alapján önök mandátumaikat elnyerték, (ügy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalán.) Végezetül, mielőtt bucsut vennék a t. államtitkár úrtól, legyen szabad nekem t. ház, abból kifolyólag, hogy mi bemutattuk magunkat a közvéleménynek, neki azt válaszolnom: bemutatta magát a t. államtitkár ur is. Az államtitkár ur is megmutatta, hogy milyen a magyar parlamenti eultur-stylus. Mert dühöngő, féktelen agitátióról, terrorismusról, eszeveszettségről, eszel ősségről, tombolásról, durvaságról, durva kalapácsról beszélt ; ezek a legújabban hivatalosan constatált parlamenti culturnyelv kifejezései, (ügy van! ügy van! Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Végül megmutatta az államtitkár ur, hogy miként esik az emberi tulajdonságok egyik legszebbike, az emberi természet egyik legvonzóbb vonása a szerénység, sokszor áldozatául az önértékét túlbecsülő önhittségnek, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es most, t. ház, bocsánatot kérek, hogy ennyi ideig voltam bátor, a t. ház türelmét felszólalásommal igénybe venni; de ismétlem, erre egyedül az kötelezett, hogy azon szónok, a kivel foglalkozni szerencsém volt, nemcsak a ház egyik kiváló tagja, hanem politikai életünkben, főkép culturalis kérdésekben nagy és kiváló állást foglal el, ugy, hogy az ő szavaira illik és kötelesség is volt reflectálni. (ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Én, t. ház, igazában nem szólaltam volna fel e kérdésnél. Sajnálatomra vallom be, hogy a katonai kérdések terén vajmi kevés jártassággal birok és ha felszólaltam, az ugyanazon okból származik, a melyből a tegmapi utolsó szónok felszólalt- abból tudniillik, hogy én e kérdést csakugyan szoros összefüggésben látom a culturával, sőt tovább megyek, egyenes vonatkozásban látom ezt a magyar állameszme uralmával az országban. (Élénk helyeslés balfelöl) Azonban engedje meg a t. ház, hogy a katonai kérdésekre mégis igen röviden annyit jegyezzek meg, hogy, tigy mondjam, e téren egészen laieus eszemmel valójában nem értem a t. kormánynak, vagy jobban mondva a hadügyi kormánynak okoskodását és felfogását e kérdésben. Ha önöknek, a t. kormánynak, a többségnek és a hadügyi kormánynak valóban az a komoly czéljuk, hogy a fenforgó bajokon segítsenek, nem látják-e, hogy e bajoknak az oka oly közel fekszik, hogy azt kezeikkel elérhetik? Rám az önök okoskodása és érvelése azt a benyomást teszi, azt a hatást gyakorolja, mintha látnék egy éhes embert, kinek száját erősen bekötözik, azután eléje tartják az ételt, azzal a jóakaró felhívássá], hogy egyék belőle. Évek óta halljuk a panaszokat és buzdítják a fiatalságot. Évek óta állítják azt, hogy sajnos, hogy a magyar fiatalság nem veszi ki részét a hadi szolgálatban s hogy nem foglalja abban el helyét s hogy nem tölti be hivatását. Hallottuk e felszólítást katonai műnyelven kifejezve a honvédelmi minister úrtól, midőn az általános vitánál igy kiáltott fel: (Halljuk! Halljuk!) „Szolgáljon a magyar!" Még most is az a főargumentumok, hogy hiszen az egyéves önkéntesi intézmény szigorításának indoka csak az,hogy a tényleg létező tiszti hiányon akarnak segíteni. T. ház! Mindaddig, a mig önök el nem határozzák magukat arra, hogy e bajoknak valódi okát elhárítsák, ezeken a bajokon segítve nem lesz. Vegyék le az éhes ember szájáról a köteléket és enni fog. Tegyék lehetővé a magyar ifjúságnak azt, hogy vizsgázzék azon a nyelven, a melyet bir (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) s igyekezzenek odahatni, hogy a hadseregben az összbirodalomért lelkesülő szellemet váltsa fel egy az ország érdekeiért hevülni tudó szellem, a mely elválaszthatatlan a trón iránti hűségtől: sakkor meg fogják Önök látni, hogy a magyar fiatalság sietni fog a tiszti kardbojt elnyeréseért. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) De mindaddig, mig azt nem teszik, a mig attól a magyar ifjútól azt kivan-