Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-197
197. országos ülés márczius 7-én, csütörtökön. 1889. 263 Gróf Károlyi Gábor: Most mond le a fia javára, mint Milán király! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nagy István jegyző: Fenyvessy Ferencz! (Zaj.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Fenyvessy Ferencz képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Fenyvessy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A kisebbség különvéleményét teszem magamévá, arra szavazok, annak érdekében emelek szót. (Halljuk!) Teszem ezt, t. képviselőház, a népképviselői kötelességérzet teljes tudatában ; teszem ezt azzal az érzéssel, mely a legtisztább, legönzetlenebb s épen azért a leghazafiasabb forrásból származik: a trón és a haza iránti törhetlen hűség, törhetlen ragaszkodás és szeretetnek igaz forrásából. Előttem, mélyen t. képviselőház, e törvényjavaslat tárgyalásánál az a princípium lebeg, mely kell hogy mindnyájunknak elhatározására döntő befolyással legyen, az a princípium, hogy igenis megadni koronás királyomnak, Magyarország felkent apostoli királyának mindent, a mi a királyé, de nem engedni egy kormány kedvéért sem egy hajszálnyit sem abból, a mi a nemzeté. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Hazánkat, mélyen t. képviselőház — és benne mindazt, a mivel szivünk és lelkünk egybeforrt; benne mindazt, a mire traditióink, a mire ezredéves multunk, a mire nemzeti missióink utalnak, benne mindazt, a mi vagyonunkat, véreinket; nemzetiségünket, alkotmányunkat képezi; mindazt, mélyen t. képviselőház, ma első és legfőbb sorban a nép egyetemére alapított hadseregnek hivatása és kötelessége megvédeni. Ne méltóztassanak hát bennünket oly botornak gondolni, hogy mi nem akarnánk gondoskodni a hadsereg harczképességének teljes kifejlesztéséről, hogy nem akarnánk gondoskodni a hadsereg anyagi és morális erejének nagyobb fokozásáról; hogy nem akarnánk gondoskodni a hadsereg lételének és jövőjének teljes biztosításáról. Hiszen, mélyen t. képviselőház, a hadsereg nemcsak a királyé, hanem a nemzeté is; (Ugy van! a bal- éi szélső baloldalon) hiszen midőn a királyi családnak minden egy tagja katona, de ma már a nemzeté is az. (Ugy van! abal-és szélső baloldalon.) Gondoskodni tehát a hadseregről egyetlen egygyel sincs több oka és érdeke a fejedelemnek, mint a nemzetnek, (ügy van! a bal- és szélső bálon.) Sőt ha szorosan vesszük, a fejedelem egy szerencsétlen háború után, ha trónját elveszti — s itt nem szólok a mi fejedelmünkről, ki jó és balsorsKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IX. KÖTET ban velünk él és velünk hal — egy fejedelem elvégre, ha elveszti trónját, Európától kaphat íxj trónt, új koronát; de ha a nemzet elveszti a hazát, elveszti azt a földet, melyhez igazán minden szent emlék és ezer év csatolt: akkor nekünk még a» Isten sem adhat már egy új hazát. (Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Ne tessék hát minket oly botornak gondolni, hogy nem érezzük át nemcsak a haza védelmének kötelességét, hanem hogy ne éreznők és ne ismernők a monarchiának is védelmi kötelezettségét. Hiszen a pragmatica sanctio után, mely a védelem közösséget megállapítja, egész sora törvényeinknek erre utal. De tényleg is érvényesült ez. Hiszen megtörtént például, mikor 1792-ben az ellenség megtámadta az akkor Austriához tartozó Belgiumot, Magyarország rögtön felajánlotta Austria védelmére az újonezokat. Megtörtént — tudjuk—hogy a hosszas franczia hadjáratban, az olasz hadjárat alatt a magyar katonák együtt harczoltakaz osztrák katonákkal. Tudjuk és el lett ismerve az 1848-iki törvényhozás felfogásában. Hiszen gróf Batthyányi Lajos, az akkori kormány elnöke, az összkormány nevében azon enuntiatiót tette, hogy ők a pragmatica sanctiót ugy értelmezik, miszerint azon esetben, ha az osztrák birodalom külellenség által megtámadtatnék, Magyarország segedelemadásra köteles. Maga Kossuth Lajos 1848-ban az országgyűlés 15-ik ülésében szintén a kormány nevében kijelentette, hogy a pragmatica sanctióból Magyarországra háramló azon kötelességet, hogy ő Felségét a külellenség támadásai ellen megvédeni tartozik, kétségbe vonni nem lehet. Nos, t. képviselőház, ha ezek a felfogások ebben a parlamentben is elégszer és eléggé nyilvánultak, legyen szabad kérdeznem, honnét veszi azt a báTörságot — mert báTörság kell hozzá — a t. honvédelttii minister ur, a ki nyíltan és a ministerelnök ur, aki burkoltan, és a politika büszke pávája, Asbóth képviselő ur . . . (Derültség a balés szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak senkinek ily neveket osztogatni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hiszen szép madár az! A honvédelmi minister ur is mondta ezt Ugronnak! Nagy zaj) mert azt kamatostul adhatják vissza és hova vezetne ez aztán? (Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Fenyvessy Ferencz: És honnét veszi azt a báTörságot Varasdy Károly előttem szólott t. képviselő ur, a kik az ellenzékre azt fogják, hogy az kész volna és kész is a hadsereg harczképességének fejlesztését megakadályozni és a hadseregnek nem akar semmit sem adni? Asbóth és Varasdy képviselő urakkal foglalkozni nem akarok. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) 34
