Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-197

266 1S7. országos ülés uiárczius 7-én, csütörtököm 1889. Asbóth képviselő úrral azért nem, mert ugy vettem ki beszédéből, hogy neki egyetlen öröme az, ha vele Csatár képviselő ur polemisal (Derültség balfelől) és minthogy ezen polémiát már el is érte a múltkor és miután Csatár képviselő urnak azt hiszem, van még joga szólni, én szerényen visszavonulok a harczból és átadom őt Csatár képviselő urnak. (Élénk derültség.) Egyet azonban mindkét harczoló féltől a haza és a ház érdekében kérek, hogy ne igen bántsák egymást, nehogy ugy járjanak, mint hajdan Ombys és Tentyra lakosai, kik addig pusztították egymást, hogy ma már még a búvár sem talál a nyomukra. Varasdy képviselő irr beszédére pedig nem reflectálok, hanem ajánlom neki — a képviselőház könyvtárában megtalálhatja — Cormenin „A szónokok könyve" czímű munkáját, abban fog találni egy igen érdekes citátumot isLaroche Jaquelintől, a ki azt mondta, midőn a harczba ment: „Azért vagyok huszár" — a képviselő ur hozzátehetné : renegát huszár — „hogy meg legyen azon örömem, hogy megverjenek." Ezen örömet a t. képviselő ur el fogja érni, bár most is elérte, mert magamagát a lehető legjobban megverte. (Derültség balfelől.) Honnan meríti a báTörságot a t. honvédelmi minister és a ministerelnök ur, a mérsékelt ellenzékről azt mondani, hogy mi a hadsereg közösségét megtámadjuk, hogy nem akarunk a hadseregre megszavazni semmit ? Meggondolta-e a t. ministerelnök ur, hogy midőn a külföldi sajtó alig vesz tudomást az ellenzéki enuntiatiókról, addig az övét kürtölik mindenütt; meggondolta-e, hogy fog-e az a külföld előtt nagy bizalmat kelteni a haza iránt, ha a t. ministerelnök ur azt állítja, hogy van itt egy tekintélyes ellenzéki párt, mely most nem akar a hadseregnek megszavazni semmit. (Ugy van! a baloldalon.) Erre a ráfogásra hatalmasan megfelelt a minap Apponyi Albert t. képviselő ur, még pedig ugy, hogy valamennyi a ministeri zsölyeszékeken ülő, álló, vagy bolygó csillag egyszerre elsötétült. Nekem nincs jogom s gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam nem is szorult rá, hogy őt megvédjem, hanem a t. ministerelnök ur ezt az egész ellenzékre fogta, annak pedig én is tagja vagyok s mint ilyen kijelentem, hogy a t. ministerelnök urnak ez a vádja, szemben azokkal, a melyet beszédem elején mondani bátor voltam, nem egyéb, mint a legkönnyelmfíbb denuntiatio felfelé s a legvakmerőbb ráfogás lefelé. (Élénk helyeslés. Ugy van! a baloldalon.) Ezt a thémát tovább nem akarom feszegetni de ha még volnának a túloldalról ilyen denuntians szerepre vágyakodók, jegyezzék meg a t. denunsiáns-jelölt urak, hogy a korona nagyonjói tudja, hogy az ellenzék ép oly hü hozzá, mint bárki ez országban ; jegyezzék meg a túloldalon at. denuntiáns-jelölt urak, hogy a fejedelem jól ismeri Nagy Frigyes királynak következő jeles mondását, a mit ajánlok a t. urak ügy elmébe. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Nagy Frigyes király ezt irta: „A világ oly játékhoz hasonló, a hol becsületes és csalárd játékosok vannak; ha egy fejdelemnek a játékban részt kell vennie s nem akar megcsalatva lenni, ugy szükséges a csalás különböző nemeit ismernie, nem azért, hogy másokat megcsaljon, hanem azért, hogy ő mások által meg ne csalattassék." (Élénk helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy megpróbáltam leszámolni a dennntians-jelölt urakkal. Van azonban nekem még egy kérdésem, a melyet tisztába kell hozni azért; mert arra a t. honvédelmi minister ur egyenesen ráutalt s felhatalmazott arra, hogy én azt szóba hozzam. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) A kérdés — megengedem — unalmas : de én arról nem tehetek. Ha at. kormány kegyeskedett volna őszintén és nyíltan válaszolni, úgy ma már ez a kérdés napirenden nem volna. A kérdés röviden a következő: Az iránt, hogyan van az, hogy a hadsereg intéző körei — nem a hadsereg, ezt nem támadja meg senki, mert a hadsereg azt teszi, a mit feljebbvalói akarnak; (Ugy van! (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) hogyan van, mondom, hogy a hadsereg intéző körei, szemben a törvény hivatalos rendeletével, minden hivatalos okmányban, katonai schematismusokban, katonai hivatalos lapban a közös, a magyar birodalom és osztrák birodalom közös hadseregét nem császári és királyi hadseregnek, hanem csak császári királyinak nevezik ? Erre nézve a ház t. elnöke a ház általános helyeslése séljenzése mellett a következőket jelentette ki: „Én úgy tudom, t. ház, hogy az, a mit én mondottam, az a magyar törvény, az a magyar közjog szerint úgy is van s azért királyom és hazám előtt felelek. — Ugy van! Ugy van! Éljen az elnök!" — (Élénk felkiáltások a bal- és szélső bal-, oldalon : Éljen az elnök !) A t. szakminister ur erre azt mondotta: „A mi a czímet illeti, a diplomatiában a császári és királyi van elfogadva, de a katonaságnál ez eddig nincs igy . . . (Felkiáltások balfelől: Miért?) Gróf Károlyi Gábor: Vigyázzon, Fenyvessy, Fabiny valami okosat súgott. (Derültség a szélső baloldalon.) Fenyvessy Ferencz: {olvassa) ... Engedelmet kérek a t. képviselő úrtól — folytatá a minister ur — de azt hiszem, bölcsen át fogja látni, hogy ez nem oly kérdés, a mely tisztán engem illet, hanem oly kérdés, mely az összkormányt illeti s a mely iránt határozni én a magam részéről nem lehetek hivatva. Azért kérem a t. képviselő urat, hogy kérdését ne én hozzám, hanem az összministeriumhoz