Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-196
196 országos itles mArezius <!-án, szerdán. 1SS9 95 f a hol a felségi jogról van szó, azt mondja: . admittent vagy supplicant." —Én ezt mondtam. Azért idéztem tehát a t. igazságügyminister úrral szemben más törvényt, hogy adózási kérdésben alkotott törvénynél szintén ugyanazon törvény szöveg-formula használtatott. Még Horváth Gyula t. képviselőtársammal szemben kijelentem, hogy legtávolabbról sem volt szándékomban őt következetlenséggel vádolni. (Egy hang jobbfelől: Visszaszívja! Derültség a jobboldalon.) Engedelmet kérek, én nem szoktam viszszaszívni semmit. Constatáltam, midőn a t. képviselő ur azt monda, hogy a tiszti vizsga általában magyar nyelven legyen letehető, hogy akkor ez nem felel meg a határozati javaslat azon kifejezésének: „a vizsga folyamán", mely lehet tiz szó is, de lehet az egész vizsga. Én tehát esak ezen két rendbeli intézkedés ugyanazonosságát nem láttam be és erre vonatkozólag tettem azon megjegyzést, hogy ebben következetességet nem találok. Különben távol volt tőlem minden szándék, hogy azzal vádoljam, hogy őt nem meggyőződése vezeti, midőn azt látja, hogy ezen határozati javaslat azonos az ő javaslatával. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Meg fogja engedni a t. ház, hogy az igazság érdekében röviden felszólaljak. Horánszky Nándor t. kép viselő ur rám utalva, hivatkozni méltóztatott a delegatio azon tárgyalásaira, a melyek egy katonai tanintézetnek a magyar korona országainak területén való felállítása fölött folytak és a maga részéről megállapíthatónak vélte azt, hogy azon időben, midőn nekem szerencsém volt a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság hadügyi albizottságának előadója lenni, a határozat, mely a katonai akadémiára vonatkozott, akként értelmeztetett, hogy az akadémiában az oktatási nyelv a magyar legyen. A t. képviselő ur egyúttal méltóztatott a ministerelnök ur felfogását, a ki ez állítást már előzőleg rectificálta volt, tévesnek, vagy, ha jól értettem, könnyelműnek nevezni. Én tehát kötelességemnek tartom, hogy a t. képviselő urnak ezen állításával szemben a tényekre és — ismétlem — az igazságra hivatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Á miről itt szó van, az évekkel ezelőtt történt; én utoljára 1882-ben voltam a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság hadügyi albizottságának előadója. Hogy azóti mi történt, azt — ugy hiszem — nem szükség nekem magyaráznom. Azonkívül azt is fel kell említenem, hogy én a felfogás correetségét illetőleg nem érzem magamat hivatva a delegatio határozatainak értelmezésére. Arra azonban igenis érzem magamat hivatva, hogy mint az akkori bizottság előI adója s mint a határozat szövegezője, azon intentiót megmagyarázzam, a mely engem akkor azon határozat fogalmazásánál vezetett, (Halljuk! Halljuk!) s azt hiszem, elegendő, ha a határozatot magát felolvasom, amely 1881-ben és az előző években, csekély eltéréssel, de mindig ugyanazon értelemben egyszer erősebb, máskor gyengébb szövegezéssel fogadtatott el. Gr. Károlyi Gábor: Tehát már akkor is germanisáltak ! Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: A. delegatio a következő határozatot hozta a katonai akadémiára nézve (olvassa): „Felhivatik a közös hadügyminister, hogy egy, a bécs-ujhelyi akadémiához hasonló felsőbb katonai tanintézetnek a magyar korona országainak területén leendő felállítása, illetőleg ily intézet felállítási helye, belső berendezése és költségei felől a legközelebbi költségvetés alkalmával kimerítő előterjesztést tegyen. Minthogy pedig ezen határozat, elfogadása esetére, költségvetési tételt érint • minthogy továbbá ezen albizottságnak véleménye szerint a tárgy fontossága megköveteli, hogy e tekintetben a közös hadügyminister mind a két országos bizottság által elfogadott határozatot vegyen ; az albizottság egyszersmind arra kéri a t. országos bizottságot, miszerint ezen határozatot az ő Felsége többi királyságai és országai részéről kiküldött országos bizottsággá] alkotmányos tárgyalás ós szives hozzájárulás végett közölni méltóztassék. " Határozottan állítom, hogy a tannyelvre nézve a bécs-ujhelyi intézetéhez hasonló tannyelv volt szóban és nem az, hogy ezen magasabb katonai tanintézetben magyar legyen a tannyelv. (Derültség bal- és szélső balfelöl.) Thaly Kálmán: Hát a másik határozat? Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: Bizonyára, t. ház, (Bálijuk! Halljuk !) ha az ember képes volna csak szivére és szenvedélyére hallgatni . . . Thaly Kálmán: Es magyarságára, (Zaj.) Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: . . . tehát igenis magyarságára, (Zajos ellenmondás bal- és szélső baloldalon. Több hann balfelöl: A nyelv nem a szenvedélynek tárgya! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) akkor egyáltalában véve nem kellene ezen kérdés fölött vitatkozni, mert én ugy ismerem a t. házat, hogy annak minden egyes tagja ezen kérdésre nézve egy véleményben van. (Ugy van! jobbfelől.) Ámde itt az észről és politikai felfogásról van szó. (Ugy van! jobbfelöl.) Beőthy Ákos: A mi német! (Ugy van! balfelöl. Mozgás a jobboldalon.). Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: Itt az észről és politikai fel 32*
