Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-196

552 19fi. országos ülés márczins 6-áit, szerdán. 1889. fogásról van szó; (ügy van! jobbfelöl) és én azt hiszem, hogy nem szükséges mindig felkorbácsolni a szenvedélyeket azért, hogy lelkesedést gerjesz­szen, hanem szabad az értelemre is hivatkozni, a mely nem egyesek kizárólagos, hanem mindnyá­junk közös tulajdona, (ügy van! a jobboldalon.) Miért mondjak én valótlant, t. ház? Hisz az igazság az, hogy a politikai helyzet magaslatán a delegatio az akadémia tannyelvének kérdését nem érintette s azt megváltoztatni nem akarta. De meg fogom mondani azt is, t. ház, hogy miért kívánta­tott, hogy Magyarország területén helyeztessék el egy katonai akadémia. (Halljuk! Haljuk!) Azért, mert a magyar ifjaknak az által, hogy az ország területén olyan tanintézet állana fenn, az abba való belépést az országos bizottság megkönnyíteni óhaj­totta, (ügy van! jobbfelöl.) Erre irányul az egész indokolás, erre irányul a jelentés éles volta, a melylyel az országos bizottság akkor élt. (Helyeslés jobbfelöl.) De van ennek a határozatnak kiegészítője is, t. ház, mert ugyanakkor és évenkint igen komoly vizsgálat tárgyává tette a delegatio azon intézke­déseket, melyeket a hadügyminister a magyar nyelv tanítása körül tett. Évenkint bekövetelte azt, hogy a magasabb katonai tanintézetekben a magyar nyelv kellően tanittassék és hogy ehhez képest a felvétel a magyar ifjak részére meg­könnyittessék. A kezemnél levő 1881-iki jelentés tanúsága szerint az akadémia kérdésével kapcsolatban constatálta volt a közös ügyek tárgyalására kikül­dött országos bizottság hadügyi albizottsága, hogy az 1880—81-iki tanévben 1873 növendék közül 748 növendék, tehát az összes növendékeknek mintegy 40°/°-a a magyar nyelv oktatásában része­sült. A hadügyi albizottság a hadügyministernek ezen jelentését megnyugtató tudomásul vette, de újabban figyelmeztette és e tekintetben erélyes határozatot hozott, a megkezdett eljárás folytatá­sára. Azóta is ez ügyben erélyes intézkedés történt daczára annak, hogy törvényes intézkedések nem léteztek. En csakis erre akartam szorítkozni és azt akartam eonstatálni, hogy a mikor a t. minister­elnök ur azt mondotta, hogy arról volt szó, hogy a magyar korona területén egy magasabb katonai tanintézet állittassék fel, tökéletesen igazat mon­dott és a kérdéssel legkevésbbé sem játszott. (Helyeslés, jobbfelöl.) Horánszky Nándor: Nekem t. ház, köte­lességem igazolni, hogy a mit mondottam, teljesen megfelelt a valóságnak és hogy a történtekkel szemben méltán állíthattam, hogy a ministerelnök ur és azok, a kik ezen határozati javaslat megalko­tásába befolytak, nem jártak el őszintén, ha azt utólag igy értelmezik. Maga az előttem szólt t. minister ur akkor, midőn mint előadó az 1881-iki határozatot, a mely el is fogadtatott, indokolta, hivatkozott a nvelv kérdésére a hadseregben. (Halljuk! Halljuk!) Két határozati javaslat hozatott akkor és az indokolás ennek kíséretében történt. Ez először. Ugyanazon delegatióban, mint minden más dele­gatióban a katonai akadémia érdekében felszólalt igen t. képviselő urak ismételten hangsúlyozták, hogy itt nem pusztán az akadémiáról, hanem a hadseregben érvényesítendő magyar érdekről, tehát politikai kérdésről is van szó. Ha ezekkel szemben a kormány részéről felszólalás nem tör­tént — pedig ily fontos kérdést szó nélkül Nagyni egyáltalában nem lehet és el lehet várni, hogy erre nézve az illetőket homályban ne tartsák — joggal következtethettem azt — a mit. ha az akkori dele­gationalis tárgyalásokat elolvasom, ma is tartok: hogy ott más, mint magyar tannyelvű akadémia felállításáról szó nem lehetett, (ügy van! a bal- és S0élső baloldalon.) Ha az igen t. minister ur ezzel szemben az észre és a politikai higgadtságra hivat­kozik, óhajtanom kell, hogy abból legyen kevesebb, mert akkor talán őszintébb határozatokat kapunk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Baross Gábor közmunka- és közlekedés­ügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Van a poli­tikai higgadtságból annyi, a mennyit a hazafiság és közügy követel. Sem több, sem kevesebb. A mi pedig azt illeti, hogy őszintének kell lennünk, erre csak azt felelhetem, t. ház, hogy a delegatiók tárgyalásai nyilvánosak voltak, mindenki nyilat­kozhatott a kérdésben és az az indokolás, mely itt van előttem, világos, (ügy van! jobbfelöl.) Vannak más katonai intézetek is Magyar­ország területén, a melyekben a tannyelv német, bár azokban a magyar nyelv taníttatik. (Felkiál­tások a bal- és szélsőbalon: Elég szégyen!) Én csak a teljes igazság constatálására szorítkozom, midőn azt mondom, hogy világos a, határozat, midőn azt mondja, hogy „felhivatik a közös hadügyminister, hogy egy, a bécs-ujhelyi akadémiához hasonló felsőbb katonai tanintézetnek a magyar korona országainak területén leendő felállítása iránt stb. kimerítő előterjesztést tegyen". Itt tehát egyenesen hasonló akadémiának létesítéséről volt szó midőn az oktatási nyelv tekintetében külön határozat nem hozatott. (Helyes­lés jobbfelöl.) Nagy István jegyző : Orbán Balázs! Orbán Balázs: T. ház! (Felkiáltások: Ma! Holnap! Zaj! Elnök csenget.) Mivel hosszasabban kívánok szólani és a ma rendelkezésre álló idő alig lesz elég arra, hogy beszédemet befejezhes­sem, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Elnök: T. ház! En nekem nincs jogom a t. képviselő urnak ezt megengedni, mert még csak fél kettő múlt.

Next

/
Thumbnails
Contents