Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-196

Í9S. országos ülés m irczius 6-áii, szertlán. 188Í). 243 szavait első sorban oda adressálja, a hova azok valók (Élénk helyeslés halfelöl) és másodsorban a t. képviselő ur maga is verné mellét, mint a ki a politikának egyik íití támasza volt. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balfelöl,) Magára a kérdésre térve, a t. képviselő ur rossz néven veszi nekünk azt is, hogy midőu már a 14. §. kijavíttatott, a helyett, hogy mi azt nyugalommal fogadnók, ezen módosított szakasznak megszületése felett nézeteinket a házban elmondjuk. T. képviselő ur, ha mi azt látjuk, hogy a t. ministerelnök ur azt a régi tacticát veszi elő nagy kérdésekben, hogy tudniillik először követel és ha ez ezélhoz nem vezet, akkor fenyeget lemondással, gyenge kártyákkal való nem játszással és ha azután ez sem használ, akkor könyörög, hogy ne menjen szét a párt, bár azt hiszem, mindenki, a ki őserejű rövidlátásban nem szenved, érti ennek korderejét és a mikor mindezek nem használnak, akkor capitulál: ezek t. képviselő ur, oly komoly dolgok, a melyeket ép a parlamentarismusra való tekintettel, szó nélkül Nagyni nem lehet.

r (Élénk helyeslés balfelöl.) És hogyan capitulál ? Hivatalból felfogásgyengeségbe esik; (Derültség balfelöl) 15 álló na pon keresztül oly dolgokat beszél, a melyeket csak az o éles szemeivel és nagy képességeive], a melyeket egy ország kormányzására, nemcsak elegendőknek, de alkalmasaknak is tart, de sőt emiatt kizár jóformán mindenkit, abból, hogy-nézetére befolyást gyakoroljon, hogy, mondom, csak ő ne vegye észre azt a különbséget, a melyet tőle igazi szívbeli barátja,Hegedüs Sándor sem fogadott el: akkor méltóztassék megengedni, ha mi ezek felett indignálódunk itt a parlamentben, mint komoly dolgok felett s akkor mi nem felesleges munkát végezünk, (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi elfogadtuk a módosított 14. §-t, de kötelességünk volt megróni azt az eljárást, mely a parlament méltóságával, komolyságával és- annak a széknek méltóságával, amelyben ül, a melyet azért becsülünk nagyra, mert arra őt érdeme tienuek tartjuk, meg nem egyez, (Tetszés a bal és szélső baloldalon) az csak nem engedhető meg, hogy ezeket szó nélkül Nagyjuk. (Helyeslés és tetszés a balés szélső balon.) A 14. §-t eltemettük és annyit constatálhatunk, hogy ebben a harczban semmi egyéb baj nem történt, mint egy sebesülés a t. ministerelnök ur politikai reputatióján. (Helyeslés, ügy van! a balés szélső baloldalon.) Most itt vagyunk a 25 §-nál, mely, azt gondolom, csakugyan lényeges nemzeti, szerintem alkotmányos és azután társadalmi kérdést is érint. És itt sietek megjegyezni, hogy a helyzet a 25. §-sal szemben aggodalmasabbá vált és súlyosodott azon határozati javaslat által, melyet Grajári Ödön t. képviselőtársam benyújtott, különösen azon indokolások által, a melyeket ugy Grajári Ödön, mint gróf Tisza Lajos t. képviselő uraktól, továbbá a t. igazságügyrainister úrtól és a t. honvédelmi minister úrtól hallottunk (ügy van ! abal- és szélső baloldalon.) Az indokolás, t. ház, melynek kíséretében ezen határozati javaslat benyujtatott, akként hangzik: hogy miután a nyelvkérdés a magyar hadseregben — a melynél majd mindjárt különböztessünk meg valamit — a felségjogok közé tartozik, annálfogva a törvényhozásnak mindaddig, míg a kiegyezési törvény a maga erejében és épségében fennáll, ez irányban intézkednie nem lehet. Ezt jelentette ki gróf Tisza Lajos t. képviselő ur, ezt jelentette ki tegnap burkoltan — gondolom azért hozzájárul — a t. ig.izságügyminister ur és a t. honvédelmi minister ur is. Ezzel szemben viszont Győrmegyének egyik képviselője a leghatározottabban kijelenti — a mint leszek bátor beszédjének ezt a iészét felolvasni — hogy „ugy hiszem, senkinek eszébe sem jut, hogy az államnyelv közelebbi meghatározása egész általánosságban véve a koronás királynak fentartott felségjog volna." No hát, hogy valakinek enzéhe jutott, erre nézve bátor vagyok a t. igazságügyminister úrra hivatkozni. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon) De ezt csak mellesleg kívánom megjegyezni. Mielőtt, azonban erre a kérdésre és ennél a kérdésnél tüzetesen a t. igazságügyminister ur tegnapi nyilatkozataira áttérnék, tisztáznunk kell e^y másik kérdést, a magyar tiszti akadémia kérdését, azért, mert ez okoskodásomnak egyik sarkkövét képezi. (Halljuk! Halljuk !) Czirer Ákos t képviselőtársam a múlt napokban a törvényjavaslat egyik szakaszához módosítványt nyújtott be, a melyben azt kívánta, hogy a magyar nyelvű tiszti akadémia felállítása érdekében az intézkedések tétessenek meg. A t. honvédelmi minister ur erre azt mondta, hogy a nyelv tekintetében nem fogadhatja el ezt a módosítványt azért, mert az első lépés volna a hadsereg kettéválasztására és az önálló magyar hadsereg felállítására. Én ugyanakkor rövid felszólalásomban oda nyilatkoztam, hogy már a delegatiók is hoztak a múlt években határozatot, melynek szelleme és értelme világosan oda tendál, hogy Magyarorszákatonai tisztképző akadémia állittassék fel. Ezzel szemlen a t. ministerelnök ur felállott és azt mondta, hogy nem ez az értelme a határozatnak, hanem csak az, hogy magyar területen állittassék fel, a miből azután, ugy látszik, az következik, hogy ő egy magyar katonai tisztképző intézet felállítását lehetőnek szintén nem tartja. Figyelmeztetem a t. ministerelnök urat azokra a beszédekre, melyek a delegatíóban e tárgyban tartattak; figyelmeztetem a, jelenlegi közlekedési minister urnak, mint akkori előadónak 31*