Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-196

ggg 19í országos ülés mArcíins ft-án, szerdán. 1889. elfojtani; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) helyet akarunk biztosítani mindenkinek képességéhez képest mindenütt a hadseregben. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Hiszen a t. honvédelmi rainister uraz igénybevett áldozatkészség érdekében nem egyszer hivatkozott arra a veszélyre, a mely bennünket fenyeget. Ha e veszély bekövetkezik, érzi e nemzet, hogy egy vesztett hadjárat esetén nemcsak az ország integritása, hanem talán léte is koezkára van téve. Ettőli félelmében, de meg azon loyalitásból, melylyel a magyar koronás királya iránt mindig viseltetett, annak minden bújában és bajában osztozott, osztozni akar annak örömében is, a veszély pillanatában katonai tulajdonainak és lelkesedésének egész teljében vitézül akar a harcztéren megjelenni. S akarja azt, hogy egy újabb hadjárat esetében vert seregek helyett diadalmasan haza vonuló hadsereg felett tarthasson ő Felsége szemlét. T. ház! Ezen vita alatt a t. túloldalról több izben felhozatott az izgatás vádja. No, t. ház, mikor e nemzet azon nagy, egész az elviselhetetlenségig kívánt anyagi áldozatok után még legfőbb kincsét, büszkeségét, nemzeti nyelvét is megtámadva és megalázva látja és feljajdul, azt mesterséges izgatásnak mondani legalább is merészség. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Egy hang: Iiáfogás!) Nekünk, t. ház, kik Deák Ferencz vezetése alatt foglaltunk helyet eme padokon, a túloldalon most is fő szereplők vezetéke alatti akkori ellenzéktőlnem egyszer dobatott szemünkbe a hazaárulás vádja ugy itt a házban, mint innét nyert sugalmazásra azon kivüi, a kiegyezés elfogadása és e politika támogatása miatt; nekünk némi elégtételül szolgál, hogy ezen akkori támadóink, kik most a kormány padján ülnek, az akkor a nemzet számára megmentett jogokat nagyon is sokallják, mert abból igen sokat most, mint feleslegest, feladnak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Felhozatott a t. túloldalról nem egyszer, hogy a ministerelnöki széknek tekintélyét kimélni kell. (Igás!) T. ház! Én azt hiszem, hogy valakinek politikai múltját bírálni, már az által, hogy a politikai téren szerepel, mindenkinek jogában áll; és ha ez a bírálat a legélesebb, még akkor sem hag}

7 maga után oly sebet, mintha az a magánéletre vitetik át. (Ugy van! balfelöl.) Már pedig én hallottam a ministerelnök ur politikai következetlenségeiről igen sokszor kíméletlen bírálatot, de magán jellemét, a mely előtt egész tisztelettel meghajlok, megtámadni nem hallottam; pedig ha lapozunk ennek a háznak a naplóiban, találunk ilynemű támadásokra is. Én talán nem hoztam volna ezt fel, ha egy képviselő ur fel nem említi a múlt napokban az ez előtt 14 esztendővel történt dolgokat. Akkor a mostani ministerelnök ur által vezetett balközép egy igen befolyásos tagja, a ki a ministerelnök urnak is intimusa volt (Egy hang balfelöl: Csernatony volt!) Lónyay gróf akkori ministerelnököt a házban azzal vádolta, hogy az ország rovására gazdagodott. Ült abban a ministerelnöki székben Bittó István is. Bittó Istvántól a ministerelnök ur saját személyében a férfiasságot is megtagadta. Én annak a bírálatába, helyes-e vagy nem az ily eljárás, nem bocsátkozom, de önkénytelenül eszembe jut, hogy a nemezis mintegy igazolni akaxja az irás azon szavait, hogy ki minő fegyverrel öl, avval a fegyverrel vész el. (Tetszés balfelöl. Halljuk!) Még csak igen rövid időre veszem igénybe a t. ház becses figyelmét. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) A t. honvédelmi minister ur gróf Ápponyi t. képviselő urnak egyik beszédére vonatkozólag kijelentette, hogy oly szép a beszéd, mint egy ragyogó tűzijáték, hanem ha e szónoki csillám elmúlik, marad utána a sötétség. Ha az a sokszor emlegetett veszély fenforog, a melynek elhárítására annyiszor igénybe vette a t. kormány a nemzet áldozatkészségét, akkor a magyarnak minden katonai erejét és tulajdonát, mindazt, a mi a monarchia védelmének sikerére vezet, ki nem aknázni, sőt mesterségesen elnyomni, azt hiszein, nem sértem meg vele az igen t. honvédelmi minister urat, ha erre azt mondom, hogy ez az örvény szélén a sötétben való botorkálás. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldahn.) Nem fogadom el sem a 25. § t, sem a Grajári Ödön t. képviselő ur által beadott határozati javaslatot, hanem pártolom a véderő-bizottság kisebbségének a különvéleményét, esetleg Beőthy Ákos t. képviselő ur módosítását. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Szathmáry György jegyző: Kricsfalusy Vilmos! Kricsfalusy Vilmos: Jeleznem kell, t. ház, hogy jóllehet a javaslat mellett jelentkeztem szólásra (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) előállhat rám nézve az az eshetőség, hogy a javaslatnak törvényerőre emelkedését igénytelen szavazatommal nem támogathatom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy mégis t. ház, a javaslat mellett jelentkezem szólásra, arra két ok indít. Az egyik az, hogy én a 24. és 25. §§. rendelkezéseivel lényegben teljesen egyetértek; a másik pedig az, hogy bekövetkezzék az a feltétel, a melynél fogva én abban a helyzetben legyek, hogy lelkiismeretesen, lelkem teljes nyugalmával szavazhassak erre a javaslatra. A mi a szakasznak rendelkezéseit a maguk lényegében illeti, azt hiszem, í. ház, egészen felesleges munkát végeznék akkor, ha a vita ezen előrehaladt fokán ismételném mindazon okokat, a