Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-196
ISMÍ országos ülés márczins 6-án, sierdán. 1889. 235 ben a betáblázott összegek évenkint növekednek, a csődökről naponkint tudósítanak a lapok. (Igaz! TJgy van! balfelöl) Hogy a gazdaközönség válság alatt van, erre nézve méltóztassanak csak a telekkönyveket megtekinteni. Midőn iparosaink, ezen jó magyar családok, a melyekre a magyar állam mindenkor bizton számíthatott s kik hazafiságuknak nem egyszer fényes bizonyítékát adták, egymásután pusztulnak, a földmivelők Amerikába vándorolnak, (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) akkor egy ilyen, újabb terheket maga után vonó törvény életbeléptetése legalább is nem időszerű. Hogy Magyarországon a népesség csekély, nem egyszer hallottam felemlíteni. S ez igaz is. Gróf Tisza Lajos ezen szakasznál tartott beszédében azon óhajának adott kifejezést, hogy bárcsak mind a százhárom ezer ujonezot mi tudnók kiállítani s nagylelkűen megígérte, hogy ez esetben az önkéntesektől a német nyelv tudását nem követelnék. Tehát ha ez igy van, akkor a családalapítást hátrább tolni, megnehezíteni nem szabad, pedig e javaslat megnehezíti azzal, hogy a védkötelezettség a huszadik évről a huszonegyedikre tétetik át. S igy a családalapítást itt egy, az önkéntegeknél pedig esetleg 2 évvel hátráltatja. Pedig nálunk különben is nagyon hosszú a tanulás ideje s ifjaink csak 28—30-ik életévükben jönnek azon helyzetbe, hogy maguknak önálló háztartást és önálló keresetet biztosíthassanak. (Igazi TJgy van! lalfelől.) Tiz-tizenkét év előtt fel nem veszik a gymnasiumbn, ez tart 18 éves koráig; utána a felsőbb tanintézeteken a theoreticus kiképeztetés négy-öt esztendőt vesz igénybe, a gyakorlati pedig két-három évet; ehhez járul még az egy, esetleg két esztendeig tartó önkéntesség. (Igaz ! TJgy van! balfélől. Felkiáltások: Még szerencse, hogy ekkor érhetik el!) T. ház! Bolgár Ferencz t. képviselőtársam, katonai szemponthói, igen helyesen mutatta ki a „muszáj tisztek"-nek hátrányosságát; de a leghatalmasabb argumentumot mégis a t. honvédelmi minister ur szolgáltatta. (Halljuk!) Kifejté ugyanis Helfy t. képviselő ur felszólalására adott válaszában, hogy melyek azon feltételek, melyeket egy tisztjelölttől megkívánnak. Kifejté, hogy az illető tiszti vizsgát letett önkéntes, ha megfelelő polgári állással és vagyonnal nem bir, daczára annak, hogy letette a tiszti vizsgát, kineveztetni tisztté nem fog. Pedig jelenleg is nagyon sokan azon okból nem tettek tiszti vizsgát, mivel a szükségelt felszerelést, mely legalább is 600 frt költséggel jár, beszerezni anyagi helyzetük nem engedte. Már többen az előttem felszólalt képviselő urak közül rámutattak azon hátrányra, mely az ily büntetésből második évet szolgált önkéntesek elégületlensége által a hadsereg fegyelmét illetőleg hárul. Ezeknek elégületlensége a velük érintkező legénységre is át fog ragadni. Erre ezután a honvédelmi minister ur kijelenti, hogy majd bir a tisztikar az ily turbulens elemeket megzabolázó eszközökkel. Tudjuk, de tudjuk azt is, hogy ezekkel ugyan győzelemre vezetni hadsereget nem igen lehet, szomorú tanúságot tesz róla az osztrák hadsereg története. Mikor mi az általános vita alkalmával, az előbb kifejtett indokoknál fogva ezen törvényjavaslat elfogadását elleneztük, a t. túloldalról nem egyszer vettetett szemünkre, hogy az ifjúságot elriasztjuk a katonai pályától. Ennél alaptalanabb váddal még az ellenzék illetve nem lett. Mi nemcsak a tiszti állások betöltését óhajtjuk magyar ifjakkal, hanem még a rendes békelétszámban, a rendes szolgálatban is magyar ifjakat szeretnénk látni a tiszti állásokban. Igaz, felemlítette azt Jókai, Ivánka és a honvédelmi államtitkár ur is, mint óhajtandó czélt, de ha valaki ezt akarja, akkor akarni kell ehhez eszközöket is. De át. túloldal Görgey képviselő ur indítványát, mely a legméltányosabb kívánalmakat foglalta magában, hogy legalább abban az arányban, a melyben a magyar ifjak a közös hadseregben szolgálnak, a katonai académiákban is magyar honpolgárokat kell felvenni, egyszerűen leszavazta. A t. honvédelmi minister pedig megelégedett annak kijelentésével, hogy azt ő is óhajtja. De tenni nem fog semmit, mert a most fennálló intensiv szabályok azt nem engedik. Beőthy Ákos : Con aniore leszavazta. (Derültség.) Fenyvessy Ferencz: Mást beszélnek, mást csinálnak. Goda Béla:T. ház! Indokolatlan az idegenkedés a magyar tisztektől, mert nnóta azállandóhadsereg fennáll, az osztrák örökösödési háborútól a nagy napóleoni hadjáraton át egész a bosniaioccupatióig, mindig azt mutatja a hadi történelem, hogy mindig azon magyar ezredek vitték véghez a legvitézebb hadi tetteket, azok hozták haza alegbabérkoszorúsabban zászlaikat, melyeknél legtöbb magyar tiszt volt. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső halon.) Ez történeti tény. De lélektani igazság is, mert ahhoz, hogy egy hadsereget győzelmesen vezetni lehessen, kell, hogy a legénység bizalommal viseltessék a tisztje iránt, a tiszt pedig megbízhasson a legénységében. (Igaz! TJgy van! a balés szélső balon.) Ezt pedig csak ugy lehet elérni, ha a tiszt a legénységgel saját nyelvén érintkezik, nem pedig az altisztek közvetítésével. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Azért akarjuk mi, hogy nemcsak a tartalékba vitessenek be a magyar tisztek, hanem az állandó hadseregbe is. (Egy hang jobbfelöl: Mi is!) Mert ki akarjuk fejteni azon katonai erőt és tulajdonságokat, melylyel nemzetünk hogy bir, elégszer megmutatta, nem pedig mesterségesen 30*