Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-195
195. országos ülés márezins 5-én, keá<lei. 1889. '229 először, mert abban a korban is szerették a törvényeket meg nem tartani. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Hát mégis adtak! Komjáthy Béla: Igen, de épen ezért történt a Bocskay, Bethlen, Thököly, az első és második Rákóezy-féle felkelés. Tudja-e a nrinister ur, hogy kiknek adták a német rendeletet német szellemben? Azoknak, kikről az 1602 iki országgyűlés egyik felterjesztésében azt mondja —• és ezt ajánlom a t. minister ur figyelmébe, mert sok érdekes dolgot fog belőle tanulni — ezen németeket ezen idegen hadtesteket vigyék ki az országból, mert ezek nem elégesznek meg a törvénytelenségekkel, a törvénytelen rendeletekkel, hanem a sírboltokat is feltörik, a gyermekeket megbecstelenítik, gyilkolnak és rabolnak s mert nincs az az istentelenség, a mit el ne követnének, és liogy az élőknek irigyelniük kell a holtakat, mert oly gyalázatosan bánnak Magyarországgal, (ügy van! a szélső baloldalon) Németül adták ki a rendeleteket azoknak, t. ház, a kik bérenczek módjára követték el többek közt azt, hogy Martinuzzit meggyilkolták; (TJgy van! a haloldalon) németül adták ki a rendeleteket Caraffának, Bastának, kiknek történetét bizonyára tudja a minister ur, mert — gondolom, itt az országgyűlésen is szóba hozatott már — hogy ezek a katonai tankönyvekben mint hősök vannak feltüntetve. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Az a kérdés, t. minister ur, hogy egy alkotmányos ministernek van-e joga arra, hogy valamely helytelen dologból, egy törvénysértésből azt a következtetést vonja le, hogy az, a mi történt, nagyon is jogos dolog. Azt hiszem, hogy az ellentétben van a minister állásával, a kinek az alkotmányt kellene védni. (TJgy van! a baloldalon.) Nem tagadom, hogy történtek helytelen és törvénytelen dolgok. Hiszen említettem I. Ferdinándnak manifestumát, a niebyet 1526. november 30-án adott ki. Erre feleletül már 1527. január 19-én, tehát pár hónap múlva, német manifestumot bocsátott ki. Habár tudjuk is azt, hogy Miksa császár német nyelven nyitott meg egy országgyűlést, ebből még nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a magyar országgyűlés német nyelven tanácskozzék. (TJgy van! a szélső baloldalon.) De a legfőbb, a mit méltóztatott mondani s a mi ellen leghatározottabban tiltakoznom keli, mert ha egyénileg nem is rokonszenvezem azon férfiakkal, a kik a nemzetnek az 1505-ik végzésben kifejtett elvet elejtették ; mégis azoknak becsülete, hírneve érdekében kell tiltakoznom, hogy ezen törvénytelen eljárás ellen.sohasem tiltakoztak volna, sőt ellenkezőleg ezen sérelmet mindig felhozták snem volt országgyűlés, a melyen nem követelték volna e sérelem orvoslását, Sőt, mert helyesen, becsületesen tettek, fegyverrel is biztosították jogaikat. (Élénk helyeslés.) Eszembe jut itt O'Conell egy mondása, a ki a lord cancellárnak, a ki ugy viselkedett, mint a minister ur, azt mondotta: „Ugy látszik, hogy a lord cancellár mindenhez ért. talán eev keveset a törvényhez is." Én is óhajtom, t. ház, hogy Magyarország ministere ismerje az ország törvényeit, mert különben hozzá bizalmunk nem lehet s ez oknál fogva nem veheti rossz néven, azon igazán helytelen állítással szemben, hogy a magyar nemzet sohasem szólalt fel ezen törvénytelenség ellen, én egy pár szemelvényre fogom a t. minister ur figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) 1527-ben Ferdinánd már németül adott ki manifestumot, de jónak látta benne azt mondani: „ígérjük, hogy szabadságfokát megsérteni óvakodni fogunk. A magyar nemzetet és ennek nyelvét egész erőnkkel védeni fogjuk, minden hivatalt csak magyaroknak adunk. Nem lesz okotok félteni tőlünk sem életeteket, sem vagyonotokat, sem pénzeteket." 1529-ben már a német hatalom igyekezett a pénz- és hadügy vezetését magához ragadni. A sérelmekhez már most az is járult, hogy a fő tisztségeket idegenekkel töltötték be. Ez két okból fájt a nemzetnek: először, mert törvénytelen, másodszor, mert a tisztek, bár csak a behozott segédcsapatokban alkalmaztattak, nem pedig a magyar hadseregben, ellenséges érzelemmel viseltettek a magyar nemzet iránt. 1535. évi országgyűlésen — mert egész akkorig feleslegesnek tartotta a fejedelem esküje daczára országgyűlést tartani — tiltakozott az országgyűlés az ellen, hogy a végváraknál idegenek vannak alkalmazva,-. 0 Felsége akkor megígérte, hogy ha jobb fordulatot vesznek az ügyek, majd megmutatja, hogy e tekintetben nem lesz rá panasz. Ott van az 1545-ik országgyűlés, a mikor Sáros vármegye határozott utasítást adott követeinek, hogy szólaljanak fel ama rablások, pusztítások és istentelenségek ellen, melyeket az idegen csapatok elkövettek. Thaly Kálmán: A minister ur is oda való Sárosba! Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Nem is beszéltem erről! Komjáthy Béla: A minister ur azt mondta, hogy a magyar nemzet eltűrte a magyar nyelv elleni sérelmeket. Hivatkozom az egész képviselő házra, hogy ezt mondta. De folytatom az idézeteket, Az 1541. országgyűlésről azt irja Károly császárnak ott időző követe: „Életemben sohasem hallottam féktelenebb szitkokat, mint a melyek c diétán szórattak Felséged és Felséged királyi testvére ellen, fennhangon hirdetik, hogy fenségtek megcsalták a nemzetet, némelyek még arról is beszélnek, hogy le kell ölni a németeket",
