Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-195

230 19ö. országos ülés inárczins 5-én, kedden, 1SS1). stb. Itt van az 1559 iki valamint 1563-iki országgyűlés, hol kérik, szabadítsák meg az országot a német zsoldosoktól kik rablók. Tessék átnézni, Boeskay, Bethlen nyilatkozatait, tiltakozásait s kérdem: ezekkel szemben lehet-e mondani, hogy nem tiltakoztak szóval és fegyverrel a törvénytelenségek ellen. Itt van igen t, ház, a citátumok egész sorozata, de én nem akarom a t. ház figyelmét ezekkel igénybe venni, pedig még jobban győződhetnének meg, nem mi, mert mi meg vagyunk győződve, hanem aminister ur és némelyek, a kik vele egyformángondolkoznak. Tehát igenis a történelem meghamisítása azt mondani, hogy a magyar nemzet a jogtalanságok ellen nem tiltakozott. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt nagyon jól tudjuk, hogyan bántak a mi törvényeinkkel annakidején. Ott volt például 1528, mikor felállíttatott Budán a magyar cancellárias ha azt már 1529-ben keressük, nem Budán találjuk, hanem Bécsben, mikor azután a nemzet panaszkodott az ellen, hogy nemzeti nyelvét semmivé teszik, meglett rá a felelet 1553-ban, midőn német főispánokat neveztek ki és í 556-ban, mikor Károly császár leköszönt és utóda I. Ferdinánd erősnek érezte magát arra, hogy adót vessen ki törvénytelenül, azt meg is tette; minderre perse azt mondja a minister ur, hogy mert ez megtörtént, mert nem kelt fegyverre ellene a nemzet, tehát az jogos és helyes volt, de ebből a következtetést alkotmányos érzelmű magyar embernek levonni nem lehet, nem szabad. Ezt különösen azért akarom felhozni, hogy nagyon sok okunk van az utasításban meg nem bízni s próbáljunk bizonyítékul a régi korból egyetmást szellőztetni. Ott volt Miksa császár, ki midőn 1564-ben az alkotmányra megesküdött és mégis 1566-ban Augsbur gban az akkori német birodalmi gyűlésen már határozottan kijelentette, hogy kötelességet vállal magára, hogy Magyarországot a német birodalomba beolvasztja. György Endre: Felelős minister volt az? Polónyi Géza: A 14. § nál ő volt a felelős! Komjáthy Béla: Bocsánatot kérek, t. ház, nem hallottam, hogy György Endre képviselő ur mit szólt közbe, de ő neki joga volt közbeszólni, mert ő azon kerület képviselője, a hol én választó vagyok, bár én nem szavaztam rá s erre büszke vagyok, de szerettem volna hallani, hogy mint azon kerület választópolgára, arra megfeleljek. Különben figyelmeztetem azon közbeszólásra, a melyet Munkácsról kapott. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső balon. Felkiáltások: Piruljon !) Elnök: Kérem a t.képviselő urakat.ne méltóztassanak a szónokot minduntalan félbeszakítani. Hiszen már az ülésnek vége felé járunk, de hogy ha á képviselő urak mindnyájan disputálnak, akkor sohasem lesz vége. (Halljuk! Bálijuk!) Komjáthy Béla: De, t. képviselőház, nem akarom ezen idézeteket tovább folytatni, csak felemlítem, hogy egyetlen egy uralkodónk sem volt a múlt ezen idejében, a ki esküjét megtartotta volna, miért a nemzet sokszor volt kénytelen jogaiért fegyvert fogni. (Halljuk!) Voltaképen már eddig is olyan szerepre vállalkoztam, a mi nem hivatásom, t. i. a felnőttek oktatására. De a kik az egész dologról kellő ismerettel nem birnak, nézzék meg a magyar történelmet, a magyar alkotmány fejlődésének történetét s megfogják kapni a felvilágosítást. De annyi tény t. ház, hogy ezen szemelvények után tökéletesen igaza van annak a versnek, melyet egészen citálni nem akarok s a melyről azt mondják, hogy Bercsényi irta: melyben ez is benne van: „Mertnincs abban semmi virtus." . . . T. ház ! A magyar minister most azt akarja, hogy a magyar ifjú egy év alatt tanuljon megnémetül — ámbár ő meg nem tud magyarul: — kérdem, hogy az ifjúságtól, a kinek ez nem kenyérkeresete, miért követeli ezt? miért nem követeli a tényleges tiszt uraktól, a kik, ha azok nem volnának, máskép talán meg sem tudnának élni, hogy tanulják meg a magyar nyelvet? Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Azok beszélik! Komjáthy Béla: Engedelmet kérek, nem tudnak s nem képesek a magyar fiatal emberekkel beszélni. S most azt hiszi a minister úr, hogy egy olyan hadsereg fog győzelmet aratni, melyben a tiszteknek a zöme a legénységgel még érintkezni sem tud. Önöknek nem az a törekvése, ho;?y ezt a hadsereget megerősítsék, hogy vele győzelmeket vívjanak ki, hanem hogy vele a mag/ar nemzetet semmivé tegyék és germanisálják. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Miért nem mondják ezt ki nyíltan férfiakhoz illő módon s miért öltöztetik ezen törekvésüket az alkotmányosság mezébe, mint azokat, melyeket e nemzet már negyedfél századon át szenvedett. (Élénk helyeslés a szélső balon.) A mit én most elmondtam, arra, mosolygás szállt a túloldalon ülők ajkára; de én Istenemre és becsületemre esküszöm, hogy magyar szempontból nem becsületesek, ha nem igy gondolkodnak, kik nem vetnek gátat a germanisálásnak. (Felkiáltások jobbfelől: Azt hiszik, hogy mi germanisálni akarunk ? Felkiáltások balról: Hisszük! Akár tudva, akár öntudatlanul : germanisálnak!) T. képviselőház! Kettő történt a kormány részéről ezen javaslat alkalmával; először biztatás az utasítással, a melyben mi nem bizunk; másodszor azon sajátságos tan felállítása, hogy itt ellenszolgáltatásként követelik az ifjúságtól, hogy németül tegye le a tiszti vizsgát. Hát, t. képviselőház, én és a kik ezen párthoz tartozunk, az egyenlőségnek mindig hívei voltunk és vagyunk ; de épen mert az egyenlőség