Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-195

195. országos ülés márczins 5-én, pénteken. 188!). 223 Asbóth János: Nem kérdés! Csatár Zsigmond: Tartozom még egyet mondani. Azt mondta ugyanis a t. képviselő ur beszéde végén, hogy ez a párt és ennek a pártnak zászlója 48-ra vezetett, (Felkiáltások jobbfelöl: Ez nem személyes kérdés!) hogy már egyszer a muszkát hozta Magyarországra. Ézt egyenesen visszautasítom. Nem e pártnak törekvése hozta ide a muszkákat, hanem idehozta az a pozsonyi csonka országgyűlés, hol a hazaárulóknak seregét találjuk. Ezt a pártot ne gyanúsítsa, (Derültség jobbfelől) mert ez a párt a tiszta hazafiságnak a pártja. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Én meghallgattam Asbóth képviselő ur beszédét és mondhatom, IIOÍÍV abban Csatár Zsigmond képviselő ur sértve nem volt. Csatár Zsigmond: Dehogy nem! (Derültség.) Elnök: Én mindig figyelmeztetni szoktam az illető szónokokat, ha azt tapasztalom, hogy valameiy képviselő egyénileg sértetik. Asbóth képviselő ur szavait én ugy fogtam fel, hogy arra a jelenetre vonatkoztak, a midőn Csatár képviselő ur magát némának akarta feltüntetni; ez pedig inkább tréfa volt. mint sértési szándék. (Helyeslés.) Madarász József jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. ház! Őszinte sajnálatomat kell kifejeznem a felett, hogy minden igyekezetem daczára sem voltam képes Asbóth képviselő ur beszédét meghallani. Annyival inkább sajnálom ezt, mert mint a mostani felszólalásból értesülök, ugy látszik, a t. képviselő ezen párttal szemben olyasmit engedett meg magának, a mit én is a leghatározottabban visszautasítottam volna. Nem csudálom, hogy a t. képviselő ur behatólag foglalkozott az egyes pártokkal, mert tagaűhatlanul igaz, hogy senki sincs inkább hivatva a pártok állásáról felvilágosítást adni, mint a t. képviselő ur, a ki már minden pártot végig járt. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélső baloldalon. Ugy van!) De, bár, mondom, sajnálom, hogy nem hallhattam jól a t. képviselő ur beszédét, nem esem kétségbe, mert van nekem egy auctorom, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Klein Paul!) a kinek művei után megismerkedhetem eszejárásával. (Élénk derültség a bal- és a szélső baloldalon.) T. ház! Ez az ország már sokat megért, ennek az országnak már sok szenvedése volt, nagyon sokszor visszaéltek a türelmével; de talán arra még sem volt érdemes, a mi ma történt, hogy Magyarország közjogát Magyarországon oly ember igyekezzék magyarázni, a ki az absolut kormánynak eszköze volt. (Élénk helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel szemben pedig határozottan helyesnek tartom azt, midőn a t. igazságügyminister ur a német nyelv mellett ily spech-et tartott is; mert hogy mennyire rabja a germauisatiónak, azt tudjuk mindnyájan, a kik figyelemmel kisértük a Bach-korszakban működését. De, t. ház, ha mint jogászszal akarunk vele foglalkozni, ott is kénytelen vagyok egy tévedésre figyelmeztetni. 0 a felségjogokat igyekezett magyarázni,de őkülönbözőidőkben nagyon különbözőképen szokta értelmezni a felségjogokat s így az ő magyarázatán elindulni képes nem vagyok; de egy magyarázata ellen mégis tiltakoznom kell; (Halljuk! Halljuk!) midőn ugyanis azt mondotta, hogy azért felségjog a nyelv kérdése, mert az egyes törvényekben, a melyeket felhozott, a nyelv kérdése parancsolólag felvéve nem volt; tehát ebből azt következteti, hogy a felségjogok közé tartozik. Hát, t. igazságügyminister ur, mióta a Habsburg - dynastia Magyarországon uralkodik, régi idő, de ne méltóztassék feledni, hogy Magyarország még régibb, az előtt is volt alkotmánya (Ugy van! Ugy von! a bal- és szélső baloldalon) és nem ettől a dynastiától kapta ajándékba. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es ha a rendek a hatalom és a körülmények nyomása alatt nem is bírták egyik-másik óhajtásukat törvénybe iktatni, ez nem azt jelenti, hogy e jogaikról lemondtak. Akkor lenne mondható, hogy ez felségjog, ha az határozottan a törvénybe lenne foglalva. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ez a párt, a melynek elveit egész büszkeséggel vallom magaméinak, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot még az esetben sem fogadta volna el, ha abban azon veszélyes újítások, melyek miatt az ország felháborodott, benne nem foglaltattak volna; a párt,melyhez tartozom,teljesen önálló független Magyarországot akar (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) és ettől el nem fog térni soha. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha pedig egy párt azt akarja, hogy hazája független és szabad legyen, erős legyen, annak nemzeti hadseregre van szüksége, mely ne csak a küllőiddel szemben mentse meg az ország integritását, hanem megvédje ez alkotmányt mindenkivel szemben, a ki azt megtámadja. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De nemcsak e párt tagjai, hanem az országban, mondhatnám, pártkülönhség nélkül mindenki, a ki a magyarságért még lelkesül, felháborodást erezett különösen a 14. és 25-ik §-ok ellen. (Ugy van! a bal- és szélső balon ) A magyar, miként a magyar nemzet története tanúsítja, nagyon türelmes, nagyon sokat elhallgat; sokszor egy nyájas szóval el lehet téríteni megkezdett irányától. Ha már ez a magyar nemzet, szemben azzal, hogy akkor, midőn ezen szakaszok tárgyaltattak, egy kegyeletes érzés vonult át az egész országon keresztül, daczára annak, hogy a kormány egyes férfiainak múltja iránt az ország egy részében még némi bizalom dereng, daczára annak, hogy a túloldal képviselői igyekeztek ezen törvény vészé-