Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-195

222 i** országos ülés mírczins 5-én, kedden 1889, hozták, nem azért tették-e, hogy azokért bizonyos előnyöket akartak élvezni a polgári életben ? Ez a kettő oompensálja egymást, az egyévi szolgálati kedvezményt pedig csak az eompensálja, hogy az illetők ezen rövid szolgálati idő mellett nagyobb ellenszolgálatokat teljesítenek. (Helyeslés a jobboldalon.) De elismerem, kétségtelenül fennáll az a teher, hogy az egyévi önkéntesek egy esztendő alatt tartoznak magukat tisztekké kiképezni, mert arra nézve, ki ezt megteszi, a második szolgálati év nem fog létezni. Mindamellett értein, ha ezen teher ellen felzúdul az indolentia; még azt is értem, ha ezen teher által fenyegetve érzik magukat magán érdekek; de azt azután nem értem, hogy az inclolentiának és a fenyegetett önzésnek felzúdulása hogyan kívánhat a hazafiság színeiben pompázni és soha sem leszek képes megérteni, hogy hogyan lehetett elhitetni az ifjúsággal, a melynek ítéletét meg lehet vesztegetni, de amelynek generosus szivében nem kételkedem, hogy akkor, mikor a haza védelmére szükséges áldozatok követeltetnek, az azok elleni felzúdulás és annak visszautasítása hazafiság. (Helyeslés a jobboldalon.) És én nem győztem csodálni és ha száz esztendeig élnék, sem győzném csodálni, hogy eztajeligét „Lea25. §-al" —mert akkora „Hoeh" még feltalálva nem volt, nemzeti sziníí zászlókon láttam. Mert ha ezt láttam volna a nemzet ellenségeinek zászlain, az nem lepett volna meg, de a nemzeti százlón ez profanatió és blasphemia volt. (ügy van! jobbfelöl.) Mert kevés olyan tagja van ennek a háznak, a ki nem tudná saját családjának történetéből, hogy nemzedékről-nemzedékre és századról-századra apáink, szépapáink, ősapáink fennen lobogtatták azt a zászlót száz csatában és magukkal vitték foszlányait a börtönbe, száműzetésbe, a vesztőhelyre. De az a zászló mindig a nemzet védelmében hozott áldozatoknak zászlója volt és most használtatott először, minta védelmére szükséges áldozatok megtagadásának zászlója. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás és zaj balfelöl.) Két dolog van, a mi engem még nagyobb mértékben megdöbbentett. (Halljuk!) Az egyik az, hogy ezen szakasz használtatott fel ürügyül arra, hogy a nemzeti souverainitás, mely egy és oszthatatlan és csak a törvényhozás összes factorainak együttes működésében gyakorolható, darabokra szakittassék és kivegyen magának abból minden választó-kerület egy foszlányt (Tetszés jobbfelől) és ezen nemzeti parlament lesülyesztessék egy Bundestag niveau-jára, a hol minden egyes képviselő egy souverain kis kantonnak meghatározott ministere és rendkívüli követe, a ki utasítás szerint tartozik eljárni (Élénk tetszés jobbfelől) és érvényre emeltetik egy oly elv, hogy például az én választókerületemnek többsége, a mely még a múlt országgyűlésre Babes Vinczét küldötte ide, hivatva érezné magát, ha ott megint azon irány győzne, nekem jogos utasítást adhatni, hogy én Babes Vincze politikáját képviseljem, vagy adjam át neki mandátumomat. (Helyeslés jobbfelől.) A második pedig, a mi megdöbbentett, t. ház, az, hogy ezen szakasz is ürügyül szolgált arra, hogy itt ismételtessék és megkísértessék utánzása azon bukaresti eseményeknek, a hol nagy parlamenti többséggel biró kormányt megdöntötték az utczai csoportok és zavargások. Azt hiszem, hogy ez itt nem fog sikerülni; mert nem tudom, minő tényezők működtek közre Bukarestben, beszélték és olvastam épen az ellenzéki lapokban, hogy ott közreműködtek a rubelek; azt, hogy itt mi működött közre s mi fog közreműködni, azt nem tudom, de azt tudom, hogy azok, a kik e szakaszt megszavazzák, a nemzet érdekeinek tesznek szolgálatot, (Ügy van! jobbfelöl) a kik pedig nem szavazzák meg, azok, habár nem is akarják és nem is tudják, oly érdekeket szolgálnak, melyek a nemzet érdekeivel homlokegyenest ellenkeznek. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért én kérem a t. képviselő urakat, óvakodjanak megújítani és talán véglegesen sikerre emelni azon politikát, mely már egyszer a „valamennyi Oroszországok czárjának" lábai elé fektette Magyarországot, sőt a czárt meg is kínálta a magyar szentkoronával. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás és zaj balfelöl.) Elnök: T. ház! Csatár Zsigmond képviselő ur kivan személyes kérdésben szólani. Csatár Zsigmond: T. ház! Azt értem, ha a vitában már szólási jogával élt képviselő egy felszólaló képviselő által beszédébe bevonatik; de azt már ép nem tudom érteni és magamnak megmagyarázni, hogy egy képviselőt, a ki még a vitában részt nem vett, miképen lehet ugy állítani a t. ház szine elé, a mi mindenesetre egyéni reputatióját sérti és bántja. Felteszem az előttem szólott t. képviselő úrról, hogy arról van tudomása, hogy a vakok és süketek dologra már nem képesek. Azt mondani tehát nem lehet, hogy fel kell fedezni a vakok és némák hadseregét és annak a hadseregnek az élére Csatár Zsigmondot kell állítani. (Derültség.) Ha ezen valaki kaczagni tud, ám kaczagjon, de hogy ez engemet bánt, ez bizonyos ; mertigy az emberi tekintélyt és józan észt compromittálni nem szabad sem itt, sem a házon kivül. Egyébiránt, t. ház, meg akarom jegyezni erre vonatkozólag még azt, hogy egyről meggyőzzem a t. képviselő urat és a t. házat, hogy ha ütni fogaz óra, a midőn Magyarország létéről lesz szó és ha én életben, erőben és egészségben leszek, ott fogok lenni, a hol lenni kell és kérdés, hogy az a képviselő ur, a ki a némákat és süketeket ily csúffá tette, nem fog-e elszaladni Bécsbe, hogy tovább is ott irkáljon. (Derültség a bal- és a szélső baloldalon.)