Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-195

195. országos ülés márc vannak túlzók és el lehet mondani, IIOÍTV : „Les extremes se touchent." És ha az ottani túlzóknak sikerül — a mit megkisérlettek az itteni túlzók — hogy magukkal ragadják a tömeget és ha, t. ház, látjuk azt, hogy az ottani túlzók meg akarják támadni azt, a mi ezen országnak létalapja és a mi jövőjének biztosítéka, az itteni túlzók pedig megakarják ragadni a védelemnek eszközeit, akkor, ha valamikor, ugy méltán el lehet mondani, hogy „Les extremes se touchent." Azon ambitiók pedig, t. ház, annál bátrabban és annál sikeresebben fognak felléphetni, mentől inkább elhanyagoltatik itt valamely biztosítéka annak, hogy a döntő pillanatban a mi hadseregünk teljes sikerrel léphessen fel. Már pedig közönségesen tudva vagyon, hogy a mi had rendszerünk nek az az alapja, hogy sokkal nagyobb tömegeket állítunk a harczba, mint a mennyit békében fentartani és együtt tartani képesek volnánk és ehhez képest sokkal több tisztre van szükségünk a harezban, mint a mennyit béliében fizetni képesek volnánk vagy a polgári foglalkozástól elvonni helyesnek találnánk. No most, t. ház, Nagy István t. képviselő ur statisticai adatok alapján és statisticai adatokkal a kezében igyekezett bebizonyítani és meggyőzni bénünket arról, hogy tiszti hiány nincsen. És erre keletkezett a háznak azon az oldalán egy leírhatatlan lelkesedés és méltán keletkezett, mert ha azt bebizonyítani csakugyan sikerül, akkor ezen paragraphus elbukott, akkor a t. minister ur kénytelen azt visszavonni, vagy mi vagyunk kénytelenek azt visszavetni. A kormány kénytelen visszalépni (Halljuk!) és ő Felsége újabb kormány alakítására hivja fel Tisza Kálmánt, vágyba ez nem sikerül, például gróf Szapáry Gyulát, (Tetszés jőbbfélöl. Zaj a szélső baloldalon) mert az aztán nagyon természetes, hogy kormány-alakítás végett ő Felsége nem fordulhat azokhoz, a kik a nemzet bizalmát sem bírják, de nem bírhatják, az ő bizalmát sem, (Mozgás a baloldalon. Zaj a szélső balon) a mint a kik fluctuáltatni akarják a korona privilégiumát nemcsak, hanem a jelen váltságos helyzet daczára még a hadsereg egység-ét is. (Élénk helyeslés jőbbfélöl Élénk ellenmondások a hal- és szélső baloldalán.) De azon leírhatatlan lelkesedésből, t. ház, felrikkantott egy oktávával magasabban, (Derült • ség jobbfelöl) egy kitörő örömhang, hogy : „Éljen a mathematica!" Hát én is azt mondom, t. ház, hogy éljen a mathematica! De én aztán azt tanácsolnám a t. képviselő uraknak, (Halljuk!) hogy használják fel azt az egy pár évtizedet, a mit még az ellenzéken tölteni fognak (Derültség jőbbfélöl) és forduljanak Jónás Ödön t. barátomhoz, (Derültség jobb felöl. Felkiáltások a szélső balon: Az a czethalban van!) hogy küldjön nekik egy másodéves technicust, a ki a sublimior mathesist már elvégezte, correpesins 5-én, kedden. 1889. gg J titornak, mert igen szomorú volna, ha ilyen mathematicával jutnának a t. képviselő urak kormányra és vezetnék például a pénzügyeket vagy bármit, a mihez előrelátó számítás kell. (Élénk tetszés jőbbfélöl) Mert éljen a mathematica, de szomorú mathematica ez, mely a tiszti létszám megállapításánál megfeledkezik arról, hogy mennyi tiszt kell a népfölkelésnél és mennyi az első csatákból beálló veszteségek után. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez ellen a baj ellen provideálni van hivatva a jelen 3zakasz és a háttérben fúl6 második szolgálati év azokra nézve, a kik magukat az első évben tisztekké nem képezték. (Ugy van! jobbfelöl.) És itt Bolgár Ferencz t. barátom az ő alapos szakjártasságával kioktatott bennünket az iránt, hogyan vannak a dolgok NémeTörszágban. Ezt ő nagy alapossággal és jártassággal fejtette ki, mindazonáltal ő sem kerülte el azt, a mi rendesen bekövetkezik, ha valaki külföldi példákkal példálózgat, a mikor fel szokott hozni az illető mindent, a mi mellette szól, de megfeledkezik mindenről, a mi ellene szól. Mert egy nagy tényről megfeledkezett az én igen t. barátom (Halljuk! Halljuk!) s ez az, hogy NémeTörszágban minden müveit fiatalembernek becsvágya az. hogy magát tisztté minősítse. (Ügy van! jőbbfélöl.) Becsvágya a mi fiatalságunknak is legnagyobbrészt, de egy részének nem becsvágya. S ezt az indolentiát megtörni van hivatva az a háttérben álló második szolgálati év. Azt méltóztatik mondani, hogy akkor aztán muszáj-tiszteket kapunk, azok pedig a hadseregnek csak kárára lesznek. Minthogy nekem is van érzékem az indolentia iránt, azt hiszem, csak arról van szó, hogy azt az indolentiát meg kell törni és ha ez meg van törve, abból még nem következik, hogy az illető hasznavehetetlen, félredobandó elem volna; lehet abból még kitűnő tiszt is, ha indolentiája meg lévén törve, ammk folytán minősíti magát s a tiszti qualitást megszerzi. De még azon esetekre nézve is, a hol ez nem áll be, bátorkodom azt kérdezni, hogy a legkitűnőbb tiszt is, a ki azonban nincs, ér-e annyit, mint egy kevésbé kitűnő tiszt, a ki azonban megvan? (Helyeslés a jobboldalon.) Megengedem, t. ház, és e tekintetben szintén övrendetes egyetértésben vagyunk, hogy a második szolgálati év lehetősége bizonyos terhet képez, de szerintem és szerintünk jogos teher, mert ha gróf Apponyi t. képképviselő ur ugy álíltja fel a dolgot, hogy az egyéves szolgálati idő kedvezményeért ellenértéket követelni nem lehet, mert az ellenértéket már megadták az illetők, midőn magukat jogászoknak, orvosoknak, mérnököknek kiképezték, akkor bátor vagyok kérdeni a t. gróf urat, hogy mielőtt meg volt e kedvezmény, senki sem lett ügyvéd, orvos és mérnök ? És ha azon áldozatokat meg-