Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-195
105. országos ülés márezims 5-én, kedden. 1889. 213 „A közös védelemnek másik eszköze a hadsereg s az arra vonatkozó intézkedések, egy szóval: a hadügy." A 10- §. azt mondja: „Tekintetbe véve mindazt, a mi fentebb, különösen az 5. pont alatt elmondatott, a hadügynek közösségére nézve a következő elvek állapittatnak meg." (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy ezzel bizonyítottam azt, hogy azon ellenvetés, mintha a hadügy közös nem volna, a törvény nyilt, határozott s minden félremagyarázást kizáró szavával határozottan meg van ezáfolva. De már most következnek azon szakaszok, a melyekből tisztán csak arra fogok hivatkozni, a mit az általam kitűzött czél elérésére szükségesnek tartok. (Halljuk! Halljuk!) A 11. §. mint méltóztatnak tudni, meghatározza ő Felségének alkotmányos fejedelmi jogait, melyek az egységes vezénylet, vezérlet és beiszervezetre vonatkoznak. A 12. §. rendelkezik a hadsereg időnkénti kiegészítéséről, az újonezok megajánlásáról, annak feltételeiről, a katonaság elhelyezése és élelmezéséről. A 13. §. a védelmi rendszer megállapítását vagy átalakítását Magyarországra nézve világosan és ezeket, ugy a 12. §-ban foglalt jogokat, határozottan a magyar törvényhozásnak tartja fenn. A Í4. §. pedig a hadseregnek polgári viszonyait állapítja meg. Már most, t. ház, kérdem azt, hogy azon szakaszokban, a melyekre nézve az országgyűlésnek, a törvényhozásnak joga fenn van tartva, mely jogot természetesen a koronával együtt gyakorolja, foglaltatik-e csak távolról is oly intézkedés, a melyből grammaticai értelemben, mert —- most mindig grammaticai interpraetatióról szólok még — azt lehetne következtetni hogy a hadsereg nyelvének megállapítása az országgyűlésnek tartatott volna fenn ? Ellenkezőleg, pedig, ha a 11. §-t, mely a fejedelmi jogokról szól, veszem vizsgálat alá, ott találom a hadsereg vezényletét és belszervezetét. Képzelzelhető-e, t. ház, hogy a vezényletnek eszköze, a nyelv, másra legyen bizva, mint arra, a ki a vezénylet iránt intézkedik? (Zajos ellenmondások « baloldalon.) Fenyvessy Eerencz: Hát a honvédségnél?! Fabiny Teofil, igazságügyminister: Arra is rá fogok térni. (Zaj. Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobb}'elöl) És a hadseregnek beiszervezete csak is a nyelvkérdésnek szabályozása mellett eszközölhető? Ne méltóztassanak talán mint triviális dolgot venni, ha azt mondom, hogyha a vezénylet során csak arról van szó, hogy „Vigyázz !"-e, vagy ..Habt Acht! ü , ez már magában véve nem állapírja meg azt, hogy a nyelvkérdését a hadseregben szabályozni kellett. (Ellenmondás balfelöl.) De a grammaticai értelmezésen kivül a hermeneuticának még más szabályai is vannak Keresni kell mindazon benső okokat, melyek a törvényhozót vezérelték, midőn e törvény hozatott. Kérdem, mi volt a ezélja a 67-iki törvényhozásnak, midőn a felségjogok között az egységes vezérletről, a vezényletről és a szervezetről intézkedett ? Ép az volt a ezélja, hogy e kérdés, mely ha nem felségjognak ismertetik el itt is, túlnan is, egyenlő elvek által szabályazandó, a törvényhozás intézkedés tárgyát ne képezze. S itt ismét egyetértek gr. Apponyi Alberttel, hogy nálunk az államnyelv megállapítása semmi nehézséggel sem járna, de bár oly dolgokról, melyek ide nem tartoznak, nagy reserve-el kívánok szólni, annyit mégis elmondhatok, hogy a hasonló elveken való szabályozásnak, ha itt megtörténik, Austriában is meg kell történnie. (Ellenmondáshalfélöl: Azt csinálják meg ők!) Reánk nézve a közös hadsereg ugyan nem lehet közömbös. Mi roppant áldozatokat hozunk a hadseregért a monarchia, hazánk biztonsága miatt. Midőn ezt teszszük, méltán megkívánhatjuk, hogy ez áldozatok ne ok nélkül hozassanak, hanem egy harczképes sereg" számára történjenek. (Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Határozottan nyilvánítom, hogy a közös hadsereg belszervezete ránk nagyon fontos kérdés, melyre nézve érdekeinket itt is meg kell óvnunk, de azon is kell lennünk, hogy amott túlnan is meg legyenek óva. A magyar nemzetet mindig jogásznemzetnek tartották s azért, bár most a múltba nem nagyon szoktunk visszatekinteni, legyen szabad annyit mondanom, hogy a magyar törvények magyarázatára nézve egy régi közmondás ezt tartja: „ Scire leges non hoc est, verba earum tenere, sed vim ac potestatem," azaz nemcsak a szavakat kell keresni, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hanem a szellemet!) hanem azok szellemét. (Zajos közbeszólások a bal- és a szélső balról: Igaz! Ugy van!) És épen azért, mivel én azt keresem, hogy milyen a közös hadsereg, milyen feltételekhez kell azt kötnünk, milyen biztosítékokkal kell annak bírnia: én is azt mondom, hogy ha már a grammaticai értelmezés is az én álláspontomat teljesen indokolja, bizonyosan sokkal erősebben állok érvelésemben, hogy ha azt mondhatom, hogy még a tudományos magyarázat is mellettem szól. De, t. ház, utóvégre még a törvénymagyarázatnak más módszere is van. Ott van az induetiv módszer, a mely abból áll, hogy hasonló tárgyakra vonatkozó törvényekből, bizonyos szabályokból, a melyek azokban foglaltatnak, per analógiám vonunk le bizonyos következtetéseket és másrészt, hogy a törvényekben mutatkozó ellen-
