Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-195
212 195. országos ülés márezius 5-én, kedden. 1889. getlenségét biztosító jogok törvénybe foglaltattak. Az 1790/91 :X.ésXII. t.-ezikek intézkednek ez iránt, midőn az országgyűlés hosszasan szünetelt; 1827-ben az alkotmány biztosítására törvények alkottattak. De ekkor mindig fontos okok forogtak fenn, az alkotmány meg volt sértve, az országgyűlésnek, a törvényhozásnak biztosítékot kellett szereznie az ellen, hogy a koronának akkora törvényhozás irányában felelősséggel nem tartozó tanácsosai hasonló csorbákat a korona köpenyege alatt az alkotmányon ne üssenek. Az 1848-iki év szakított a múlttal, a feudalismuson alapuló rendi alkotmány helyett a népképviselet, a felelősség nélküli dieasterialis rendszer helyett 'felelős ministerium állíttatott fel. Természetes, hogy ily sarkalatos törvény hozatala szükségkép magával hozta azt, hogy a fejedelmi jogok is szabályozást nyerjenek törvény által. Továbbá az 1867-iki törvényhozás azon nagy elveket, melyeket a 48-iki törvényhozás megállapított, összhangzásba akarta hozni a változott viszonyokkal és mint a törvény maga kimondja: miután ő Felségének absolut hatalom alatt álló országaira az alkotmányos aera bekövetkezett, a közösöknek tekintendő ügyeket szabályozni és azon hézagokat, melyek a 48-iki törvényhozás alapján a törvények közjogi alkalmazása iránt fenforogtak, conerét alakban pótolni kellett. Mindig forgott fenn tehát nagy momentum, a melynél fogva a törvényhozás a korona jogaival foglalkozott. Azonban megvallom, t. ház, most valóban nem tudom, hogy mi az, a mi a felségjogok körüli vitát és az azok fölötti tárgyalást e teremben felidézhette? Az 1868-iki törvény a nyelvről a hadseregben nem rendelkezik ; a most benyújtott törvényjavaslat a nyelvre nézve szintén nem tartalmaz intézkedést, e részben azonos álláspontja, tehát egészen azon az állásponton vagyunk, mint az 1868-iki törvényhozás, midőn a véderőről szóló törvényt megalkotta. A mit Helfy Ignácz t. képviselő ur tegnap mondott, hogy t. i, azért van ok azzal foglalkozni, mivel most nem egyéves mindig az önkéntesi szolgálat. Ez katonai szempontok alá eső mtéekedés, a mi a dolog közjogi oldalát az én nézetem szerint általában nem érintheti. (Helyeslés a jobboldalon.) De a t. képviselő ur tegnap felemlítette azt is, hogy ezen kérdésen s egyszersmind a hadsereg nyelvkérdésén milyen könnyen esett át az osztrák Keichsrath. Megvallom, nincs időm olvasni annak minden tárgyalását, tehát csak azt idézhetem, a mit a t. képviselő ur felhozott, ki azt mondotta, hogy ott e kérdést azzal absolválták, hogy a nyelv kérdése „ist in den Händen des Allerhöchsten Kriegsherrn" — és ha itt csak ez jelentetett volna ki, bizonyosan közjogi vita ebből nem fejlődött volna. De mit jelentettek ki ez által az osztrák parlamentben, a mi ugyan reánk nézve tökéletesen irreleváns? Azt jelentették ki, ami ami álláspontunk is, hogy t. i. a hadsereg nyelvkérdése, mint a hadsereg egységes vezérletének, vezényletének és a hadsereg belszervezetének kérdése a legfőbb hadúr joga; és ha kérdem, ki a magyar törvények szerinti legfelsőbb hadnr? 0 Felsége a koronázott király. Én tehát kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy én a magam részéről okot arra, hogy a közjogi kérdés a nyelv kérdésével kapcsolatosan itt felhozatott; nem találok. Én nem vehetem senkinek rossz néven, hogy ha nemzeti aspirátiók által vezéreltetve, ez irányban nézeteiket, kivánságaikat fejezik ki. Ez ellen nem szólok, azonban azt, hogy azokra nézve, a kik a nyelv-kérdést itt külön tárgyalás alá venni és ez irányban országgyűlési intézkedést tenni nem kivannak, az mondassék ki, hogy az állam legfenségesebb jogait sértik, ezt absolute indokolatlannak és helytelennek kell tekintenem. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! A kérdés az — mert az lett kétségbe vonva — hogy a hadsereg nyelvének meghatározása felségjog-e vagy sem? Nekem tehát első sorban ezzel kell foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Beőthy Ákos: (Halljuk! Halljuk!) Hiszen mi nagyon kíváncsiak vagyunk rá! Fabiny Teofil, igazságügyminister: Egyszerre mindent kimondani nem tudok, én bizonyos egymásutánban szoktam beszélni. T. ház! Igazán félnem kell, miután a türelem nem nagy, (EUenmondások balfélől) hogy ha valóban száraz jogi tételekre megyek át, talán még annyi figyelemben sem méltóztatnak részesíteni, mint idáig szívesek voltak azt tenni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Kénytelen vagyok most a törvénymagyarázat terére lépni. Mert azt hiszem, a törvénymagyarázatnak, a hermeneuticának feladata a törvények tiszta, valódi értelmét adni meg. Méltóztatnak tudni, hogy a törvénymagyarázatnak legközönségesebb módszere a grammaticai módszer s igy én első sorban azzal fogok foglalkozni és^iogy ezt tehessem, szükséges, hogy az 1867 :XII. t.-cz.-nek erre vonatkozó szakaszait felolvassam. (Egy hang balfélől: Nem szükséges, tudjuk. Halljuk! Halljuk!) Csak annyit fogok felolvasni, mennyi elkerülhetlenül szükséges. Mielőtt azonban az 1867: XII. t.-cz. 11. és következő szakaszaira átmegyek, miután a vita folyamán ismételve az is kétségbe lett vonva, vájjon a hadügy közösügy-e, méltóztatnak megengedni, hogy e törvény 9. §-át is felolvassam. A 9. §. igy szól:
