Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-195

11)5. országos illés márczius 5-én, kedden. 1889. 211 figyelmemet egyenesen felhiván, kötelességemnek tartom állításait vectiiieálni. A t. képviselő ur azt állította, hogy azon beszédemben a magyar nyelv ellen állást foglaltam. Komlóssy Ferencz: Ellenkezőleg; azt mondtam, a magyar nyelv mellett! Gróf Tisza Lajos: Én nem szóltam a t. képviselő ur beszédébe; azt méltóztatott mondani, hogy múltkori beszédemben a magyar nyelv ellen foglaltam állást. Azt hiszem, közölték a lapok e beszédemet, megnézheti bárki, hogy foglaltam-e állást a magyar nyelv ellen. • Továbbá azt akarta a t. képviselő ur beszédemből kihozni, hogy én mostmá'- állást foglaltam el általában a magyar nyelv és a magyarság terjesztésével szemben, mint elfoglaltam akkor, midőn a közművelődési egyesületek congressusán elnökölni szerencsém volt, E tekintetben nagyon téved a t. képviselő ur, mert a közművelődési egyesületek congessusán is — ha jól emlékszem és azt hiszem, nem csalatkozom — épen azt hangsúlyoztam, hogy ezen egyesületeknek első és főfeladata az, hogy fajrokonainkat, kik elszórva más nemzetiségek közt vannak, a magyarságnak megtartsuk. És majdnem szórói-szóra ugyanezt mondtam pár nap előtti beszédemben is Azt hiszem tehát, hogy akkor kifejtett elveim teljesen harmóniában voltak azzal, a mit legutóbbi beszédemben kifejteni szerencsém volt. A t. képviselő ur — nem tudom, gúnykép vagy megróváskép — azt is méltóztatott mondani,hogy ma talán tudnék már németül is elnökölni. Kernelem, hogy erre nem ugyan azon könnyűséggel, de képes volnék; de ebben nem találok sem érdemet, sem szégyent, ezt én tisztán .innak a körülménynek tulajdonítom, hogy abban a helyzetben voltam, hogy a német nyelvet is, mint a közművelődés egyik eszközét, megszerezhetni szerencsés voltam. (Helyeslés a jobboldalon.) Komlóssy Ferencz: T. ház! Egyszerűen csak kijelentem, hogy semmi sértőt sem, hanem csak igazat akartam mondani a t. képviselő úrral szemben. A mi pedig azt illeti, hogy a t. képviselő ur annyira birja a német nyelvet, hogy elnökölni is tudna azon a nyelven, kijelentem, hogy legközelebb meghívom a Bécsben rendezendő antisemita congressusra elnöknek. (Élénk derültség.) Fabiny Teofil igazságügyminister: T. képviselőház! (Egy hang a szélső baloldalon. Éljen gróf Thun ! Mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) A véderő-törvényjavaslat 24— 25. §-ának tárgyalása és vitatása alkalmával a dialectiea éles fegyverei vitettek be a csatába, igen fontos'közjogi kérdések lettek tárgyalva. (Mozgás balfelöl. Elnök csenget.) A hadsereg közjogi állása és azzal kap csolatban a hadsereg nyelvének kérdése, sőt még az. alkotmányos király fejedelmi jogai is tárgyaltattak. (Folytonos mj a szélső baloldalon. Halljuk! jobbfelöl.) Én, t. képviselőház, száraz jogi tételekkel és azokból levont érvelésekkel kívánom azon álláspontot támogatni, melyet e szakaszokra nézve én és a kormány is elfoglalunk. (Zaj a szélső baloldalon.) A személyes polémia terére lépni egyáltalán nem szándékozom, hanem tárgyilagos kívánok lenni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A t. képviselőház talán igazat fog nekem adni, ha azt mondom, hogy a felségjogok a parlament tárgyalásaiba csak kellő indok és valóságos szükség esetén vonhatók be és hogy ezek mindenütt bizonyos óvatossággal és kiméletességgel tárgyaltatnakésnem is kételkedem, hogy a magyar parlament más parlamentektől e tekintetben nem fog eltérni, sőt azt is merem állítani, hogy minél alkotmányosabb a korona hordozója, minélinkább őre az alkotmánynak, annál kevésbé forog fenn a szükség arra nézve, hogy a, felségjogok a tárgyalás keretébe vonassanak. Azonban, t. képviselőház, már a t. ministerelnök ur is kijelentette, hogy mi a kérdés elől ki nem térünk. Eu is tehát felségjogokkal kívánok foglalkozni. (Halljuk!) Mindenekelőtt elismerem azon thésist, melyet — méltóztassanak megbocsátani, minden szóra és a t. képviselő urak minden kijelentésére alig emlékezhetem — gondolom, Irányi Dániel és gr. Apponyi Albert t. képviselő urak állítottak fel, hogy tudniillik a felségjogok is törvényben kell hogy kifejezést nyerjenek. Ezt a tételt, mint az, alkotmány teljességéhez tartozót, távol van tőlem kétségbe vonni. Úgyszintén azt is állítom, hogy a magyar alkotmányos életnek több mint 20 éves múltja bizonyítja, hogy a felségjogok terén sohasem történt intézkedés, a melyre nézve a kormány az őt terhelő felelősséget elvállalni mindig kész ne lett volna, (ügy van! jobbfelöl.) Polónyi Géza: Thun is elvállalta a pátens pl ej ében! Fabiny Teofil igazságügyininister: Most nem a pátensről beszélünk és így arra nem is reflectálhatok. Mondom, a kormány mindig elvállalta a felelősséget; másról pedig nem szólhatok, mint a törvényhozás előtti felelősségről. Igenis, t. ház, a Felség fejedelmi jogai ismételve képezték alkotmányos tárgyalás alapját. Midőn a sanctio pragmatica törvénybe iktattatott és a trónörökösödési rend megállapittatott, ugyanazon alkalommal az ország törvényei iránti biztosítás is kimondatott ; mindaz pedig, a mi az ország alkotmányát és annak sarkalatos törvényeit érinti, mindig visszahatásban van a felségjogok körére is. Midőn 1790-ben hosszas szünetelés után az alkotmány ismét visszaállíttatott, az ország füg-