Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-195
195. országos ülés inárc: mult igazolja, vagy nem közlik a külföldi lapokkal, vagy ugy közlik, hogy nincs benne köszönet, vagy épen tudomást sem vesznek azokról. T. ház! Én most nem beszélek antisemitieus szempontból, hanem beszélek hazafias, magyar szempontból. Ez alkalommal legjobban láthatja a t. ellenzék, milyen barátságos állást foglalnak el velük szemben, a kik pedig nem antisemiták. a zsidó lapok. Nem azt nézik, hogy antisemiták-e, hanem azt, hogy keresztények és magyarok-e? Ennek nem barátja a „Pester Lloyd" és a zsurnálok. (Közbeszólások a szélső balon: Ez már igaz!) T. ház! Én mielőtt képviselővé lettem volna, a tanári pályán működtem s igy competens vagyok, vagy legalább lehetek annak elbírálására, hogy Csákynak famosus rendelete mit fog eredményezni a közel jövőben. (Halljuk!) Miután manap at. cultusminister úrral először állok szemben itt a képviselőházban, hát én csak néhány megjegyzést fogok tenni ezen rendeletre, (Halljuk ! Halljuk! lalfelől.) Miután ő maga kijelentette volt azt, hogy ezen rendelet nincs semminemű összefüggésben a jelen törvényjavaslattal, nekem kötelességem ezt a t. cultusminister urnak elhinni és miután magyar ember, nem szabad feltételeznem azt, hogy ő csakugyan oly alakban akarna germanisálni, mint a hogy a közvélemény felszínre vetette. De kijelentem azt, hogy valamint ő sajnálatát fejezte ki a felett, hogy a rendelet szerencsétlen epochában látott napvilágot, épen ugy én őszinte sajnálatomat fejezem ki a t. cultusminister ur irányában, hogy ő ezen szerencsétlen epochában lett cultusminister. (Tetszés) Midőn a t. ellenzék ezen rendeletnek oly nagy horderőt tulajdonít, saját meggyőződésem alapján kijelentem, hogy én ezen rendelettől anynyira nem félek ; megmondom, miért. Elismerem azt, hogy van e rendeletben igen sok olyan, a mivel a mi fiatalságunk hazafias érzelmét meg lehet mérgezni, de meg vagyok arról is győződve, hogy a mi hazafias tanári karunk nem fogja alkalmazni ezen mérget és azt becsepegtetnä. Ellenkezőleg meg vagyok győződve arról, t. képviselőház, hogy a jelen ministeri rendelet, a jelen viszonyok alapján, tudatában lesz annak, hogy az ország közvéleménye alapján hatályon kivül. van helyezve, csakugyan nem prosperálhat és igy nem fog azoknak az intentióknak, a melyeket hozzá kötött különösen a t, honvédelmi ministerur, megfelelni. Tudnom kell, t. képviselőház azt, hogy az a tanári kar minden tekintetben hazafias, hazafiak tehát azok is, kik a német nyelvet adják elő és ha szükség volna, ők tudni fogják alkalmazni az ellenszert is. „Et nunc venio adfortissimuni", t. i. a t. honvédelmi minister úrhoz akarok még néhány szót KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IX. KÖTET. ziuá 5 én, kedden. 1SS9. üí09 szólni. (Egy hang a szélső balon : Most jön az „ecclesia militans!") A hadsereggel szemben az én álláspontom eltér némileg a tisztelt ellenzék álláspontjától. (Halljuk! Halljuk!) Én egészen tárgyilagosan veszem a dolgot. (Halljuk! Halljuk!) A hadsereg ellen általában nekem kifogásom nem lehet, én nem igen érintkezem vele és a mikor érintkeztem, akkor csak becsülésemet vívhatta ki ; igy például, a választások alkalmával kimutatták, hogy ők nem hajlandók mindig a kormány commandójára hallgatni. Legalább én azt tapasztaltam, hogy nem. Ezért kell, hogy elismerésemet fejezzem ki a közös hadsereg irányában. Egészen más álláspont az — és én örülök, hogy ellenkező — a melyet a zsidóság a hadsereggel szemben elfoglal. Tudniillik, mio- az érdekelve van, én nem vagyok érdekelve. Hogy fáj nekik valami, azt kimutatták. Kimutatta Beőthy Algernon képviselő ur, mikor holmi-féle „görbe tagokról" beszélt. (Derültség.) T. képviselőház ! A közvélemény félrevezetésében nagy része van a zsidó sajtónak, az tény. Én hát erre az álláspontra nem helyezkedem, hanem a reális alapon állva, ismétlem, sok tekintetben nem tagadhatom meg elismerésemet a közös hadseregtől. És itt egy practicus eszmét ajánlok a t. honvédelmi minister urnak. (Halljuk!) Az ellenzék egy része azért támadja a t. minister urat, hogy ő az egyévi önkéntesekből altiszteket akar creálni. Szemelje ki erre a t. honvédelmi minister ur a zsidó önkénteseket; meg vagyok győződve, hogy ők a manipuláns őrmesterséget többre becsülik a tiszti rangnál. (Élénk derültség.) Szaporítani akarjuk a hadsereg tiszti létszámát, t. ház ? Hát ez egészen helyes, de akkor ragadjunk meg minden kedvező alkalmat ezen czél elérésére. S akkor, csakugyan nem érthetem azt, hogy a mult alkalommal, mikor én a tanítók érdekéhen felszólaltam s az ő kérvényük tartalmát a t. házzal közöltem, a t. minister ur nem kapott ezen az alkalmon és nem volt hajlandó elfogadni indítványomat, hogy t. i. a tanítók is lehessenek önkéntesek. Sajátságos, t. ház. hogy manap tiszt lehet mindenki, a ki tiszt akar lenni, csak a tanító nem lehet. (Ellenmondások jóbbfelől.) Bocsánat, illustráíhatom ezt a következővel. Vannak úgynevezett előkészítő iskolák, melyek az egyévi önkéntességre készítenek elő. Ezen iskolákba akárki beléphet minden qualificatió nélkül, nem kérdezik, mit végezett, csak azt kérdik, hogy mit akar és csinálnak belőle egy év alatt olyan qualificált egyéniséget, a ki az önkéntesi vizsgát leteheti és aztán mint egyévi önkéntes szolgálhat. Én isaierek kereskedőket, a kik igy tanulmányi qualificatió nélkül tisztekké lettek. 27
