Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-195

908 1S6. trszágos ülés márcrius 5-én, kedden. 1889. s épen azért küzdünk mi annyira a magyar nyelv mellett, (Igaz! Ugy van! szélső balfelől) okulva a történelmen és a kisebb államok és nemzeteknek nemes törekvésein. Ott van Belgium, Hollandia, Dánia, hogyan fejlesztik és terjesztik azok irodalmukat, hogy óriási szomszédaikkal szemben megvédelmezhessék nemzeti létüket és nyelvüket fentarthássák? Tény az, t. képviselőház, hogy az olyan nemzetek, a melyeknél a nemzeti közszellem és cultura hanyatlott, ezek kénytelenek voltak beolvadni a náluknál hatalmasabb nemzetekbe. Egy nemzet culturáját nyelve képezi, azért küzdünk mi is ezen törvényjavaslat ellen s akkor, mikor látjuk, hogy a hódítók is mire törekednek, leginkább arra, hogy a meghódított népek nyelvét tehessék tönkre, a mire világos példa Lengyelország és Elszász-Lotharingia. Ezt, azt hiszem, közelebbről megvilágítani nem kell. De, t. képviselőház, nem beszélek ezekről a nemzetekről. Hanem felhozom azt a nemzetiséget, a mely ellen idáig küzdöttem és küzdeni fogok a jövőben is, tudniillik a zsidó népet. Még ez sem mondott le a zsidó nyelvről, még ez is reményt táplál arra nézve, hogy a zsidó nyelv valamikor világnyelv lesz. Ennek illustrálására bemutatom egy bécsi lapnak február 20-án hozott czikkét, a hol a következőket mondja: „Braucht man aber das Hebräehische momentán wohl nicht, es wird aber doch die Zeit kommen, wo das Hebräehische ebenso jedem Bürger und Geschäftsmann nöthig sein wird, wie die andern Sprachen." T. képviselőház! Ha már ez a népfaj is reményt táplál arra nézve, hogy nyelve egykor ily nagy tért fog hódítani, akkor mi magyarok, kik nyelvünknek köszönhetjük ezredéves fennállásunkat, mi mondjunk le róla, mi ne keljünk ezen nyelv védelmére. (Igás! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Épen azért nem értem, t. ház, hogy Tisza Kálmán ministerelnök, az, a ki nem akarja respectálni az ellenzéki szónokok meggyőző érveit, épen az a Tisza Kálmán, a kinek oly sok hibáját és gyöngéjét nézteel a magyar nemzet épen azért,mert magyar embernek képzelte s hne, még most ebben is kénytelen volt csalódni a magyar nemzet, 0 legalább az ellenkezőjét bizonyítja be annak. S ha már foglalkozom a t. ministerelnök ur személyével, egy kis kitérést kell tennem arra, a mire több szónok reflectált s ez a demagógia. (Halljuk!) Nem régen volt, a múlt esztendőben, a midőn ő az antisemitákat állítólagos izgatások miatt meg akarta rendszabályozni s ime, t. ház, ki izgat ugy, mint ő; ő volt az, ki az alsó néposztályt az intelligentia ellen felizgatta, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) ha tehát volt valamikor helye a megrendszabályozásnak, akkor alkalmazza magamagára a megrendszabályozást. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső balon.) T. képviselőház! A mi ezen szakaszt illeti, röviden és egyszerűen kimondom, hogy miért nem fogadom el ezen szakaszt. Kern fogadom el azért, mert én alkudni akkor, mikor a magyar alkotmányról és magyar nyelvről van szó, nem tudok. (Helyeslés a bal- és szélső balon.) Pedig ez az alku manapság nagy szerepet játszik; a ki meg tud alkudni a körülményekkel, az manap szerencsés, bár nem irigylendő ember lehet. Igen sokan köszönhetik magas rangjukat, még többen existentiájukat annak, hogy meg tudtak alkudni a viszonyokkal. Maga a t. ministerelnök ur is csak alkunak köszönheti, hogy ott ül és elfoglalhatta azt a széket és hogy meg tud alkudni az alkotmánynyal és nyelvvel, ennek köszönheti, hogy még most is ott ül a ministerelnöki székben. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, kijelentem, hogy én a németnek ellensége nem vagyok; ellenkezőleg én becsülöm a németet, becsülöm okosságáért, becsülöm különösen azért, mert ő tudatával bir annak, hogy csak a keresztény eivilisatio alapján tarthatja fel magát Európa. Kijelentem, hogy én nagyra becsülöm azon szövetséget, a melyet mi NémeTörszággal kötöttünk és meg vagyok győződve arról is, hogy nem a mi erélyes fellépésünk, melyet kifejtünk a nyelv mellett, fogja megbolygatni ezen barátságot, szövetséget, hanem igenis, ha meg fogja bolygatni valami, hát a zsidó sajtó van erre hivatva. Tessék csak visszaemlékezni, mikor Vilmos császár trónra, lépett, a „Pester Lloyd" milyen otromba támadást intézett ellene és feltolakodott a magyar közvélemény orgánumának; tudjuk, hogy kellett ezen czikkeknek, melyek megjelentek, reducáltatni és azután visszavonatni. Igenis, a períid zsidóság lesz hivatva arra, hogy a szövetséget, a melylyel mi NémeTörszággal vagyunk, megbolygassa, azon zsidó sajtó, a melynek a ministerelnök ur is felült. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez nincs a 25. §-al összefüggésben. (Igaz! Ugy van! jobbf'elől.) Ma már 9 ik napja foly ez a vita, tehát vissza lehetne térni talán magára a tárgyra. (Helyeslés jobbfelöl.) Komlóssy Ferencz: Ez igenis, összefügg a nyelvkérdéssel és csak egyet akarok még constatálni annak igazolására, hogy ez a nyelvkérdéssel és a javaslattal összefügg. (Halljuk! Halljuk!) Mikor Grajári Ödön t. képviselő ur beadta határozati javaslatát, akkor a bécsi zsidó orgánumok voltak azok, melyek felsikoltottak, azt mondván, hogy báró Fejérváry álláspontja a hadsereg egységes nyelvének megbontását jelenti; tehát túllicitáltak magán a minister úron is. Én azon meggyőződésben vagyok, t. ház, hogy mig mi ezen siami ikertestvéreket, t. i. a kormányt és a zsidó sajtót alapos műtétnek nem vetjük alá: addig* hiában küzdünk, hiában dolgozunk, hiában szónokolunk, mert azon szónoklatokat, mint a közeli