Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-195

195. orsüägos ülés márczius 5-én, kedden. 1889. 207 kell hogy érdekeljenek. (Halljuk*! Halljuk!) A magyarságból és hazafiságból indulva ki, felette csodálkozom azon, hogy épen gróf Tisza Lajos ur volt az, ki a magyar nyelv jogosultsága mellett folytatott harczunkat elítélte, sőt gúny tárgyává tette, azt szélmalom elleni harcznak, mumusnak nevezvén. Nem tudom, azzal a Tisza Lajos gróffal állok-e szemben, ki a legelső magyar közművelődési congressus elnöke volt és elnöki beszédében ugyanazt a magyar nyelvet védelmezte, melyet mi. Csakugyan kétségbe kel] vonnom, hogy ő akkor hazafias szívből beszélt volna, hanem azt kell hinnem, hogy nem szívből, hanem tüdőből beszélt. Beszélt mint elnök és liamaa Sehulverein tisztelné meg az elnöki tiszttel, tudna talán a német nyelv mellett is perorálni. (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Midőn a túloldal ellentétbe helyezi magát nemcsak az ellenzékkel, hanem az ország közvéleményével is ; midőn a túloldalon arról van szó, hogy a magyar nyelv az országban nem első, hanem másodrangú nyelv : méltán kérdezhetni, mit szól ehhez nem az intelligentia, hanem a közép- és az alsóbb néposztály és mi sorsra fognak jutni a magyarosítási kísérletek, legkivált pedig hogy várhatni a közművelődési egyletek felvirágozását, midőn a túloldal, vagy mint nevezték, a német oldal kétségbevonja a magyar nyelv létjogosultságát is? Be fog következni a visszaesés e culturális mozgalmak terén, a mint ezt Török Zoltán képviselőtársam legfényesebben igazolhatja. Ő legjobban tudja ugyanis, mily mozgalom indult meg Nógrádmegyében épen vele, mint a nógrádmegyei közművelődési egylet elnökével szemben-, ő legjobban tudja, hogy az egylet tagjai azt határozták, hogy kilépnek az egyletből, haő, az elnök, a 25. szakaszt megszavazza. így fogunk járni a kisded óvodák terén is, melyek szoros összefüggésben vannak a nyelvkérdéssel. Ne kívánjuk akkor, hogy a nép filléreit culturális csélokra áldozza, midőn a kormány azokkal épen ellenkező állást foglal el. De visszaesés fog mutatkozni az irodalmi téren is, nagy baj az, t. ház, hogy németül olvasunk, németül írunk, de a mi fő és legsajnosabb, németül gondolkodunk is. (Vgy van! a hal- és szélső balon.) A német irodalom termékei sokkal nagyobb kelendőségnek örvendenek Magyarországon, mint a magyarhoni termékek. A ki erről meg akar győződni, beszéljen elsőrangú kereskedőinkkel és ezek igazat fognak adni nekem. Német, szokások, erkölcsök és német gondolkozás fészkelte be magát a társadalom minden közegébe és a mi fő — s kimondom, sajnos, bevés magyar ember van ma az országban, ki a magyar nyelvet helyesen bírná szóban és írásban; nem tudnak magyarul igen sokan, nem csak a képviselőházban, de azonkívül is. A minísteriumokban, a hivatalokban nem beszélik a magyar nyelvet helyesen, a, ministeri rendeletek is hiányosak s nincsenek kellő magyarsággal szerkesztve; a legvilágosabb példa erre nézve maga a törvényjavaslat, melyet a t. honvédelmi minister ur benyújtott és mely csak ugy hemzseg a sok szerkezeti nyelvi hibától. (Ugy van! a balés szélső baloldalon.) így vagyunk, t. ház, a magyar hírlapirodalom terén is; eltekintve egy-két laptól, mely irodalmi szinvonalon áll és különösen azon laptól, mely manapság a magyar intelligentiának hivatalos közlönye: a többi lapok alig fel élnek meg azon irodalmi színvonalnak, melyet tőlük a magyar közönség joggal megkíván. így vagyunk t. ház más tekintetben is. Egyes képviselő uraktól lehet hallani, hog3

T a német színház sokkal érdekesebb mint a magyar, hogy a „Fliegende Blätter"-eknek nincsen párja és igy ezen az alapon foglal tért a német irodalom és szorítja ki a magyart. T. ház ! Nem bocsátkozom annak bírálatába, hogy hogyan beszélnek itt a t. házban magyarul, vagyis milyen magyarsággal, de ha mégis érdeklődnék valaki, hogy azok a hires szónokok a túloldalon hogy beszélnek magyarul, ajánlom nekik a „Fővárosi Lapoknak" — nem Leib-Journalom, ezt nem foghatja senki rám, mert e lap seraminemű antisemita érzelmeket nem táplál — február 27-iki számát, igen érdekesen van leírva benne, hogyan beszél Tisza Kálmán és sokan a képviselő urak közül magyarul. A mi pedig a sajtót illeti, t. ház, nem lehet elzárkózni azon tény elöl, hogy van Budapesten 5 német és 9 magyar napilap s hogy ezen 5 német nyelven szerkesztett lap közül egy foglal el ellenzéki állást s azon alapon áll a nyelvi kérdésben, a melyen az ellenzék, a többi pedig kormánypárti, míglen elismeréssel kell szólanom a magyar hírlapokról, melyeknek száma 9. Ezek közt csak egy kormánypárti, egy se nem kormánypárti, se nem ellenzéki, vagyis se hal-, se hús-féle. Constatálom, t. ház, hogy ezen 5 német nyelven szerkesztett napilapnak olvasó publicuma sokkal nagyobb, mint a magyar hírlapoké, mert mindenki, a ki csak némileg birja a német nyelvet, német lapot olvas és sajnos, vannak tekintélyes elsőrangú családok az országban, melyek magyar lapot nem járatnak, nem olvasnak. A Bach-korszakban, t, ház, árva volt a magyar irodalom, de a szivek magyarabbak voltak, mint uianap; mauap, t. ház, midőn a némettel anynyira rokonszenvezünk, félő, hogy nagyobb és nagyobb tért fog hódítani a német irodalom, hogy lassankint ki fog jmsztulm a magyar nemzeti öntudat is. (Ugyvan! a bal- és szélsőbal egyes padjain.) És kérdem, t. képviselőház, vájjon József császár beleolvasztási törekvései min szenvedtek hajótörést? Én ugy tudom, hogy épen a középosztálynak köszönhető az, annak a középosztálynak, a mely a német nyelvet nem bírta, mert ha bírta vala a német nyelvet, akkor az ő törekvései csakugyan keresztül is mentek volna. Az önálló nyelv képezi a beolvasztásnak physicai lehetetlenségét