Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-194

194. orsüáges tiiés m&rezius 4-én, hétfőn. 1S8Í>. 201 tétlenségéhez. (Zajos helyeslés és éljenzés a hal- és szélső baloldalon.) És ha a t. minister ur erre azt mondja, hogy nekem és elvbarátaimnak a törvényjavaslatot általánosságban el kellett volna fogadnunk és csak az egyes szakaszok ellen intéznünk támadásainkat, akkor engedje meg, hogy én mindenek előtt azt válaszoljam, a mit ő egy közbeszólott képviselőtársamnak válaszolt, hogy t. i. ő nem szorult senkinek inspiratiójára, hanem saját eljárását a maga gyenge esze szerint intézi. (Zajos derültség és tetszés a baloldalon.) A második pedig az, hogy ettől azeljárástól, melyet a dolognak első stádiumában megkísértettünk, ettől az eljárástól, ennek lehetőségétől, ennek elfogadásától elütött minket a kormánynak azon merev álláspontja, mely kezdettől fogva ezeket a sérelmes szakaszokat, mint az egész reformnak egyik organicus, abból ki nem Nagyható részét tüntette fel. (ügy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) És ezzel az eljárással szemben valóban hálósipkás ellenzéknek, a nemzet iránti kötelességét teljesítni nem tudó ellenzéknek kellett volna lenni annak, mely a javaslatot a maga egészében hasonló erélylyel, hasonló elszántsággal (Élénk helyeslés a baloldalon) vissza nem utasította volna. És ha a t. minister ur azt mondja nekem, hogy ezen, szerinte hibás eljárásom okozta az országb.-m levő nagy mérvű agitatiót, hogy én dobtam be az üszköt az országba, (Mozgás balfelöl) hát akkor a t. minister ur, bocsánatot kérek, (Halljuk! Halljuk!) nagyon túlbecsüli az én befolyásomat, az én szavamnak hatását. Egy nálamnál sokkal hatalmasabb tényező volt az, t. ház, mely az üszköt belevetette az országba; egy nálamnál sokkal nagyobb befolyású tényező volt az, mely azt az agitatiót okozta. (Élénk tetszés a bed- és szélső baloldalon.) Ez a javaslat, azok az intézkedések, melyekhez heteken át oly makacsul ragaszkodtak, melyeknek egyik részét még most is fenn akarják tartani, azok okozták az agitatiót (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) és a kik azt benyújtották, azok dobták be az üszköt az országba. (Igaz! Ugy van! a baloldalon,.) Különben, t. képviselőház, ha arról van szó, (Halljuk.') hogy a nemzeti lelkesedésnek lángja fellobbanjon, nem a hadsereg ellen, nem a védelem igaz igényei ellen, hanem minden oly kísérlet ellen, mely a nemzet alkotmányos jogait és nemzeti egyéniségét megtámadja; ha arról van szó, hogy az ilyen lelkesedésnek a lángja fellobbanjon és ha nekem aztán valaki azt mondja, hogy az üszköt ilyen ezélból én dobtam az országba: ezt én mindig csak megtiszteltetésnek veszem. Elnök" Bolgár Ferencz képviselő urat illeti a szó! KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. IX. KÖTET. Bolgár Ferencz: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy két izben félremagyarázott szavaim helyreigazítása érdekében szólalok fel, miután nem vagyok abban a kellemes helyzetben, mint az igen t. honvédelmi minister ur, hogy magamra vehessem azt, hogy én itten mindenféle helytelen dolgot állítok. Azt mondtam múltkori beszédemben, hogy meggyőződésem és merem állítani, minden katonának meggyőződése, hogy a tárgyalás alatt levő szakaszokban nem tartalékos tisztek nyeréséről van szó, alig is fog tartalékos tiszt sokkal több mint ma nyéretni, hanem hogy itt az intelligens elemekbői tényleges állományú altiszteket akarnak nyerni. (He'yslés a bal- és széls'ó baloldalon.) Az igen t. minister ur feleletében is azt mondotta, hogy csodálkozik ezen a találmányomon; annál inkább, mivel azt olyas valaki állítja, a ki egyszer katona volt és erre mindig hivatkozni szokott. En az igaz, körülbelül 10 esztendő előtt katona voltam; de felhívom a t. képviselőházat, vájjon csak egyszer is hivatkoztam-e arra a t. ház előtt, hogy valaha katonáskodtam. Ellenkezőleg, a t. minister ur a ház volt katonáinak mindig azzal szeretne imponálni, hogy ő neki, a ki különben a hadseregben altábornagy rangját viseli, többet kell érteni a dologhoz, mint nekünk, a kik csak olyfél e reserve tisztek voltunk. Én egy ízben szükségesnek is tartottam felszólalni és az igen t. minister urnak azt mondani, hogy én itt nem volt katona, vagy Isten tudja micsoda más,hanem népképviselő vagyok; (Halljuk! Halljuk!) különben sajnálom, ha épen civil embereknek kell a t. minister urnak tanácsokat adni, de nem rovom fel neki, mert államférfiúi gondjai valószínűleg annyira elfoglalják más tekintetben, hogy ezekkel a kis kérdésekkel foglalkozni nem talál időt. (Derültség.) A minister ur azt mondja, hogy én azt állítottam hogy e szakasznak az a czélja, hogy az altisztekszámát szaporítsuk a tetleges állományban. Első sorban ezt akarom helyreigazítani. Én nem azt mondtam; mert tudom, hogy ma az altisztek száma a hadseregben a tényleges állománynak megfelel, de a minősége nem felel meg s azt mondtam, hogy azért akarják az egyévi önkénteseket a második évben bentartani, hogy jobb szellemi tehetséggel és képzettséggel biró altiszteket nyerjenek a tényleges állományban. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Minthogy csak félremagyarázott szavaimat akarom helyreigazítani, nem foglalkozom tovább avval, a mit a t. minister ur mondott, úgyis van zárszavam és akkor bátor leszek rá felelni. De a t. minister ur hivatkozott arra is, hogy egyszer megtámadtam itt a Mannlicher-fegyvert s akkor is 26