Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-194

2Q2 1*4- országos ülés raárezius 4-én, hétfőn. 1S89. bizonyos önérzettel léptem fel. most pedig meg i vagyok abban czáfolva. A Mannlicher-fegyverekről itt a házban kétszer beszéltem : először akkor, mikor a 11 milliméteres fegyverekről volt szó s akkor beszédem resumé-je a következő volt: „Nem mondom, hogy a Mannlicher-féle fegyver nem jó ; geniális találmány az, de nem oly fegyver, mely egyszerű ember kezébe való." Én tehát nem feltétlenül ítéltem el a fegyvert. Mint mondom, akkor a 1 í milliméteres fegyverről volt szó és miután 96,000 ilyen fegyvert elkészítettek: akkor gróf BylandtRheidt haclügyminister a delegatióban kénytelen volt bevallani, hogy nem olyanok, a milyeneknek hitték és kénytelen volt kis kaliberű fegyverekre költséget kérni. (Ugy van! ügy van! a haloldalon.) Már most a t. minister ur nem ezen beszédemből, de rám olvasott valamit azon beszédemből, mely a 8 milliméteres Mannlicher-fegyverekről szólt. Igaz, én akkor azt mondtam, hogy aki azt mondja, hogy azért, mert a Mannlicher-fegyver 11 milliméterre ki van próbálva, azért nem kell kipróbálni 8 milliméterre, az a fegyverteehniea legelső alapelveit sem ismeri, s ezt ma is fentartom, mert ez az állítás olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy ennek a toronyórának szerkezete helyesés toronyórára jónak bizonyul, tehát ez a szerkezet zsebórára is alkalmas, (ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Különben figyelmeztetem a t. házat, hogy én akkor sem mondtam, hogy a Mannlicher-fegyver rossz, hanem a következőket mondtam: „Nem me<ryek bele ezen kérdésbe, t. ház, azt azonban mégis ki kell jelentenem, hogy a 8 milliméteres Mannlicher-fegyver — nem beszélek a 11 milliméteresről, melylyel a 9-ik és 1 í-ik hadtest el van látva, mert az ki lett próbálva — miután az en masse kipróbálva nem lett, ma nem tarthatom jó fegyvernek." Hivatkoztam akkor Hegedüs Sándor t. képviselő úrra is, ki a delegatióban ugyanazt állította, a mit én. Már most akkor, midőn a törvényjavaslatot a véderő-bizotiságban tárgyaltuk, annyira mentek, hogy a költségek megszavazását kérték tőlünk a nyolcz milliméteres Mannlicher-fegyverekre és ennek még egy modelljét sem adták elénk, ugy, hogy kényszerülve voltam kijelentéin a bizottságban, hogy ha nem akarjuk magunkat nevetség tárgyává tenni, nem szavazhatjuk meg a költségeket oly valamire, a mit nem is tartanak érdemesnek, hogy lássuk. (Helyeslés balfelöl.) At. kormánypárt is magáévé tette e nézetet, az ülés elnapoltatott és a legközelebbi ülésben bemutattak egy 8 milliméteres Mannlicher-fegyvert. Azt hiszem tehát, egészen correcte jártam el itt akkor, mikor kijelentettem, hogy azt a fegyvert nem tarthatom jónak, mig ki nem lesz próbálva. (Helyeslés balfelöl) Azért ma sem tudom, hogy a 8 milliméteres Mannlicher-fegyver jó-e vagy nem és bizonyos oka van annak, hogy nem megyek bele a részletes eriticába, de méltóztassék megkérdezni azon tartalékos tiszteket, kik a Mannlicher-fegyverrel való gyakorlatra bevonultak és nagyon különös ítéletet fognak hallani. Tisza Lajos gróf t. képviselő ur olyfornia szemrehányással élt, mint a minister ur és arra hivatkozott, hogy NémeTörszág a Mannlicherfegyvert elfogadta. Nekem erről nincs tudomásom; de meg vagyok győződve arról, hogyha ugyanazon systemát el is fogadja, alig fogja a Mannlicherfegyverfc azon szerkezetben elfogadni, mint a minőben mi. De különben én csak azt mondtam, hogy a Mannlicher-fegyver nem a legénység kezébe való és azt, hogyha egy fegyver a német katona kezében jónak bizonyul, ebből nem következik még, hogy az egy más állam katonájának kezében is jó lesz, mert sok függ a, katona intelligentiájától. Különben épen a mai lapokban olvastam, hogy NémeTörszág nem a maga számára rendelte meg a Mannlicher fegyvereket a steyri gyárban, hanem valamely exoticus állam részére. (Felkiáltások balfelöl : A Qmigo állam részére!) Méltóztassék megengedni a t. ház, hogy még egy dolgot felemlítsek. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. minister ur velünk itt mindig- nagyon foghegyről szokott beszélni, (ügy van! balfelöl.) Ha valaki maga a legnagyobb tévedő, jól cselekszik, hogy ha más valaki téved, annak ezt nem lobbantja rögtön szemébe. Tudja a t. minister ur, hogy például midőn múltkor a póttartalék contingentáltatásáról beszéltem — nincs nálam a lap, hogv ráolvassam, ha akarja, meg fogom máskor tenni — az igen t. minister ur azzal védekezett, vagy ha ugy tetszik, azzal főzött le engemet, hogy NémeTörszágban két osztályú póttartalék van és mindenki, a ki nem a hadseregbe kerül, a póttartalékba osztatik be. Tehát a minister ur nem tudja, hogy a német védtörvény tavaly revisio alá vétetett (Derültség balfelöl) és ott nincs két osztályú, hanem csak egy osztályú póttartalék és aki e póttartalékba nem szükséges, az a Landsturmba, jön. Hát a t. minister ur nem mondta a véderőhizottságban — nem azért, mert kérdeztük, hanem mintegy argumentumkép — hogy nálunk sem szükséges folytatni az önkénteseknek tanulmányokat a szolgálati év alatt, hiszen NémeTörszágban sem folytatják? Nem bizonyítottam-ebe erre a t. minister urnak, hogy NémeTörszágban meg van engedve a tanulmányok folytatása? Nem I mondta-e a t. minister ur a véderő-bizottságban, hogy NémeTörszágban nincsenek államköltségen levő egyévi önkéntesek ? Hivatkozom e tekintetben Thaly Kálmán t. képviselő úrra. En már erre nem is akartam felelni, mert genant volt már reám 1 nézve e helyreigazítás; de azután a másnapi ülés-